A LEGJOBB HIBÁM

4.- Tűzszünet

MAEVE DAWN

- Szóval azt akarjátok mondani, hogy inkább Sadie-nél tanulnátok tovább? - kérdezi anya összehúzott szemekkel, gyanúsan méregetve minket. Sadie a már ártatlan arcát felvéve, biztosan nyert ügyre számít, de az anyám kemény dió. Kijátszani őt olyan, mintha a pokolban akarnám magát Lucifert hülyére venni.

Te jó ég, Luciferhez hasonlítottam a saját anyámat?

- Hétvége van anyu. - folytattam tovább a győzködést kiskutya szemekkel. - És még sosem voltam Sadie-éknél. És...

- Jól van, elég! - állított le anya. - Itt miért nem tudtok tanulni? Még csak egy hete élünk itt, és te máris csavarognál.

- Ez nem csavargás Mrs. Dawn. - vette át a szót tőlem Sadie, én pedig ráhagytam, tudván, hogy tudja mit csinál. - Higgye el, hogy elképesztő az otthonuk, és nagyon jól érzem magamat önöknél. De otthon a laptopomon vannak a jegyzeteim, amik szükségesek a prezentációhoz, és gondoltam Maeve eljöhetne ma este hozzánk, holnap pedig esetleg én önökhöz, hogy hétfőre befejezzük a dolgozatot.

Le voltam hidalva, amiért úgy hazudott, mint a vízfolyás. Szemrebbenés nélkül az anyám szemébe. Elképesztő volt. Anya méregetett minket még egy darabig, aztán egyszer csak megenyhült az arca.

- Rendben. - egyezett bele anyu úgy, mintha a fogát húznák, de jelen pillanatban egyáltalán nem érdekelt. Ujjongva a nyakába ugrottam, és csak arra tudtam gondolni, hogy elmegyek életem első bulijába. - Csak ne bánjam meg!

Természetesen ezt muszáj volt hozzátennie, de tényleg nem számított a fenyegető hangneme. Talán azt gondolta, hogy majd megingok, de az öröm annyival jobban úrra lett rajtam, hogy egyáltalán nem gondoltam bele abba, hogy anya esetleg túl járna az eszünkön. Este hat körül megvacsoráztunk. Anya és Zach sokat kérdezősködtek Sadie-ről. Talán anyának először nem tűnt túl szimpatikusnak, ugyanis Sadie telibe az ellentétem volt. Hosszú, hullámos barna haj, barna szemek, erősebb, nőiesebb smink, fekete körmök, millió gyűrű és ékszer, és az a parányi szoknya rajta, egy crop toppal kissé kiverhette a biztosítékot a konzervatív anyámnál. Zach volt a kedvesebbik. Nyilván. Ő befogadta Sadie-t azonnal, és nyíltan közölte, hogy örül annak, amiért lett egy barátnőm. Viszont attól független, hogy Sadie maga volt a lázadás, a családi vacsorán elképesztő visszafogottan viselkedett. Illemtudó, és kedves volt.

- Na jó! - csaptam be a szoba ajtót, és Sadie azonnal a nyakamba ugrott. - Shhh! Az anyám nem tudhatja meg!

- Maeve Dawn első hazugságában cinkos társ voltam! - vigyorodott el. - Milyen szép is a barátság.

Azért a hazugság szó elég túlzás volt. Oké, tényleg elszökünk bulizni, de azért nem az országból megyek el, hanem csak a városba egy csapat részeg tinihez.

- Kerítsünk neked ruhát! - suttogta izgatottan Sadie, és már el is tűnt a gardróbomban. Néztem, ahogyan szemöldök ráncolva válogat a vállfák között, egyik kosztümömet követte a másik, és bár én az összesre igent mondtam volna, Sadie úgy pörgette át őket, mintha egyik sem lenne megfelelő. Az egyikre azt mondta, hogy túl elegáns, a másikra, hogy túl felnőttes, a harmadikat pedig nem értettem, mert valamilyen szleng kifejezést használt. - Te jó ég Maeve, hány évesek ruháit hordod, 70?

- Hé, a ruhatáram leszólása tabu! Itt minden darabnak lelke van! - álltam be Sadie elé, és megsimogattam a ruháimat, ezzel is védve őket. - Oké, talán kicsit formálisan öltözködöm, és szeretem az elegáns darabokat...