Titkos szerelem (BTS ff.)

Yu-Rim napója-14. bejegyzés

És tényleg akkor kezdődött csak a java.
Megprobaltam értelmesen elmondani a történteket de valahogy nem jött össze mivel mindig kimaradt egy részlet és visszakellett térnem oda. Egy idő után inkább engedtem Hee-do-nak hogy meséljen.

Hee-do pov:
-És akkor meglattuk a fiúkat az öltöző előtt. Yu-Rim ki akarta kerülni őket de én megölelgettem őket és így neki is ott kellett állnia.
-De Hee-do te mindenkit megölelsz.-mondta Aika.-Szóval így nem is értem Yu-Rim hogy akart eltünni onnan hiszen ez nálad nyilván való.
-Csak nem akartam velük beszélni mert féltem mit mondanának. Nem mondtam el nekik előtte nap este üzenetben hogy miért nem mentünk és megyünk többet és féltem hogy elitélnének a Wonwoo-s ügy miatt.
-De szivecském arról egyáltalán nem te tehettél!-mondta Ga-Young.-Beleszerettél egy normális nagyon kedves fiúba és ő is így viszonyult hozzád. Ha nem apádé lenne az ügynökség akkor vagy nem derül ki vagy már rég kirugták volna. Te tetted amit tudtál és most benne van a Seventeen-ben vannak barátai és idol lett. Szóval azért max csak azok ítélnek el akik nagyon akarnak.
-Aaaaaa ez most nagyon jól esett. Köszönöm unnie! De amúgy most jön csak a legjobb része a sztorinak!-és rám nézett. Erre elvörösödtem és megprobáltam újra összeszedni a gondolataimat, de csak Suga csókjára tudtam gondolni. Ez volt az első az életemben. Igen lehet valaki szerint ez ciki de nekem a fiúk mindig csak barátok voltak és ha tetszett is valaki annak én mindig csak egy barát voltam hiszen mindig Chee-min volt a szép régebben persze mióta kiismerték már nem, de a barátnőim valahogy mindig a fiúk kedvencei voltak. Apukám nagyon sokszor elmondta hogy szerinte ők is nagyon szépek de nem véletlenül vagyok én modell hiszen nálam szebb és kedvesebb lányt még nem látott. Hát igen ezt így elfogadni sosem tudtam hiszen Yu-Rim fiatalabb is nálam mégis már volt egy elég komoly kapcsolata mondjuk tény hogy annak nem lett jó vége de nekem még egy olyan sem volt hogy tetszettünk egymásnak. Aikárol meg ne is beszéljünk mivel amikor idézett Koreába azonnal egy csomó gyakornoknak megtetszett de egy véletlen folyamán egyszer találkozott Shuoval másfél éve és azóta is nagyon boldogan vannak együtt és semmilyen testi dolog nem volt köztük annak ellenére sem hogy Aika nem kifejezetten keresztény. És szerintem ez így jó. De nekem ezt nagyon nehéz volt mindig is elfogadni hogy én sosem voltam olyan mint ők. De mióta megismertem az Úrat nem azt mondom hogy sikerült mert azóta is előjön hogyha szép lennék akkor nem így lenne de látom hogy ennek is eljött az ideje ráadásul egy olyan emberrel aki Suga. Csak két gond van vele: 1. nem tudom hisz e Istenben
          2. 10 évvel idősebb nálam.
De mindezek ellenére egy eszméletlen aranyos és jófej fiú szerintem és ha az Úrban is hisz akkor megérte eddig várni.
-Heeeeeeee-dooooo!-Kiabált Aika.
-Hee-do drágám minden rendben?-kérdezte aggódva Unnie.
Ekkor ránéztem Yu-Rimre és egyből látam hogy tudja mire gondolok. Ezért bólintott egyet és folytatta helyettem a mesélést.
-Hát lányok ott elmondtam nekik a Wonwoo-s sztorit és nem előítéletek hanem azt mondták hogy találkozhatunk titokban mármint úgy hogy figyelnek hogy ne lásson meg senki. És ismeritek ezt a lányt itt-mutatott rám a barátnőm- hát olyan aranyos volt hogy ő is elkezdett hálálkodni és mondta neki Suga hogy neki bármit. És hát ez a kedves édes lány megkapta élete első csókját Sugától.
-Mi?!?!??!?!-kérdezték tökéletesen egyszerre az idősebbek.
