léleklenyomatok.

csapongó

sörmámor
alkoholba folytott gondolatkánon
félelem
megélni életem
feladni a létemet
szívem eltemet

megkérdőjelezni magam
jövőénem pszichedelikumokba szalad
elengedni és elkapni újra
kétségbeesés oldalamat fúrja

süket fülekre talált anyámhoz idézett szó.
annyira jó akarok lenni, elég jó,
hogy elefejetem mit akarok valójában,
elveszek érzelmeim hálójában

túl magas előttem a fal
fogjul ejtett hal
ez vagyok a bennem lévő végtelen űrben,
érzeleműr, nem tűrlek el

nem érdekel
hazugság
nem akarok színész lenni
hazugság
ÉN SOSEM HAZUDOK
egyszer ez mind lesz az igazság

undorodom a hazugságtól
mégis hazudok
annyira jó akarok lenni,
hogy nem tudom már ki vagyok
talán sosem tudtam

így halunk bele a vágyakba
itt állok kétségbeesve, kiszáradva
nem lehet, de úgy akarom
én vagyok, aki magamat visszatartom
az ég felé kiáltom, hogy csak múlj el
hagyj békén tűnj el
rohanok
menekülök
ne lássatok, de istenítsetek
ha már isten úgysincs

szakadékba rántanak a karok
ha feladom, belehalok
ha nem, akkor nyina leszek
hol a happy endem?

sorsom meg van írva
tömör tragikum és tragika
már nem vonzz pest
csak néha, ha elnyel az est

rendelek még egy csapolt amstelt
hátha utána már jobb lesz.