Titkos szerelem (BTS ff.)

Yu-Rim naplója-1. bejegyzés

Kedves Naplóm!
Meg sosem írtam ilyet. Olyan furcsa. A nagymamám aki magyar volt megtanította anyukámat erre a csodálatos nyelvre és anyukám illetve a nagyi kiskorom óta beszélnek hozzám magyarul és tanítottak meg rá. Így, hogy tudjam gyakorolni úgy döntöttem naplót fogok írni magyarul. Bár még sosem írtam naplót jó mókának tűnik.
Ma kezdtem el a suli új évét. Hee-doval szerencsére egy osztályba kerültünk, ami jó hiszen régóta ő meg Aika a legjobb barátnőm. Csak sajna Aika egy osztállyal feljebb jár. Meg másik iskolába is. Na sebaj. Hamarosan 17 éves leszek, Hee-do egy hónappal korábban töltötte be, de mi már nem mehettünk eggyel nagyobb osztályba. Mi hárman híresen jó barátnők vagyunk, de nagyon különbözünk egymástól: Aika az a tipikus szép és elérhetetlen lány akit ha jobban megismersz rájössz, hogy nagyon nem olyan aminek elsőre gondolnád mert valójában nagyon okos és nagyon jó tanuló. Hee-do inkább elvarázsolt, pörgős, cuki lány aki mindenkivel kedves és gyönyörű nem véletlenül modell. Én meg hát nem is tudom: mindenki irigyli az életemet hiszen apám a Bighit vezetője meg partikra járok, de nem tudják, hogy valójában ez nekem milyen érzés. Régebben nagyon zárkózott voltam mivel mindenki csak a hírnevem miatt akart velem barátkozni, de mióta vannak igazi barátaim már csak dől belőlem a szó és nagyon megváltoztam.
Szóval igen ma kezdődött a suli. Itt éppen január közepe van hiszen ez itt nálunk ilyenkor kezdődik.
Amikor beakartam lépni a terembe nyilván Chee-Minnek ott kellett lennie....
Végre tíz perc után bejutottam és leültem a Hee-Do melletti székre.
-Mi volt? Már láttam a táskádat de nem jöttél be és nem tudtam miért nem.-mondta.
-Hát igazából Chee-Min megint a tökéleteséggéről áradozott nekem az ajtóban. Csak a szokásos!
-Megyünk ma is Aikahoz?
-Mikor hagytuk ki? De most úgy lesz idéntől, hogy neki egy óra éneke még lesz mire odaérünk, de addig tanulni fogunk vagy ilyenek. Mondjuk ma nem kell még szerencsére.
-Mondhatsz bármit, de, hogy engem a tanulásra rávegyél ahhoz tehetség kell.
-De amúgy képzeld....De ekkor sajnos becsöngettek és nem tudtam elmondani azt a fontos dolgot amit szerettem volna. Igazából mondhat bárki bármit, de mióta a lányokkal összebarátkoztam nagyon megváltoztam.Már nem is emlékszem pontosan hogyan, de egyre jobban elvoltam egy osztálytársammal Hee-doval. Mindent tudott rólam és akkor sem kérte soha, hogy elvigyem a BTS tagoknak bemutatni vagy ilyenek. Pedig ő aztán nagy fanjuk. És egyszer felelsz vagy merszeztünk(én mutattam meg neki a játékot és azóta is az a kedvence...) és megkérdezték tőle mit néz az emberekben. Ő erre azt felelte, hogy nem a származásuk számít hanem az, hogy tényleg melegszívű, kedves és megértőek legyenek, és őszintén rám mosolygott. És attól a naptól kezdve nagyon jó barátnők vagyunk. Nyilván sokat veszekszünk mert ki nem, de sosem volt olyan, hogy nem tudtunk volna kibékülni. És azután sem kérte, hogy vigyem el a kiadóhoz. De én már kérés nélkül megtettem neki és elmentünk egy délután. És azon a napon megismertük Aikat aki Japánból utazott idáig, hogy valóra váltsa az álmát és kpop idol legyen. Nagyon tetszett, hogy nagyon közvetlen volt és még a nevemet sem tudta már is jóban lettünk, ami nekem azért nagy szó hiszen mindig csak a hírnevemért barátkoztak velem az emberek. Ezután egyre gyakrabban jártunk be az ügynökség 20-as termébe ahol Aika próbált minden egyes nap. Igazából ott csak táncórái voltak, de mivel azok az utolsó órái egy nap ezért utánna mindig haza kisértük a Dromba. És hát igen ez a barátságunk kezdete ami a mai napig is tart és nem gyengült sőt. Igen, sokat veszekszünk, de tovább tudunk lépni a nézeteltéréseken. Azóta viszont ha szabadidőnk engedi mindent együtt csinálunk, és még apám céges báljaira és díjátadóira amire én hivatalos vagyok mindig meghívom őket pedig sosem kérték.
Na, de nagyon elkalandoztam. Szóval igen mostanság kinyíltam a világ felé ami nem csak nekik hanem az éneklésnek és Istennek is köszönhető. Felismertem, hogy bűnös vagyok és azóta rendszeresen járok templomba, minden este bibliát olvasok és máshogy látom a világot. Az éneklés pedig hát... Mindig is szerettem, de a legtöbb ember nem tudja hiszen csak a származásom miatt dicsérnének meg. Még a szüleim sem tudják, hogy újra ez a szenvedélyem, csak
a nővérem. Amúgy egyke vagyok csak Moon Ga Young számunkra olyan mint egy nővér ezért sokszor szólítjuk Unnie-nak ami a nővére jelenti koreaiul.
És igen ez számomra egy igen fontos dolog. Hogy újra énekelek. Hogy újra képes vagyok beszélgetni az emberekkel. És, hogy újra képes vagyok bemenni úgy a kiadóhoz, hogy nem egy szenvedés számomra amit csak a legjobb barátnőm miatt csinálok, hanem mostanság behallgatózok néhány terembe és ha üres akkor titokban szoktam gyakorolni. Mondjuk most már nem fogok teljesen titokban hiszen ha ott lesz Hee-do akkor nyilván nem fogom kiküldeni hanem majd ő is hallgatja a néha hamis, de szerinte gyönyörű éneklésem.
Igazából ezt akartam neki elmondani mert szerinte is óriási dolog azok után amiken keresztül mentem újra visszatérni ehhez a szenvedélyhez.

