Crazy Love || Landoscar

chapter 1

-örülnék, ha találkoznátok -kezdett bele Zak a mondandójába.

Szép téli nap volt, Lando otthon ült Nagy-Britanniában és éppen Zak Brownnal telefonált. Már javában tartott a téli szünet, és Lando nem akart igazán a munkájával foglalkozni. A szünet a pihenésre van, és arra, hogy a pilóták végre a saját kis magánéletüket éljék. Lando mégis egyedül ült a szobájában, és a csapat vezérigazgatójával beszélgetett telefonon. Zakkel mindig is szoros kapcsolatuk volt, és szoktak beszélni is néha, de az ifjabbnak most valahogy mégse volt ehhez kedve. Nem szerette ha rá akarnak erőltetni valamit.

- Miért akarnék találkozni vele? -kérdezett vissza durcás hangon

- Ugyan már Lando, jövőre csapattársak lesztek. Szeretném, ha kicsit jobban megismernétek egymást.

A válasz érthető és jogos volt. Lando egy pillanatra csöndben maradt és mély levegőt vett.

- Jól van, legyen.

- Rendben, holnap találkozunk, a házam előtt van egy nagy park. -mosolyodott el Zak, bár ezt a fiú nem láthatta.

Lando egy nagy sóhajtás kíséretében tette le a telefont, majd az órára pillantott, ami este 10-et mutatott. A Brit egyedül volt a lakásban, már egy ideje egyedül élt. Nemrégiben volt egy barátnője, amikor vele volt akkor nem érezte magát olyan magányosnak, de szakítottak, szóval a fiú ismét egyedül volt. Néha szeretett egyedül lenni, néha viszont bármit megadott volna azért, hogy legyen egy szobatársa vagy valami.

Lando hamar elkészítette a vacsoráját, egy sima lekváros pirítósra esett a választása, majd bevetette magát a széles franciaágyba, bekapcsolta a kedvenc sorozatát és a pirítósát majszolva nézte a tévét. Miután elfogyasztotta vacsoráját, kikapcsolta a televíziót és hamar el is aludt. Másnap a fényes nap sugaraira kelt, amik már magasan az égen voltak, így nem lehetett olyan kora reggel. A Brit szemeit dörzsölve kikelt az ágyból és megnézte a telefonján az időt. Valóban nem volt kora reggel, sőt. A képernyőre pillantva kikerekedett a szeme és gyorsan készülődni kezdett. Dél volt. Ugyan arra nem emlékezett, hogy mikorra beszélték meg a találkozót, de abban biztos volt, hogy nem estére, szóval hamar elkészülődött, és fogmosás közben felhívta Zakket.

- Mikorra menyjek? -kérdezte

- Már itt kéne lenned -sóhajtott Zak- Fél 12-re beszéltük meg a találkozót, már kezdtünk aggódni

- Oscar is ott van? -kérdezősködött Lando miközben kapkodta össze a ruháit amit fel akart venni

- Már egy ideje...

Lando letette a telefont és tovább rohangált a cuccaiért. Nem szeretett késni, elaludni meg végképp nem. 10 perc készülődés után már az ajtó melletti tükörben nézegette magát, majd hamar kinyitotta az ajtót és lefutott a lépcsőn.

Beült a fekete McLarenjébe, amivel a megbeszélt helyre autózott. Nem volt hosszú az út, főleg nem a Brit vezetési stílusával. A sok kapkodás után lihegve szállt ki a kocsiból és lépdelt oda Zakhez és az Ausztrálhoz.

- Nahát, nahát...Lando még életben van -mutatott a lihegő fiúra Zak, közben mosolyogva nézett Oscarra

- Szia -nyújtotta Oscar a kezét Landonak

- Neharagudjatok a késésért -mondta Lando miközben kezet fogott Oscarral

A bemutatkozás után elindultak egy közeli kávézóhoz, amit Zak ajánlott. Útközben sokmindenről beszéltek, szó esett Oscar karrierjéről, amiről rengeteget beszélt a fiú, és Lando is elismerte, hogy nagyon tehetséges. A kávézóba érve leültek egy kerek kis asztalhoz, egyik oldalon Oscar, előtte Lando, mellettük pedig Zak foglalt helyet. Kikérték a kávéjukat és tovább beszélgettek. Oscar egyre jobban feloldódott és úgy tűnt, hogy már teljesen jól érzi magát Lando és Zak társaságában. Zak egyre jobban ki lett szorítva a beszélgetésből, így a vezérigazgató már csak mosolyogva halgatta, hogy miről beszél a két pilóta, akik rengeteget nevettek együtt.

Néhány órával később elindultak a kávézóból, a két fiatal pedig még mindig tudomást se véve Zakről, beszélgettek. Egymás mellett haladtak az úton, Zak egy kicsit lemaradt mögöttük. Miután visszaértek a parkba megálltak és elköszöntek egymástól. Végülis egész jól sikerült ez a találkozó. Nem is olyan rossz ember ez az Oscar.