Csillagkép (KNY FF.)

6. rész-a végsőkig

Nem volt időm gondolkodni, mert a nő újabb indákat küldött utánam. Elvágtam őket, és rájöttem, hogy bármit teszek, innen nem menekülök. Harcolni fogok a végsőkig.

-csillag légzés első stílus: fényvágás!-kiáltottam, majd nekirontottam a démonnak. Kardomat kinyújtottam, és és megcéloztam a démon nyakát. A démon gyorsan reagált, és indákkal védekezett. Megragadta jobblábamat, és bal kazemet. Ketté akartam vágni, de az indák erősen szorították a kezemet. Egy kiút volt. Kardomat megfordítottam a kezemben, ezzel kinyújtva, és így már darabokra szelhettem az indákat. Leestem a földre.

-csillag légzés negyedik stílus: égifény!-kiáltottam, majd a .agasba ugrottam. A démont színes fények támadták, olyan sebességgel, hogy ne gyógyulhasson be. Ez egészen addig ment, míd földet nem értem, és levághattam a fejét. Hátraszaltóztam, és néztem mi történik.

Arra számítottam, hogy a démon elporlad. De nem így lett. Sokáig néztem, és megláttam, hogy a démon nyakából egy inda lóg ki a háta mögé. Ne, csak ezt ne! Nem halt meg? A nő feje az indáról lassan visszanőtt a nyakára.

Rámarkoltam a kard markolatára, majd mély levegőt vettem.

-csillag légzés hetedik stílus: arany csillag!- üvőltöttem dühösen, és gyorsan rohantam a démonnak. Kardom mögöttem nyúlt ki, és arany színben pompázott. A démon felém nyúlt indáival, de gyorsan, és könnyedén vágtam el őket. A démon nyaka már nem volt messze. Kardomat előre szegeztem, és a nyaka köré tekertem. Egy rántás... egy rántás, és vége. Nem növesztheti vissza, alig egy perce használta ezt a technikát. Megrántottam a kardomat, de nem tudtam levágni a fejét.

A nő hátulról elkapta a derekamat, aminek hatására vesztettem a lendületemből. Ezt kihasználva a nő elkapta vegtagjaimat, és húzni kezdte, míg nem egy kar, és egy láb hiányában estem a földre. Tehetetlen vagyok. Fél lábbal, és fél karral nem megyek semmire.  A kardom mellettem van... vége.. talán ha meghalok, nem kell tovább szenvednem... nagyon fáj... vé..ge...

A nő közelebb jött, és egy indával beledöfött a szívembe. Minden eltűnt a szemem elől...

A démon szemszöge:

Erősnek tűnik... nincs itt senki, nem zavarnak. Lassan lehajoltam, és beleharaptam a még meglévő karjába, de alig rágtam kettőt a húsán, ki kellett köpnö. Szörnyű íze volt. Mi lehet ez?!

Külső szemszög:

A nő hátrahőkölt. A lány kinyitotta a szemeit, és egy szempillantás alatt visszanövesztette végtagjait. Felvette a kardját, és nekiindult a nőnek. A démon későn reagált, mire feleszmélt, a feje már a földön volt egy indával a végén. Gyorsan visszanövesztette a fejét, és támadt. A lány mint kiderült egy démon gyorsabb, erősebb, és a regenerálódása a fellegekben van.

Kiyozumi szemszöge:

A nő támadt, és én védekeztem, egyikönk se tudott végezni a másikkal. 4 nap... 4 napja van ez. A földön rérdelek, és nem tudok mozogni. A hasamba szúródó inda miatt nem tudok regenerálódni. A démonnő még pár indat belémfúrt, majd várt. Nem tehetek semmit. Így nem tudok regenerálódni. Zihálok... markolom a kardomat, de minek? Alig állok a lábamon. A démon egy indát a mellkasomba döfött, ennek hatására összeestem. Utolsó szavak.. utolsó szavaknak szántam...

-vérdémon...művészet...-a démon szeme elkerekedett-átokszarvas!-mondtam, majd ezzel párhuzamosan mondam ki...-csillag légzés kilencedik stílus: holdsugár-kiáltottam, majd nem törődve a belém álló indákkal a nőnek rontottam. A mellkasomból kirontott egy hófehér szellemszarvas, és kivágta belőlem az indákat. A szarvas cafatozra tépte az indákat, kecses, mégis határozott mozgásával. Én így már hozzáférek a démon nyakához, míg a szarvas lefoglalja. A hold magasan járt az égen, így ezzel a technikával nem volt gond. A hold fény, mintha a kardomba szállt volna erőként, és levágtam a démon nyakát. A nő nem vette észre, így nem növeszthetett indát. Vége a nő teste porrá lett.

Külső szemszög:

A szarvas kecsesen ugrándozott vissza a lányhor, majd mintha a lány teste elnyelte volna, eltűnt, méghozzá a lány megmaradt sebeit begyógyítva, és kis erőt adva.

Kiyozumi szemszöge:

Felálltam. Elindultam az egyik irányba, és szembe találtam magam egy nyittott kapuval. Kint fény volt. Kiléptem, és pár masodpercig hunyorogtam, míg a szemem hozzászokott. A vérdémon művészetemet használva nem égtem el. Kint csak én voltam, és a két lány.

-gratulálunk
-gtratulálunk

Átmentem, ez a kiinduló pont? Miért csak én vagyok itt? Nem számít! sikerült!

A két lány beküldött az erdőbe pár férfit, hogy megkeressék a túlélőket. (Nem tudom, hogy aki átjutott az erről hogyan szerzett tudomást, és lusta vagyok kikeresni, szóval most így lesz) nem sokkal később kilépett az ajtól a pillangós lány, ugyanolyan nyugodtsággal, és mosollyal az arcán. Később visszatértek még hárman. A szőke hisztis, a fülbevalós, és a lenyírt hajú. Emnyi? Öten éltük túl? Bár az indulóknak legalább a fele az indás nő áldozata lett. De mindegy. Most már vége. Sikerült. A két lány mindenkinek gratulált, és kiraktak érceket, hogy válasszunk a kardunkhoz. Közelebb léptem az asztalhoz, és egyből eldöntöttem. Középen volt egy, ami nagyon kitűnt a többi közül. Olyan fényes volt, amilyet még sosem láttam. Azt választottam. Valahogy közel éreztem magamhoz.

De persze nem úszhattuk meg balhé nélkül. A lenyírt hajú eebeteg. Ordítani kezdett, hogy neki most azonnal hozzák ide a kardját. Még az egyik kislány haját is rángatni kezdte, hogy neki most azonnal a kardja kell. A vörös hajú fülbevalós mellé szökkent, és megragadta a lemyít hajú csuklóját. A fiú nem engedte el a lányt, így a fülbevalós szorítani kezdte, majd hamar el is törte. Ez ilyesztő. Mindenki olyan fura.

Már nem mardt sok hátra, csak annyi, hogy egy hollót kapott mindenkj. Kivéve egy fiút. A szőkét. Ő egy kis verebet kapott. Aranyos volt, de elég kínos.

Haza kéne mennem. Úgy tűnik nem maradt hátra semmi. A kardokat majd utánunk küldik.

A hazafelé út csendesen telt. A hollóm néhányszor megszólalt, de azon kívül semmi érdekes.

914 words