A nap hamar eltelt mivel még nem tanultunk, majd az órák után elmentünk ebédelni. Tteokbokki volt az egyik kedvencem. Szóval elindultunk az ügynökség felé. Útközben elmeséltem Hee-donak, hogy újra énekelni fogok és ő nagyon örült neki hiszen tudta, hogy ez mennyit jelent nekem. Beléptünk az épületbe mindenki meghajolt előttünk pedig már kértem, hogy ne tegyék. Felmentünk az emeletre. Találtam egy üres termet és bementünk. Az a legjobb ezekben a termekben, hogy minden van tükör ezért mindketten elfoglaltuk megunkat. Hee-do valami modell pózokat vagy miket gyakorolt amiket próbált nekem elmagyarázni, de nem értettem. Én meg beindítottam a kpop lejátszási listámat. Igazából én mindenféle együttest hallgatók és ismerek is személyesen, és ez furcsa lesz mert a BTS a kedvencem. Vagy hát nem furcsa. Csak azt nem értik meg az emberek, hogy ha apám cége akkor miért nem vagyok velük jóba. Hát két okból is: ha valaki azt állítja, hogy a kelleténél jobban elvagyunk, mármint egy barátságnál több van köztünk akkor kirughatnák őket. Illetve ők azt hiszik, hogy elkényeztetett kiscsaj vagyok akit nem érdekel a zene sem ők. De ez nem így van. Csak amin keresztül mentem azt nem tudja a barátnőimen kívül senki. Szóval zenéimet énekeltem és táncoltam rájuk.
Az egy óra hamar eltelt és bementünk Aikahoz. Nagyon szeretem nézni ahogy táncol, mert mindig Listára emlékeztett (nagy Blackpink fan is vagyok, de szeretem még az Astrot, meg egy csomó mindent is). Az órája után hazakisértük a Dromba. Az út közben neki is elmondtam, hogy újra énekelek és ő nagyon örült neki. Majd hazamentem, de mivel még nem kellett tanulnunk ezért korán lefeküdtem aludni.

Ez most hosszú rész lett, de remélem tetszik. Írjatok kommentbe kérdéseket a szereplőknek vagy nekem is.