Elfelejtett múlt ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Élj

Bucky szemszöge

Fájtak a szavai, de nem tehetett róla.

Így is vannak emlékképei. Nekem is ez volt. Majd egy-két hét után már mindenre emlékeztem.

Talán legutóbb azért nem emlékezett olyan hamar semmire, mert majdnem hetven évig aludt. Viszont ez az emlék törlés friss. Nekem is az volt, amikor Stevevel harcoltam.

El fogom innen vinni és biztonságba helyezem.

- Bella, gyere velem.

- Én...

- Bella! Ne tedd. Tudod, hogy nem biztonságos - Mike sétált felénk.

- Ő bántott téged. Nem is egyszer - mondtam neki.

Bella rám nézett, majd Mike-ra. Nem tudta most sem eldönteni, hogy mi a helyes.

Mike nem is várta meg, hogy döntsön. Nekem lőtt három gömböt is.

Kurvára fájt ez a valami. Én nem kaptam olyan mellényt.

A földön feküdtem, majd Bella arca jelent meg előttem.

- Jól vagy? - kérdezte.

Nem ért hozzám, de mégis idejött.

Felültem. Mike messze volt, éppen felállt.

- A chip. Kivették? - kérdeztem.

Csak az orrát láttam egyszer vérezni, pedig használta már az erejét.

- Milyen chip?

Mike megint lőtt, magammal húztam Bellát is.

Sam jelent meg, aki a pajzsal próbálta leszerelni.

Bella felállt mellettem, de eltalálta egy gömb.

A földre esett mellettem és nem mozdult.

- Ne, ne, ne.

Odahajoltam hozzá, nem volt pulzusa.

- Nem teheted ezt velem!

Próbáltam újra éleszteni. Két lövést hallottam. Az egyik golyó lepattant a vállamról a vibránium rész miatt. A másik eltalált.

Szuperkaton vagyok, gyorsan gyógyulok, de engem is meg lehet ölni.

Hátra néztem. Ugyanaz a férfi jött felém, aki elvonszolta ide Bellát.

- Ha emlékszik nincs hasznunkra.

Most Bellát célozta meg. Nem tudta, hogy így sem él már.

Gyorsan mozdultam és a pasit neki löktem egy autónak, de előtte elsütötte a fegyvert.

Fájt a hátam a golyó miatt, de nem foglalkoztam vele.

Többször kitért és próbált meglőni. Kiütöttem a kezéből a fegyvert és felvettem. Rá lőttem.

Visszaindultam Bellához.

Vérzett a hasa.

Nem lehet. Ez...

Letérdeltem és elkezdtem újra éleszteni.

Fogalmam sincs mióta próbálkoztam már.

Nem hagyhat itt. Nem halhat meg. Egyszerűen ezt nem tudom elfogadni.

Folytattam az újra élesztést és más nem érdekelt.

Az arcát néztem. A nevetése járt a fejemben. Amikor azt mondta szeret. Amikor hozzám bújt.