-Hát ez az igazság.-társam szét a karom és nevetve a reakciójukon.- Életem első csókját a biasomtól kaptam meg és még aznap követte egy csomó. Kezdve azzal amikor összeestem úgy keltettek fel mint egy hercegnőt: egy csókkal. Meg amikor felelsz vagy merszben megcsókolt mivel az volt a feladata hogy csókolja meg azt akit szeret és amikor elköszöntem volna tőle egy öleléssel akkor is kaptam egy csókot. És be kell hogy valljam eszméletlen jó érzés hogy szeretnek!-mondtam ki amit valóban gondoltam. És a lányok arcán elég sok minden tükröződött hiszen ketten csak most hallották a sztorit. De ahogy Yu-Rim szemébe néztem láttam hogy éri mire gondolok. És nem sajnálatos láttam a szemében hanem valami leírhatatlan hiszen nagyon is jól ismert és szerintem most értette meg hogy mit jelent ez nekem hogy végre nem csak baráti érdeklődést kapok egy fiútól. Annyira szeretem ezeket a lányokat és mivel mindegyik más ezért mindegyikkel másról tudok teljesen beszélgetni mármint úgy hogy érti teljesen hogy mit érzek mert vagy átélte vagy valamiért jobban bele tudja magát élni ebbe mint a többiek. És Yu-Rim most az a személy aki most ebben a helyzetben valahogy teljesen megértette hogy mit érzek. Pedig  igazából pont ő volt a környezetemben aki majdnem mindenkinek tetszett mert nem csak szép volt hanem gazdag is de mégis ezt valahogy áttudta érezni. És ez nagyon jól esik most mivel tudtam hogy ott vannak nekem de mégis valahogy most döbbentem rá hogy nélkülük lehet nem vészelem át ezt az időszakot. Nem voltam jó tanuló, nem voltam különleges soha senkinek nem tetszettek csak a barátnőim és ez így egyszerre nagyon sok volt. És ebben az időszakban kezdtem el igazán érezni anyu hiányát. Nem volt aki segitsen amikor életemben először megjött. Amikor már melltartót kellett vásárolnom nem jött el velem anyukám. Nem volt aki otthon várt volna az ebéddel. Nem volt olyan személy akivel bármiről beszélgettem volna. Apukám szeretett volna mindent megadni de anyukám hiányát nem tudta bepótolni. Késő délutánig dolgozik legjobb esetben is ha nem ő az ügyeletes. Viszont ha volt szabadideje akkor megprobált mindenben segíteni de egyszerűen nem tudott. Ehhez egy anya kellett volna aki nekem már sajnos nincs meg. És ekkor kezdtem el Yu-Rimmel barátkozni. És nem ő nem teljesen így volt de ő neki mindkét szülője alig volt otthon ezért megtudta érteni a helyzetemet. Majd emikor egy szép napon Aikát is megismertük akinek a szülei egy másik országban több száz kilométerre tőle éltek ő is ugyanebben a cipőben járt. És talán ez volt az egyik dolog ami miatt ennyire összebarátkoztunk: hogy hiányzott minimum egy személy az életünkből. És amikor Ga-Younggal egyre jobban megismerkedtünk és összebarátkoztunk akkor valahogy ez enyhült. Tényleg mint egy pótanyu vagy nővér úgy vett részt az életünkben. De sajnos nekem ez csak enyhítette a dolgokat. Mivel én az anyukámat egy napra sem kaphatom meg már többé. De amikor Yu-Rim megváltozott és engem is elhívott templomba akkor értettem meg hogy nem vagyok egyedül. És nagyon hiányzik persze minden nap de az Úr valahogy begyógyította ezt a sebet hiszen valaki sokkal nagyobb szeret engem. És azt is tudhatom hogy anyukámmal találkozhatok majd nála. Édesapám is hívő de a munkája miatt nagyon ritkán jártunk templomba és mióta főorvos lett ami kb 8 éve így van azóta csak ünnepekkor jutottam el. Viszont tudom hogy édesapám a szünetében ha teheti akkor igét olvas hallgat vagy bármilyen formában de Istennel beszélget mivel igényli. És tudom hogy lehetünk egyszer majd normális család mivel a szüleim és én is az Úr gyermekei vagyunk és majd találkozunk nála. És igazából addig is kaptam egy ilyen családot tőle. 3 eszméletlen megértő és kedves lányt. Az egyik egy nővér a másik 2 pedig mint az ikreim. És mindezt ajándékba kaptam. Ahogy most Sugát is.

Sziasztok! Most nagyon sok ihletet van és most ez főleg Hee-do szemszöge volt de igyekszem így csinálni hogy láthassátok a másik oldalt is. Remélem tetszett és köszönöm a vote-okat és a kommenteket! Köszi hogy elolvastátok💜