chapter 2

171 9 0
                                    

Február 28
12:23

A hetek gyorsan elrepültek a találkozás után, szinte észrevehetetlenül. Lando már úton volt Bahreinbe, az első futam helyszíne felé. A repülő 14:00-ra érkezett meg a helyszínre, szóval még másfél óra repülőút. Szuper. A kilátás ugyan szép volt, egy hosszú repülőút fárasztó, és a végére unalmas is. Lando kitekintett az ablakon, majd egy kis idő múlva álomba szenderült.

A taps hangjára ébredt meg, és sietve felállt, hogy összeszedje a poggyászát. Miután leszállt a gépről, hamar taxit fogott és egy luxushotelbe ment, ami viszonylag közel volt a pályához. A szezon  néhány napon belül elkezdődött, és mind ahogyan a pilóták, úgy a szurkolók is nagyon izgatottak voltak miatta. Természetesen telt lelátókra számítottak, mivel mindenki ezt a pillanatot várja már hónapok óta.

Lando kissé fáradtan lépett be a szállodai szobájába, aminek az ágyára rögtön le is dőlt. Egy kis pihenő után feltápázkodott az ágyról és körülnézett a szobában. A szobának meglepően nagy erkélye volt, ami teljesen üres is volt egyben, így az egész kicsit zavaros. Kis hotelszoba, de óriási erkély. De hát ki érti ezt meg?
A mai építészet már teljesen érthetetlen... mint még sok más dolog a világban.

Még csak kora délután volt, ígyhát Lando úgy döntött, mivel úgysincs semmi komolyabb dolga, visszadől egy kicsit pihenni. Ez meg is történt. Ahogyan a puha párnák közé vetette testét, már aludt is. A telefonja rezgésére kelt, amit még alvás előtt maga mellé dobott le az ágyra.

Lando felkapta a fejét és a képernyőre pillantott, ahol Carlos neve ragyogott. Hamar megnyitotta a beszélgetést és válaszolt a Spanyolnak.

Carlos: Itt vagy már?

Lan: igen

Carlos: typing....

Lando nem vette le a tekintetét a kijelzőről, Carlos már két teljes perce írt valamit. Mit ilyen fontos? Valami nagyon hosszú, megnyílás lesz ez? Meglepődve vonta fel a szemöldökét amikor meglátta az üzenetet

Carlos: van kedved találkozni?

Ezt írta volna két percig? Mindegy is. Nem ez a lényeg, a kérdésre kell válaszolni.

Lan: persze. Hol és mikor?

Carlos ismét csak percekkel később küldte el az egyébként néhány szavas választ.

Carlos: most. A szobám előtt.

Lando az üzenetből ítélve azt feltételezte, hogy Carlossal valószínűleg egy hotelbe vannak. Kicsit meglepődött a rövid válaszon ugyan, valami komoly dologról lehet szó...talán valami baj van?

Lan: Melyik hotelbe vagy egyáltalán? Mi a baj?

Carlos: Abba a hotelbe, amelyikbe te is. Csak gyere.

Lan: De melyik szoba?

Carlos: 42

Lando hamar zsebrevágta a telefonját és az ajtóhoz indult. Kicsit megigazította a kócos fürtjeit, majd kilépett az ajtón és az emeletre ment, a 42-es szobához. Alighogy bekopogott, az ajtó már nyílt is és Lando a Spanyol feldúlt tekintetével találta magát szemben.

-Miért hívtál át? Valami baj van? -kérdezte


-Szakítottam Isa-val.

Lando kikerekedett szemekkel nézett a Spanyolra. Isa-val mindig is jó kapcsolatuk volt és egyszerűen elképzelni sem tudta, mi történhetett köztük. Hirtelen nem tudott mondani semmi értelmeset, ígyhát megölelte barátját. szorosan. érezte Carlos könnyeit a vállán, amikből egyre több lett.

-Szerettem őt...-Szólalt meg Carlos

-Tudom

Carlos kiszabadult a Brit szorításából.

-Mit kéne tennem most?

Lando sóhajtott egyet és beljebblépett. Maga mögött becsukta az ajtót.

-El kell engedned. Carlos, át tudom érezni a helyzetedet. Hidd el, úgy lesz a legjobb, ha nem foglalkozol vele

Carlos lehajtotta a fejét és a földet kezdte figyelni.

-Hát persze- válaszolt vállat vonva, majd kitessékelte a Britet a szobájából, és bezárta az ajtót.

Lando's pov

Mit kellett volna mondanom? egy szakítás után nyilván nem mondhatom azt, hogy menyjen a csaj után. Azthittem, ő a legjobb barátom, ha áthív és a segítségemet kéri, akkor miért nem hallgat rám? Valamit rosszul csináltam?

Kissé értetlenül sétáltam vissza a szobámba és ültem le az ágyam szélére. Megbántottam volna? De hiszen semmi rosszat nem mondtam. Akkor meg mi a baja?

Crazy Love || LandoscarOnde as histórias ganham vida. Descobre agora