THE MOVIE STAR

3. Nem lehetsz zavarban.

- Ugye tudod, hogy ez egy nagyon rossz szokás? - kérdezte Chris és a kezembe lévő cigire mutatott ahogy kilépett a terasz ajtón.
- Igen.. De stressz helyzetben szívom csak.
- Felcsesztem a pulzusod ezzel a hátmosós dologgal? - lehuppant mellém és egyből megéreztem a frissen mosott hajának és bőrének illatát.
- Kicsit.. Tényleg nagyon könnyű engem zavarba hozni.. - motyogtam és elnyomtam a cigarettát.
- Sajnálom.. Nem akarom, hogy kellemetlenül érezd magad mellettem. - kezét a combomra tette és kicsit megmarkolta.
- Öhm.. Én.. Bemegyek.. Még közel sincs kész az étel.. A sütőbe is be kell még rakni! - ahogy felálltam a keze lecsúszott a lábamról és kicsit furcsán nézett rám.

Bementem a konyhába és megcsináltam a besamell mártást és elkezdtem rétegezni a hozzávalókat egy tepsibe. A tetejét sajttal megszortam és betettem a sütőbe. Chris utánam jött és megfogta a karom.
- Grace! Hozzá kell szoknod, hogy melletted vagyok. Nem lehetsz zavarban! - kicsit szigorúan nézett rám.
- Bocsánat, csak te olyan más vagy mint például Christian..
- Miben vagyok más? - közelebb lépett én pedig egy lépést hátrébb mentem.
- Hát te.. Kedves vagy velem. Ő állandóan kiabált..
- Nekem is van azért rossz oldalam Grace!
- Azt kétlem.. - tartottam vele a szemkontaktust és teljesen más volt most az írisze. A tengerkék szeme most sötét volt, mint a viharfelhők.
- Pedig.. Rossz fiú vagyok. - neki tolt a falnak és a kezét a derekamra csúsztatta.
- Te most a határaimat feszegeted Chris.. - lehajtottam a fejem.
- Nem lehetsz zavarban.. Lehet, hogy pucéran is fogsz látni, akkor mi lesz veled? Elájulsz?
- Lehet.. - sóhajtottam, de közben egy mosoly kúszott az arcomra.
-Le kell győzni ezt Grace.
- Hát igyekszem majd!
- Most! Segítek neked, hogy könnyebb legyen mellettem.
Chris megfogta a kezem és a mellkasára tette, csípőjét a hasamnak nyomta és teljesen rám simult. Közel hajolt az arcomhoz és a derekamat szorosan fogta.
- Öhm.. Ez.. Nagyon... Fura..
- Helyes.. - vigyorgott és elkezdett a szám felé hajolni. Én reflexből a kezemet a sajátomé elé tettem és ő megdöbbenve nézett rám.
- Nyugodj már meg! - elvette a kezem a szám elől. - Nem vagyok olyan bunkó, hogy egy nap ismeretség után megcsókoljalak.
- Akkor nem akarsz megcsókolni?
- Erre inkább nem válaszolok.. A végén még elájulnál! - nyomott egy puszit az arcomra és odament a konyhába és öntött magának egy pohár bort.

A kezemet arra pontra tettem amit megpuszilt és mint valami idióta vigyorogtam magam elé.
- A sütő jelez ha elkészült a lasagne.. Én is lezuhanyzom és alszok ha nem gond. - mutogattam neki.
- Dehogy gond! Menj csak! - intett nekem.

Amilyen gyorsan csak tudtam a fürdőbe mentem és a ruháimat úgy rángattam le magamról, egyből a hideg vizet nyitottam meg és csak hagytam, hogy folyón a testemen végig.
A fejemet neki támasztottam a csempének és rájöttem, hogy tényleg marha nagy baj, hogy Chris mellett ennyire zavarban vagyok. Elhatároztam,hogy erős leszek és megtörhetetlen.

Másnap reggel kávéval vártam a férfit a konyhába. Chris már teljesen fel volt öltözve, egy fehér póló és egy vajszínű nadrág volt rajta. Az óráját feltette és a kávés bögrére nézett.
- Az az enyém?
- Igen! - mosolyogtam rá.
- Köszi! Finom lett a lasagne! Életembe nem ettem még ilyen jót! Kár, hogy nem ettél velem.
- Fáradt voltam.. Csináltam két szendvicset, azt majd útközben megesszük. Beszéltem a Los Angeles-i stúdióval is, az interjú után lesz egy celeb party, elakarsz rá menni?
- Csak akkor ha jössz velem.
- Persze, nem gond.
- Olyan más vagy ma, ragyogsz.. - megsimította a vállam és várta, hogy elvörösödjek, de semmilyen reakciót nem váltott ki belőlem.
- Köszönöm! Indulhatunk?
- Ő.. Igen.. - furcsán nézett, hogy nem pirultam el.

Kimentünk a házból és a nap teljes erőből ragyogott. A motor hátsó tárolójába betette Chris a cuccainkat majd a sisakot nyújtotta felém.
- Vezethetek én?
- Tegnap még a sisakot se tudtad bekapcsolni! - kuncogott.
- Nem akartalak megrémiszteni! - felvettem a sisakot és egyből összecsatoltam. Majd átdobtam a lábam a motoron és megfogtam a kormányt.
- Na? Jössz? - pillantottam rá és egy hirtelen mozdulattal beindítottam a járművet.
- Te tudsz ilyet vezetni?
- Persze! Szerintem előbb tudtam motorozni mint járni!
- De akkor tegnap miért bénáztál annyit? - felhorkant.
- Mert zavarba voltam! De elmúlt! - megvontam a vállam.
- Hát jó! De meg ne haljunk nekem! - felvette ő is a sisakot és beült mögém.