A tizenhét éves Maeve Dawn élete kicsit sem mondható átlagosnak. Körbe öleli a luxus definíciója, a harmónia és az igazi családi szeretet. Tragikus, erőszakos múltjuk menekülése óta az édesanyja rövid pórázon tartja. És bár az anyai szigort nehezen...
Nem érzek. Soha, senki és semmi iránt sem. A családomon kívül számomra minden halott, mégis felbukkant az életembe ez a lány, aki maga a napsugár, a legnagyobb hurrikánnal vegyítve. Talán pont ezért találom őt annyira érdekesnek, mert nem ájul el tőlem. Az iskolában, és minden házibuliban az összes idétlen tini ribanctól feláll a hátamon a szőr, amiért képesek önként odavetni magukat elém. Az elején talán élveztem, és ki is használtam ezeket az alkalmakat, viszont amióta Maeve az idegeimmel játszik, semmi másra sem tudok gondolni. Vele izgalmas és érdekes, ami eddig senkiben nem volt meg. Kétségkívül meghazudtolom saját magamat, amiért azt állítottam saját magamról, hogy nem érzek. Fáj bevallani, mégis cáfolnom kell. A lelkem sötét, kilátástalan legmélyén valahol helyet foglal Maeve Dawn. Csak éppen erről nem tudhat.
Visszakanyarodva az ötletemhez, egy pillanatra megfeszítettem magamat, és csináltam néhány fotót a telefonommal. Az alkalmazások között lépegetve kikerestem Maeve nevét az Instagrammon, és az üzenet küldő ikonra rányomtam az ujjammal. A chat üresen állt. Maeve és én eddig még sosem beszéltünk a közösségi oldalakon. Számtalanszor megfordult a fejemben, hogy ráírjak egy ürüggyel, vagy csak küldjek neki mémet, ami illik rá, mégsem tettem soha. Ő sem keresett, én pedig dacból és makacsságból nem. És persze ez is valahol megfogott benne. Hogy nincs rám mászva. Nem érdekli a nap minden percében, hogy mi van velem, és nem zaklat felesleges baromságokkal. Nem hív át magához, (miért tenné?) egy csepp érdeklődést sem mutat felém. Az mondjuk már más, mikor élesben vagyunk, és húzzuk egymás agyát...
Vigyorogva elküldtem neki a képet.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Én: Azt hiszem a Gossip Girl megy a háttérben...
Amíg vártam Maeve válaszát, rájöttem, hogy szó szerint szomjan halok, ezért fájdalmas arccal leültem a földre, nekitámasztva a hátamat az egyik gépnek, és megittam az egész másfél literes vizet, amit a bejáratnál vettem. A telefonomat nyomkodva véletlenül újra rátévedtem Maeve profiljára. Tulajdonképpen sosem volt szokásom senkit sem nézegetni. Néhányszor nyilván megnéztem az adott lány profilját, akivel éppen kavartam, de maximum egyszer. Sosem lájkoltam, és véletlenül sem követtem be, vagy éppen vissza senkit sem. Maeve adatlapja egy kissé felfrissült. Az első furcsaság ami szembejött velem az az volt, hogy nem vigyorog mellette egyik képen sem már a nyuszifül fiúja. Emlékszem az Ocean Drive-os fotókra. Színtisztán. És nem értem miért idegesítő az a gondolat, hogy szívesebben karolnám át én a derekát, mint az a puha pöcs Jasper. Összeráncolt szemöldökkel pörgettem Maeve fotói között, és dübörögni kezdett a mellkasom, mikor realizáltam, hogy talán szakíthattak. Két furcsa gondolat is a fejembe férkőzött. Az egyik, hogy ennek miért örülök, a másik pedig, hogy vajon én is benne lehetnék a dologban? Egy kissé talán egoistának tűnhetek, de simán benne van. Maeve mostanában elhidegült Jaspertől, a vak is látja. Csak én látom az arcán, hogy legszívesebben pofán verné.
