torokfészek

1 0 0
                                    

bútortalan ház a testem,
arcod magányával telefestem,
legyen benne valamicske
elmúló, akár a szöcske.

ülök a faházban,
szélcsendes kápolnakongással.

torkomban fészket rak a magány,
repedésekben a ház falán,
levesben, otthona a fémkanál,
levegőben, mit kilélegzik a szamár.

szív tavasza messze,
félve kérdem; vajon lesz-e?

kocsi gurul be az udvarba,
valaki kiszáll, nem siet
várom, hátha, amit hoz, kikelet
látok egyetlen reményt, apaszemet

léleklenyomatok.Where stories live. Discover now