Az irodalom tanár (Bakugou x reader)

2. Rész

Olyan geci fáradt vagyok. Már megint hajnalig tanultam ezt a szart, oszt max egy kettes lesz. A busz lassan beérkezett a megállóba, én felálltam és az ajtó felé mentem, ügyelve, hogy ne essek el. Mikor leszálltam egyenest a suliba mentem. Igazából nincs első két órám, de a buszok felém nem igazán járnak, biciklin meg megfáztam volna.

Beértem a suliba és egyből helyet kerestem az aulában lévő foteleknél. Két fotelcsoport van, az elsőnél televolt évfolyam társakkal, még a másiknál egy tanár ült. Magas, szőke borzos hajú, vörös szemű, olyan 30-as évekbeli, kigyurt. Amúgy tanárhoz képest azt kell mondjam, így női szemmel, hogy jól néz ki.

Mivel nekem le kell üljek, hogy még tanuljak, így odamentem a tanárhoz- Elnézést!- szólítottam meg.

Felnézett rám- Tessék?

-Nem bánja, ha ideülök tanulni?- kérdeztem meg.

-Csak tessék- intett a kezével a fotelekre.

Én helyett foglaltam és elővettem az irodalmat, ami szöveggyűjteményből, tankönyvből, füzetből állt.

A tanár rápillantott, hogy mit tanulok- Szóval kilencedikes irodalom?- tette fel a kérdést.

-Igen, nagyon kell tanulnom rá, mert témazárót irat velünk Monoma tanárúr.

-9.A?- szegezte rám a tekintetét.

-Igen- válaszoltam röviden.

-Akkor neked menni fog- legyintett.

-Ebben kételkedek, mert bukásra állok- vakartam meg a tarkóm.

Ekkor felhúzta a szemöldökét- Azt hogy?- aztán elgondolkodott- Mondjuk Monoma tanítványa vagy, szóval nem kéne meglepődnem.

Én csak sóhajtottam. Örülök, hogy mindenki tudja, hogy nem tud tanítani, mégse rúgtak ki a fenébe.

-Tudok esetleg segíteni? Én is irodalomtanár vagyok- zökkentett ki a gondolatmenetemből az úr.

Én meglepődtem- Tényleg? Segítene?

Ő lerakta a könyvét- Elsőnek is Facebook nevet kérnék. El kell küldjek neked valamit, ami segítene- mondta, miközben előkapta a laptopját.

-(Vezetéknév) (Név)- mondtam, közben elővettem a telefonom.

-Ez az, igaz?- fordította felém a készüléket, mire én bólintottam. Bejelölt. A neve Bakugou Katsuki.

-Jól láttam, hogy középkort vesztek?- kérdezte.

-Igen- bólintottam.

Megerősítettem a jelölését, majd elküldött egy szöveges doksit, amit egyből meg is nyitottam. Egy vázlat volt.

Közelebb ültem és ő elmagyarázta. Kitért a fogalmakra, emberekre, művekre. Így elmondva egész unalmasnak hangzik, de nem! Olyan vicces beszólásai vannak, hogy volt, amin felnevettem.

Így telt el a két óra és már kicsengettek. Mindenki özönlött a folyosókon, aulában.

-Remélem tudtam segíteni- pakolta össze a holmiát a szőke.

-Nagyon sokat. Köszönöm szépen ezerszer is!- hajoltam meg, mire ő elmosolyodott.

-Majd számolj be a jegyről. Kitartást!- mondta és elment.

Én felmentem a harmadikra, egyenesen az osztályterembe. Mindenki bent volt és mindenkit evett a gyomorideg. Megmondom, hogy hiába magyarázta el jól, mégis félek a tz-től.

A 15 perc úgy telt el, mintha 1 lett volna. Becsengettek, Monoma már az ajtóban volt, kezében a papirokkal. Köszönés nélkül kiosztotta őket, köpni-nyelni nem tudtunk.

Ránéztem a kérdésekre és láss csodát, értettem. A fejemben a vörös szemű, szőke hangját hallottam, ahogy elmagyarázza, mutogatja. Monoma közben a padok között sétált.

Így ment ez 45 percig, mikoris kicsöngettek. Beszedte a dogákat.

-Nekem kifolyt az agyam!- mondta a padtársam és egyben legjobb barátnőm Jiro.

-Ti tudtatok valamit?- fordult hátra Uraraka.

Jiro a saját fejébe vágtam a füzetet- Nem, hát olyan kérdéseket belerakott, amit át se beszéltünk.

-Majd eldől, én mindent leírtam amit tudtam- rántottam vállat.

*Time skip*

Ebédszünetben, kint ültem a folyosón a padon és ittam a jó kis energia italom.

-Nem tesz jót az egészségednek- hallottam meg egy hangot.

Oldalra fordultam és Monoma tanárúr volt. Kérdőn néztem rá, hogy mit akar.

-Csak a múltkori témazáród szerettem volna átadni- nyújtotta át nekem az 1-es témazáróm- Ha ennyire nem megy, beszélhetünk időpontot korrepetálásra- közeledett vészesen felém.

-Ömm... köszönöm, de visszautasítom az ajánlatát- felálltam és kezdtem hátrálni- Édesanyám már keresett tanárt- hazudtam.

-Na majd meglátjuk, hogy mennyit segít- ment el fintorogva mellettem a tanár, de nem akárhogy.

Teljesen elsimulva mellettem és mintha a seggemhez is hozzáért volna. Lehet véletlen ért hozzá, de én kétlem.

Kurva gyorsan kell találjak valakit, aki korrepetál.

Az órák valahogy jobban telnek, mikor odafigyelek és jó kedvem van. Már a buszmegállóban voltam. Nézelődtem ide-oda, ki merre megy, mikor megpillantottam egy ismerős alakot. A szőke vörös szem állt a legmesszebb lévő megállóban. Fején füles volt. Kicsit elmélkedtem rajta, még meg nem érkezett a buszom. Becsippantottam a jegyem, és már indultam is a helyemre. Bekészítettem én is a fülest, mert a buszutakat, bármennyire is rövidek, zene nélkül nem lehet kibírni. A busz lassan elindult. 20 perc alatt otthon is voltam.

-Megérkeztél (Név)?- kiabálta ki anya.

-Igen- válaszoltam szűkszavúan- Le kéne üljünk beszélni- mentem be a konyhába.

-Ugye nem az irodalom megint?- tette le a kést anya.

-Hát, ma írtunk egy témazárót. De képzeld el! Ugye hamarabbi busszal szoktam bejönni és az aulában a foteleknél, csak egy tanár közelében volt hely, így ott nekiálltam tanulni megint. Megkérdezte ez a tanárúr, hogy mégis mit tanulok én elmondtam, hogy mi a helyzet a tantárggyal. A tanár kiderült, hogy irodalmat tanít és volt olyan kedves és elmagyarázta a leckét, de olyan kurva jól, hogy a tz-ben mindent tudtam, elméletileg- számoltam be anyámnak a szerencsémről- És ő is beismerte, hogy Monoma tanárúr nem tud tanítani.

Anya végig hallgatott, közben mosogatott- Nem kérdezted meg, hogy válal-e korrepetálást?

-Nem, elsőnek látni akarom, hogy az ő segítségével mennyire fog változni a jegyem.

-Jogos- mondta anya- Amúgy van spagetti a hűtőben, meg vettem neked pudingot is ahogy kérted- mondta anya, mire nekem felcsillant a puding hallatára a szemem.

Kivettem a hűtött finomságot és egy kiskanál kíséretében felvittem a szobámba. Nekiálltam a jól megérdemelt sorozatnézésnek.