Csillagkép (KNY FF.)

2. rész-egy új család

Egy puha futonon ébredtem, mellettem az összepakolt holmimmal. Nem tudom mi történt velem. Felültem, és körbenéztem, egy ismeretlen szoba volt. A cuccomra néztem. Odanyúltam, és kipakoltam, hogy megnézzem minden megvan e. Benne volt a masnim, anya haoria amit csak a kimonóihoz hordott, szintén anya hajtűi, és magamnak pár tiszta kimono. Minden megvan. Hála az égnek. Ezek a legfontosabbak. Visszapakoltam, és letettem magam mellé. Ekkor kopogásra, majd ajtónyílásra lettem fogyelmes. Odakaptam a fejem, és egy idős hölgy állt az ajtóban.

-látom felébredtél. Hanabira Hana vagyok-mondta a Hananak nevezett nő

-hol vagyok?-kérdeztem-mi történt?

-a fogadómban vagy-válaszolt-Haruki-san elmondása szerint egyszer csak elájultál.-világosított fel Hana

-Haruki...?-néztem rá. Én nem ismerek Harukit..

Csak gondolnom kellett rá, és már be is lépett az ismeretlen démonvadász, akit mint kiderült Harukinak hívnak.

-gyere-mondta Hana-biztosan éhes vagy

Mit ne mondjak, tényleg ékes voltam, így nem is kellett több, felálltam, még kissé gyenge lábaimra, és követtem Hanat vélhetően a konyhába.

Lent, mikor az asztalhoz értünk, Hana intett, hogy foglaljak helyet, így én leültem egy tetszőleges párnára. Az asztalon volt kb. minden. Nekem egyből a rizskekszeken akadt meg a szemem. Elvettem párat, és enni kezdtem. Majdnem olyan jó volt, mint anyáé. Miután végeztünk visszamentem a szobába lecserélni a koszos kimonómat egy újra

Leültem megfésülni a hajam, mikor Hana jött be a szobába. A kimonón kívül, ami rajtam volt, volt még kettő. Hana ezekre nézett, majd kérdő tekintettel fordult felém

-mond, nem szeretnél venni még pár kimonót?-kérdezte

-nincs pénzem-válaszoltam

-azt adok én-mosolygott Hana

Lassan bólintottam. Időközben viszont elkészült a hajam is. Márcsak a masni hiányzott. Próbáltam beletűzni a hajamba, de hátul nem ment.

-segítsek?-kérdezte Hana

-uhum

Odaadtam Hananak a masnit, majd ő beletűzte a hajamba

-köszönöm- mosolyogtam én is

-nagyon szívesen

A nap hátralévő részében ismerkedtem Hanaval, és beszélgettünk. Meglepően jó volt vele. Hana kedves, és megértő. Talán nem is olyan rossz itt.

Este felmentem a szobámba, és lefeküdtem. De nem tudtam aludni. Az anyám halála utáni bánat kezdett haraggá válni. A démonok iránt érzett düh átjárta a testemet. Ekkor határoztam el, hogy démonvadász leszek. Anya mindig azt mondta, hogy voltak démonvadászok a családunkban, és saját legzésük is. A feljegyzések, pedig nálunk vannak. Vissza kell jutnom. Ezzel a gondolattal aludtam el.
 
11 hónappal később (Kiyozumi 8 éves)

-jó reggelt-mentem le vidáman a lépcsőn

-jó reggelt Kiyozumi-chan-köszönt Hana

Leültem szokásos helyemre, és megettem az elém rakott reggelit.

-Kiyozumi

-hm?

-segítenél nekem?

-persze. Miben?

-elmennél nekem venni pár hozzávalót a rizskekszekhez?

-persze-mosolyogtam

-nagyon köszönöm- mondta Hana.- elég ebéd után menned. Csak a vacsorához kell.

bólintottam.-addig elmegyek sétálni-mosolyogtam

Hana bólintott, én pebig indultam is.

Tulajdonságom, hogy sokáig tudok egyvalamin elszórakozni. Így történt, hogy ebédig sétáltam a mezőn, és néztem a szép tájat. Időközben még egy nyuszit is láttam. Mikor visszaértem, hana már várt az ebéddel. Nagyon finom volt. Ebéd után Hana adott egy kosarat, én pedig elmentem vásárolni. Az utszákon már kezdett sötétedni, mikor odaértem az árúshoz. Nem volt mi den hozzávaló, így a szembelévőhöz is el kell mennem. A szembelévőhöz is.

Miután beszereztem mindent, visszamentem Hanahoz, ami megint jó sok sétát vett igénybe, de végül odaértem. Ilyesztően nagy volt a csend. Arra emlékeztetett, amikor... anya meghalt. Ne! Vajon hol lehet most Haruki-san? Most küldetésre ment, de vajon mikpr ér haza?! Hana már halott?! Ha bemegyek, és Haruki akkor jön meg mit fog fondolni? Ez lesz a második, hogy meglát egy hulla felett. Mit csináljak?! Én, aki démonvadász akar lenni, attól fél, hogy egy démonvadász megöli? Be kell menne. Azzal tettemet át sem gondolva kinyitottam az ajtót. Ugyanazt láttam, már harmadjára. A démon felém fordult, én pedog felkaptam egy élesebb botot, és magam elé tartottam. A démoné lett az első támadás. Belémkarmolt, mire én se haboztam, egyből a nyakát céloztam, de csak egy kisebb sebet ejthettem rajta, utána a fajdalomtól a sarokba estem. A démon fölém hajolt, és vére az én hasamon tátongó nyílt sebbe csöpögött, amit akkor én még nem vettem észre. A démon fölém magasodott, és újabb támadást indított volna, de a botot egy hirtelen mozdulattal hasába döftem, ezzel hozzácsapva a falhoz.

-te kis.. ezért megöllek-fenyegetőzött a démon.

Én ezt figyelmen kívül hagyva Hanahoz rohantam, de hiába. Halott volt. Ő is. Nem tehettem érte semmit. Könnyeimet visszatartva újra a démonra néztem, aki legnagyobb döbbenetemre nem volt ott. A hátam mögül azonban ismét meghallottam hangját.

-azt hitted ez elég, kislány?

Megfordultam, és a következő támadásának köszönhezően a falnak szorultam. A démon egyre közelebb jött de mielőtt megölhetett volna, egy élénkrózsaszín villanás, masd a démon elkorhadó teste. Fölnéztem, és egy fonott hajú lány állt előttem.

-Istenem! Jól vagy?-sietett oda hozzám, majd letérdelt elém.

-igen-próbáltam felállni, de fosszaestem.

-várj! Segítek-mondta a nő, és bekőtözte a sebeimet, majd Hanahoz fordult és odament hozzá, majd legugolt mellé, és kezét Hana még teljesen épen maradt arcára tette.

-még meleg...

A nő vissza nézett rám, és a kezét nyújtotta.

-gyere! Induljunk, majd kitaláljuk mi lesz veled-mosolygott

Megfogtam a kezét, és ő segített felállni.

-Kanroji Mitsuri vagyok. Démonölő

-Én Hosidori Kiyozumi. Nem vagyok démonölő, de az szeretnék lenni-mutatkoztam be én is

847 words