A LEGJOBB HIBÁM

2. - Miss Dior

Kedves olvasóim!
Ez a rész tartalmazni fog felnőtt tartalmat, illegális szer használatot, és törvénybe ütköző magatartást! Felhívnám minden olvasóm figyelmét, hogy nem támogatom az ilyen viselkedést! Ezen felül pedig jó olvasást kívánok! ❤️

ACE NORTH

Tulajdonképpen lehetett volna másféle módon is lezárni a nyarat, ám az a jókora joint, ami a jobb kezemben pihent, másról vallott. Kellően lelazultam, hogy kiverjek a fejemből mindent, ami kicsit is felidegesítene, ezáltal a negyedik slukk után már teljesen elengedtem mindent. Csak én voltam, és a cigi. A cigi, és én.

Na meg persze Sadie Miller.

- Ne stoppold már Ace! - förmedt rám a teljesen beállt lány, aki a mocskos fa teraszon fetrengett, totál szétcsúszva.

Ez felettébb kellemetlen, mert megígértem az anyjának, hogy józanul fogom hazavinni. És a csavar az egészben, hogy egyikünk sem volt már olyan állapotban, hogy kocsiba üljünk. Sadie alapból sem, mert nincs jogosítványa, én pedig még igaz, hogy magamnál voltam, de jó pár pohár whiskey is lecsúszott az este folyamán. Hát, ennyit arról, hogy megbízható ember lennék.

De azért valljuk be, Sadie Millert nem igazán kellett félteni. Ez a csaj képes volt a legőrültebb dolgokra, és még csak ott sem kellett lennem hozzá.

- Az anyád letépi a golyóimat, ha nem kerülsz haza józanul. - válaszoltam kifújva egy újabb füstfelhőt. A fű pedig teljesen ellazított. Igazából rohadtul nem érdekelt, hogy Sadie hazajut e, vagy sem.

- És téged mióta is érdekelt más, saját magadon kívül? - vigyorgott Sadie, ám kissé megingott, ahogy felkelt a földről. Hosszú göndör, barna haját befogta a por, fekete bőrdzsekije pedig teljesen koszos lett. Igaza volt. Jelen pillanatban nem igazán érdekelt semmi. Sadie ismert már, talán ő a legjobban, és ha az anyja véletlenül hívogatni kezdene, magasról szarnék rá.

Nem a legjobb emberben bíztál meg Mrs Miller.

Ám egy kis vészcsengő mégiscsak ott csilingelt az agyamban. Mégpedig a védelmező ösztönöm olyas valakik felé, akiket megmagyarázhatatlan okból még nem kergettem ki az életemből. Ilyen volt a velem szemben térdelő lány is. Tizenhét éves, gyönyörű, sok mindent tartogathat számára az élet. Nem veszem el tőle semmi pénzért sem ezt. Ahogy belenéztem Sadie barna, csíkká húzódott szemeibe, eldöntöttem.

- Na jól van kislány. Menjünk fel. - tápászkodtam fel a nyikorgó hintaágyból. Az elszívott jointot elnyomtam egy hamutálba, a totál csattra vert barátom pedig ezt egy fájdalmas nyögéssel díjazta. Ez van. – gondoltam magamban. Megfogtam Sadie-t, és a vállamra dobtam, mint egy krumplis zsákot. Bár bevallom, én is szédelegtem egy hangyányit, de az eszem és az ösztöneim sosem hagynak el semmilyen állapotomban sem.

- Ne már Ace! - nyafogott a vállamon a lány, mikor beértünk a házba. - Semmi bajom, és egy slukk cigi még igazán belefért volna!

- Ezt akkor hiszem el, ha kerek mondatokban fogod elmondani újra. - válaszoltam halkan, mert még ebben a szürreális, idióta helyzetben is tekintettel voltam a nagymamámra és a kishúgomra, akik néhány szobával arrébb aludták az igazak álmait.

- Tudok beszélni. - motyogott valami ilyesmit, de ha őszinte akarok lenni, egy szavát sem értettem. Kezdett fogyni az a csekély türelmem is. És ha ez nem lett volna elég, nekiállt nevetni.