Elfelejtett múlt ( Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Nála (+16)

Bucky szemszöge

Már bent vártam őket, amikor megjelentek.

- Mi tartott eddig? - kérdeztem.

- Követett minket egy autó, de leráztuk - feleli Sam.

- Mindjárt jövök - lépett el mellettünk Bella és ment a pulthoz.

- Tessék - adott át egy sport táskát. - Hozzád cuccol. Nem ezt akartad?

- De nem úgy, hogy nem ő dönti el.

- Hát itt az esélye annak, hogy ezen fordíts.

Körülbelül fél órát volt bent.

- Meg vagy? - kérdezte Sam, amikor megállt előttünk.

- Meg. Három naponta kell jönnöm.

- Miért? - kérdeztem.

- Leszóltak fentről.

- Szemmel akarnak tartani - vélte Sam.

- Valószínű.

- Akkor menjünk - szólaltam meg.

Elköszöntünk Samtől és csendben jött mellettem. Akkor sem szólt, amikor az autóban voltunk.

- Megint néma leszel?

- Nem volt benne az alkuban, hogy beszélnem kell veled.

Hogy miért kell ezt tennie? Jobban haragszik, mint gondoltam.

Én sem szóltam hozzá, amíg nem értünk be a lakásba.

A táskáját egyenesen be a szobába vittem.

- Mint látod nem változott semmi.

- Már azt hittem hárman leszünk és kiszorulok a kanapéra - mutatott a táskájára, amit az ágyra tettem le.

- Ilyen sose fordulhat elő.

- Csak mert hamar engedtek ki.

- Nem.

Megrántotta a vállát és kiment. A kanapéra ült és a telefonját nyomkodta.

- Nem is tudom a számod.

- Nem hiszem, hogy kellene.

- Pedig jobb lenne.

- Tudom a tiéd, ha bármit akarok.

- Akkor miért nem kerestél?

- Mert nem akartalak.

Ez is teli találat.

Vacsoráig a kanapén ült és nem szólt hozzám.

- Hoztam még délelőtt vacsorát.

- Köszönöm.

Felállt és elővett mindent. Pontosan tudta mi hol van.

Mellé léptem a konyhában. Direkt úgy nyúltam a szekrényhez, hogy mögötte álltam.

- Tudom, hogy direkt csinálod.

- Mert okos vagy.

- Hmm.

Szembe fordult velem, mosolygott.

- Nos, a játékod nem fog működni - közel hajolt hozzám. Most én nem tudtam megszólalni, de ő csak kikerült.

Nem fogom bírni azt, hogy itt van velem.

Vacsora után megint azt a hülye telefont nyomta, ha jól láttam valakinek írt.