rendes ember én már nem leszek, gondolom
a tiszamenti novemberi utcákon
ballagó gyötrelem
s miért nem leszek?
köztetek porrá, puskaporrá veszek.
rothadó levél vagyok fák között,
fa vagyok rothadó levelek között,
madarak sem környékeznek,
otthona szenvedő bűnbeesésnek.
kárhoztatva születtem
pokol földi alattvalója,
istenkedő tudás fájáról ettem,
s emberré lettem.
abból is utolsó.
veszett fejsze nyele
mondá anyám,
mikor engem megalkotá
igaza is volt,
ismétli ily szavakat a földi pokol.
ülök, ballagok
alszok, virrasztok -
várok a megváltásra,
a remény hal meg utoljára.
YOU ARE READING
léleklenyomatok.
Poetrynekem taglalnom kell a fájdalmaim, én nem vagyok, s nem is leszek színész. szárnybontogatások, lélekdarabok abból az életszakaszból, amikor már elviselhetetlen. poetry || 2020 ...
