Crazy Love || Landoscar

chapter 7

Lando's pov

A hotelbe érve Oscar kinyitotta előttem a szobám ajtaját, én pedig ledobtam magam a kanapéra, az arcomat a kezemmel eltakarva, hogy az ausztrál ne lássa a könnyeimet.

Bejött utánam a szobába. Nem tudom miért, mi volt a szándéka, de bejött, és leült mellém a kanapéra. Látni nem láttam ugyan, mert a szememet még mindig a kezemmel takartam, de éreztem ahogyan a kanapé párnája kissé lesüpped mellettem.

Oscar átkarolt, és a vállamra tette a fejét.

Ez váratlan volt.

A kezemet elvettem az arcom elől, hogy vissza tudjam ölelni. Néhány másodpercig némán ültünk, aztán az ölelésből kiszabadulva a szemembe nézve beszélni kezdett.

- Pontosan mi is a baj? - kérdezte aggódó pillantással az arcán.

Nem tudtam mit válaszolni neki. Azért, mert nem tudom. (MSJSJSKS😭)

Nem tudtam, hogy jó ötlet lenne-e megnyílni neki, elmondani az érzéseimet Carlos-szal kapcsolatban, az egész dolgot, ami összetört bennem. Persze, megértene, de az az igazság, hogy felé is táplálok érzéseket. Fura ezt kimondani, fura arról beszélni, amikor egyszerre két embert szeretsz. Nem lehet leírni, milyen érzés.

Szenvedés. Az egész egy nagy szenvedés. Más nem tud segíteni, csak te vagy, meg a saját kis problémád, amit más biztos hülyeségnek nézne. Ezért nem mondod el senkinek.

Sóhajtva Oscarra néztem.

- Én... - szemembe könnyek gyűltek - én szerettem Carlost.

Oscar egy összevonta a szemöldökét, próbálta feldolgozni amit mondtam neki.

Aztán felállt, és elment egy takaróért.

Végignéztem ahogyan besétál a hálószobába, majd vissza. Visszatérve a takaróval az egyik kezében megállt a kanapé előtt, ahol én még mindig csak tétlenül ültem. A másik kezével a vállam felé nyúlt és óvatosan lefektetett a kanapéra, majd letérdelt és betakart.

- Hát persze, hogy szereted, hiszen legjobb barátok vagyt...

- Oscar, nem úgy. - szakítottam félbe, mire abbahagyta a takaró igazgatását és egyenesen a szemembe nézett.

- Akkor, hogy? - kérdezte, de nem is hagyta, hogy válaszoljak - Pihenésre van szükséged, Lando.

Azzal kisétált a szobából, maga mögött becsukva az ajtót. Egyedül hagyott.

Hát persze, hogy nem ért meg.

☆

Fejemet felemelve hirtelen minden homályos volt. Megdörzsöltem a szemem, így már nem volt homályos semmi, csak sötét.

Felkapcsoltam a villanyt, és az órára pillantottam ami pontosan éjfélt mutatott. Csodás.

Most pedig biztos, hogy nem fogok tudni visszaaludni, mert teljesen kipihentem magam.

Ígyhát átmentem Oscarhoz, remélve, hogy tudok vele beszélgetni, ha már Carlos a csajával van.

Kopp
Kopp
Kopp

Az ajtó kinyílt, Oscar egy fekete rövidujjasban és szürke melegítőben állt előttem. A haja egyáltalán nem volt kócos, ami azért fura, mert valószínüleg felkeltettem. (Oscarnak nincs szüksége fésüre😌)

Néhány másodpercig némán álltunk egymás előtt.

Oscar hirtelen belemarkolt a tarkómba és magához húzott, ajkaink hirtelen egymáséhoz értek. A mozdulat váratlanul ért, de visszacsókoltam. Kezeit a derekamra mozgatta. Megragadtam a tarkóját és még erősebben megcsókoltam. Az ajka puha és édes volt. Beljebbléptem és magam mögött becsuktam az ajtót.