Solaria

Hajóskaland

Ám abban a pillanatban, mikor a férfi szóra nyitotta a száját, valami hatalmasat lökött a hajón. Majd mégegyet.
-Mi a franc ez?-Kiabált Björn.
-Pont ezt akarom elmondani! Egy nagy csapat forkatlan közelít a hajóhoz!-Aggodalmaskodott az egykori sárkánycsapdász.
-Nyugalom emberek!-Húztam ki magam, hogy határozottabbnak tűnjek.-Nem lesz semmi baj!
Az egész legénység a hajó párkányához tömörült, s együtt néztünk a hatalmas állatokra. Nem szándékozták elsüllyeszteni a hajónkat, egyszerűen csak útban voltunk nekik. Az aggodalmunk azonnal tovaszállt, amikor megláttuk a sárkányokat. Gyönyörűek voltak. Lenyűgözött, ahogy csapatosan úsztak, néha ki-ki emelkedtek a vízből, hatalmas hullámokat keltve. A forkatlanok hosszú nyakú sárkányok voltak, kékes-zöldes pikkelyekkel. Csodálatos volt. A két kezemmel a párkányra támaszkodtam és lábujjhegyre álltam. Majd egy forkatlan megint meglökte a hajót. Azt hittem, hogy képes vagyok megtartani magam, de aztán megcsúszott a lábam.
Eret azonnal utánam kapott. Éreztem két hatalmas kezét a derekamon. Érintése meleg volt. Sosem éreztem még ennyire közel magamhoz. Visszahúzott a fedélzetre, mire hatalmasra nyílt szemekkel ránéztem.
-Köszönöm.

Visszafordultam, a sárkányok lassan eltűntek a horizonton. Hallottam, hogy a hajó pincéjében a mi sárkányaink nyugtalanná váltak. Felnyitottam a csapóajtót, mire Solaria azonnal felugrott a fedélzetre. Összenyalogatott, majd körbenézett. Freja gronkele, Zuba, Aksel siklósárkánya, Szelesfelleg és Björn kis rettenetes rémei is előmásztak.
-Éreznek valamit.-Vonta le a konklúziót Aksel.
-Közel járhatunk.-Mondta Björn.
-Menjünk tovább sárkányháton.-Kezdett ötletelni Eret.
Így is tettük. Eret hozzám csapódott, felült Solaria hátára, Björn pedig Akselhez. Így indultunk tovább keletre. Éreztem, hogy Eret teste melegséget árasztott magából. Hozzámsimult. Nem is tehetett volna mást, még is zavart.
Freja már napok óta pedzegette, hogy szerinte Eret érez irántam valamit. Szerintem nem. Reméltem, hogy nem. 
Hűséget esküdtem Niklasnak és ameddig él a remény, hogy meg fog találni és vissza fog térni, addig nem fogok más férfit keresni. Főleg nem Eretet. Ahogy a sárkányokkal a tenger felett repültünk, a nap lassan a horizont alá süllyedt, és az éjszaka sötétsége borult a vízre. Az éjszakai szél hűvös fuvallata megborzongatott, de mégis kellemes érzést hagyott maga után. Egyszer csak vízcsobogásra lettem figyelmes. Mármint olyan hangra, mint amikor a vízesés zubog. Egyre közelebb értünk a hang forrásához, megpillantottam egy hatalmas, körkörös alakú vízesést az óceán közepén. Elragadó látvány volt.
-A titkos világ!-Hallottam meg Eret mély hangját.
-Mi a terv?-Kérdezte Aksel, ám még mielőtt válaszolhattam volna, Solaria a vízesés felé kezdett suhanni.
-Meg fogunk halni!-Visított a szintén zuhanó gronkel hátán Freja.
A sárkányok céltudatosan repültek a vízesés mélyére. Meglepődtem, ugyanis nem egy falnak csapódva haltunk meg, amikor a vízesés aljára értünk, hanem egy hatalmas barlangba. Odabent hatalmas gőz volt, ami miatt hirtelen nagyon melegem lett. Solaria a többi sárkány kíséretében repült körbe a teremben. Elképesztő látvány volt. A sárkányom egy hirtelen mozdulattal letért a pályájáról és egy másik barlangba suhat be.

Azt hittem, hogy amit eddig láttam, az volt elképesztő, majd a következő pillanatban Solaria pikkelyei felfénylettek. Fekete bőrén kacskaringós minták rajzolódtak ki, amik égkék színnel kezdtek ragyogni.
-Te tudtad, hogy tudsz ilyet?-Kérdeztem tőle, mire Eret egy visszafolytott kacajt hallatott.
Hátra pillantottam, majd megláttam Szelesfelleget és Zubat. A sikló és a gronkel is fényárban úszott, az elöbbi sárgás, az utóbbi valamivel pirosasabb színekben.-Olyan, mintha a saját tűzük színével világítanának. Solarianak pont ilyen kékes a plazmabombája.-Állapítottam meg.
Csodás érzés volt. Amint kiértünk a sötét folyosóról egy tágasabb barlangba értünk.
Úgy gondoltam, ez egy csepkőbarlang lehetett, majd a következő pillanatban a barlangban lévő ásványok felfénylettek, mintha érzékelték volna a mozgásunkat.
-Ez eszméletlen.-Ámuldozott Aksel, ahogy mellénk repült. A másik oldalamon Freját pillantottam meg.
-Olyan csodaszép!-Mosolygott a szőke.
Az egész teremben hatalmas ásványok álltak minden felé.
-Nézzétek!-Mutatott Björn a padló felé, ahol sárkánytojások hevertek.
A tojások mind fényárban úsztak, vékony héjuk áttetsző volt, így pontosan láttuk a bennük fejlődő embriókat. Átjárt a teljes ámulat, majd valami még fényesebb dologra lettem figyelmes. Beljebb érve egy hatalmas, sárgás-barackos fényben játszó sziklára lettem figyelmes. Olyan volt, mintha a napot őrizték volna a barlangban. Csodálatos látvány volt. Úgy festett, mintha a teremben hatalmas, vörös fagombák nőttek volna.
-Megtaláltuk!-Örvendeztem.-Ez minden sárkányok fészke, a titkos világ!-Elképzeltem, hogy milyen örömtelien csilloghattak a szemeim.
Oldalra pillantottam, s tekintetem sarkában Eret tekintetét vettem észre. Teljes ámulat látszott az arcán, mosolygott, s szemei tele voltak fénnyel. 
A fészek tele volt minden féle sárkánnyal. Tényleg, minden faj, forma, szín és méret ott gyűlt össze. Körbenéztem, ám sajnálatomra egyenlőre egyetlen éjfúriát sem láttam. Ellenben láttam fanyesőt, cipzárhátat, villásfarkat, bíbor vérontót, sőt még zablaagyrat is. 
Solaria hatalmasat üvöltött, úgy repülte körbe büszkén a termet, mintha csak arra várt volna, hogy a többi sárkány üdvözölje őt. Talán ő maga is innen származhatott? 
Solaria hangját hallva egy csapat fiatal sárkány az égnek emelte a tekintetét. A csapatban volt egy szőrnyennagy rémség, két siklósárkány és.. Ezt el sem hiszem!
-Egy fényfúria!-Ragyogott fel az arcom.