Crazy Love || Landoscar

chapter 11

Lando's pov

Szakítottam Rebeccával. Találkozhatnánk. Hiányzol.

Mindössze néhány szó, mégis mindent elmond amit el kell. Kikerekedett szemekkel ülök a telefon felett és olvasgatom újra és újra a szavakat.

Hiányzol
Hiányzol
Hiányzol

Nem akarok találkozni vele. Hát persze, hogy nem! Itt ülök egy étteremben Oscarral, ezzel a gyönyörű emberrel aki iránt tisztán érthető érzéseim vannak.

Felnézek Oscarra aki mosolyogva telefonozik. Amikor észre veszi, hogy bámulom, felnéz - még mindig mosolyogva - és találkozik a tekintetünk. Egy mosolyt erőltetek az arcomra, ám az ausztrál mégis tisztán leolvasta a tekintetemről, hogy valami nincs rendben.

- Jól vagy? - kérdezi ijedten, az ajkáról eltűnt a mosoly.

Ismét a telefonom képernyőjére meredek, amin azóta még egy üzenet jelent meg.

Felhívlak

Pánikba esek. Nem tagadom, rohadtul bepánikoltam. Oscar még mindig engem bámul, így hát kénytelen vagyok ezt leplezni.

- Ki kell mennem a mosdóba - mosolygok erőltetetten

Az ausztrál bólint.

Hatalmas hévvel suhanok ki az étterem csicsás mosdójába. Magam mögött becsapom az ajtót és az első mosdókagylóba támaszkodom. Próbálom összeszedni magam, de hevesen kapkodom a levegőt és egyre jobban szédülök. Lever a víz. Mi van, ha Carlos azt akarja, amire gondolok? Mielőtt megismertem volna Oscart, tuti beleegyeztem volna és most repesnék az örömtől, de így, hogy itt van Oscar és ezek az erős érzések, már kicsit sem vígasztal a tény, hogy a legjobb barátom - vagy a volt legjobb barátom - szakított a barátnőjével miattam.

Baszki. Nagyon szédülök. A mosdókagyló két szélét markolászom, fejemet lehajtom. Azt hiszem, sírni fogok. Rohadt szánalmas vagyok. Felemelem a fejemet és szembenézek a tükörképemmel. Egy göndör pasas néz rám vissza könnyes szemekkel és karikákkal az íriszei alatt.

Azta. Hát, én nem tudnék ebbe a látványba beleszeretni. Mégis ketten odavannak érte. Meg ugye a rajongótábor, de az most nem számít.

Letörlöm a könnyeimet és a csaptól hátralépve próbálom összeszedni a gondolataimat. Nehéz egyedül döntést hozni, bár hiszek abban, hogy egy érett férfi vagyok, és képes vagyok erre.

Beszélnem kell Carlosszal. Akármennyire is tűnik rossz ötletnek, tisztáznom kell ezt vele.

Most nem érek rá. Később megbeszélhetjük -válaszolom végül

Megigazítom a ruhámat és a homlokomba hulló göndör tincseimet, aztán visszasétálok az asztalunkhoz. Mintha mi sem történt volna. Teljesen jól vagyok.

- Minden oké? - kérdezi aggódó arccal Oscar

- Igen, minden a legnagyobb rendben.

Azt hiszem hihető voltam, mert rámvillantja azt a jól ismert féloldalas mosolyát. Belül teljesen elolvadok tőle. Most komolyan, hogy nem lehet szeretni Oscar Piastrit?

☆

Csörög a telefonom. Csörög az a kibaszott telefon. Pedig számítottam rá, már vártam Carlos hívását - mivel megbeszéltük - a neve láttán a képernyőn, mégis lesokkoltam. Feszengek. Halvány lila gőzöm sincs, hogy miért. Hiszen ez csak egy beszélgetés. Mint minden másik. Ugyan olyan lesz, mint minden másik. Nincs mitől félni, Carlos már közel öt éve a barátom.