Csillagkép (KNY FF.)

11. rész-Muichiro

Kiyozumi a tornácon ücsörögve meredt a távolba. Az eső esett, de a tornác fölé pont ezért találtak ki a tetőt. A hadtest főhadiszállása kong az ürességtöl. Nagyon kevesen vannak itt. Akik itt élnek, azok csupán 13-an vannak:

Oyakata-sama és a családja(a felesége és két lánya)
Kocho Shinobu
Kanao Tsuyuri
Kanroji Mitsuri
Hoshidori Kiyozumi
Tokito Muichiro
Kanazaki Aoi
Terauchi Kiyo
Nakahara Sumi
Takada Naho

Shinobu azért, mert ha nincs küldetése, a betegeket kell ellátnia.
Aoi, Kiyo, Naho, és Sumi azért, mert segítenek Shinobunak, és ellátják a házimunkát.
Kanao azért, mert Shinobu itt van.
Mitsuri azért, mert miután elköltözött szüleitől, egy kis faházban élt, ám ez messze van, és nem tudott elmenni a pillér gyűlésekre.
Kiyozumi azért, mert mitsuri itt van.
Muichiroról nem tudunk semmit.
Oyakata-sama meg azért, mert ő Oyakata-sama.

A tornácon ülve Kiyozuminak eszébe jutott valami. Amikor a hosszú fekete hajú fiú, mellette ülve nézte a felhőket. Akkor Kiyozumi érzett egy furcsa jelenlétet, gondolta a fiúé. De most megint érzi. Oldalra pillantott, és észrevette a fiút, amint a tornácon ülve az esőt nézi a varja társaságában. Kiyozumi meglepetten nézte a fiút, azután megunta a semmibe bámulást, és bement a szobájába. Leült a futonra, mintha csak arra várna, hogy megjelenjen valaki, akivel beszélgethet, és szórakoztatja őt. Kiyozumi nem tévedett nagyot. Abban igaza volt, hogy jön valaki. Dango röppent be a szobába, és károgni kezdett. Kiyozuminak holnap nem mindennapi küldetése lesz. Még ma este indulni kell, hogy holnap sötétedésre ott legyenek a faluba. Kiyozumi holnap fog találkozni a társával, aki egy pillér. És a pillérek közül csak shinobut, és mitsurit ismeri, akik ketten épp küldetésen vannak. Ami azt jelenti, hogy egy idegennel megy. Megtörölgette madara csapzott tollait, majd az ölébe vette, és jobbhíján a madárral beszélt.

Délben, mikor a madár elment, Kiyozumi lement, hogy megnézze mit csinál barátnője, Aoi. Mikor látta, hogy a lány nagyban az ebéddel foglalkozik, odasétált hozzá.

-segíthetek Aoi-san?-ment oda hozzá a lány mosolyogva.

-hogyne-mosolygott Aoi is-kérlek menj ki a konyhából!

Kiyozumi sértődött büszkeséggel elvigyorodott-és ha felaprítanám a gojit?

-legyen!-egyezett bele a lány. Csak azért, mert a goji aprítás szörnyen unalmas, és hosszú ideig tart. Semmi kedve nem volt hozzá.

Kiyozumi a nagy tálhoz lépett, és beleöntötte a gojit. Ha nincs küldetése, minden nap eljátszák ezt Aoival, és a vége mindig az, hogy ő aprítja a gojit, vagy éppen keveri a tésztát, vagy bármi amihez Aoinak nincs kedve. Így már nagyon tapasztalt volt. Közben mulatta az időt Aoival, beszéltek Kiyozumi küldetéseiről, és minden másról is. Aoi nem egy barátkozós típús, de Kiyozumival valahogy jól kijöttek. Azomban az idő hamar eltelt. Kiyozumi már rég végzett a gojival, de még maradt szórakoztatni Aoit. Mikor viszon a nap kezdett lemenni, Kiyozumi elköszönt Aoitól, és visszasétált a szobájába. Felvette haoriját, kardját a tartójába csúsztatta, és Dangoval elindult megkeresni a társát.

Dango utasításai szerint, a kapunál találkoznak. Nemmellesleg Dango is barátra lelt, az illető hollója személyében, de fogalma sincs kié lehet. Ahogy haladtak előre, Kiyozumit egyre inkább érdekelte, ki lesz a társa. De mikor a kapuhoz ért, a lába mintha felmondaná a szolgálatot.

Muichiro-san..?

A fiú mintha megértette volna a ki nem mondott gondolatot, Kiyozumi irányába fordította tekintetét, és megállt előtte. A fiú nem volt magas, Kiyozumi mégis alacsonyabb nagyjából 6 cmel.

-te lennél Hoshidori?- nézett a fiú Kiyozumi szemeibe, merengő, és semmitmondó tekintettel. Kiyozumi bólintott, majd miután a fiú konstatálta, hogy nincs mire várni, elindult az erdő felé, Kiyozumi pedig jobbhíján követte.

Halihó!
Ez a rész egy kicsit rövid lett, de szerintem a kövit nemsokára már hozom is!
Addig is legyen szép napotok/estétek!

594 words