Hosidori Kiyozuminak minden szerettét megölte egy démon. Egyik támadás alatt azonban szembeszáll egy démonnal, aki megölte volna, a Kanroji Mitsuri nem menti meg. Ezekután Kiyozumi Mitsuri tanítványa lesz, és megismerkedik a többi démonölővel is, de...
A hold magasan jár az égen. Az erdő szélén álló házban csend honol. Senki, és semmi nem zavarja meg a csendet. Mindenki alszik, kivéve a kornácon ülő hofehér hajú, kék szemű lányt. A lány csak ül mozdulatlanul, és nézi az eget. Hirtelen a sűrű sötétségből előbukkan egy madár alakja. A fekete holló a lány vállára száll, és pihen egy kicsit a hosszú repülés után. A lány elmosolyodik, és a hollóra néz.
-Kanroji-sant keresed?-kérdezi az állattól, habár tudja a választ.
-köldetés, küldetés! Kár!-rikácsolja a madár, melynek hallatára egy rózsaszín-zöld, fonott hajú lány jött ki az ajtón, katanáját a kezében tartva.
-merre?-kérdezi lágy hangon értesítőjét.
A holló megindul, a lány pedig követi.
-nemsokára jövök! Integet vissza a tornácon pihenő lánynak, majd eltűnik a sötétben.
A lány egyedül maradt. Föllállt, majd bemegy a házba, és kihor egy gyakorló katanát.
-a végső kiválasztásig tökéletesnek kell lennie..-suttogja maga elé, majd katanáját a magasba emeli.
-csillag légzés: ötödik stílus-hullócsillagzápor!-kiáltja, majd katanájával a magasba ugrik, és egy millió fénylő csóva kíséretében visszatér a földre, kettévágva a szalmabábúkat.
-nem jó!-gondolja magában, és újra meg újra megpróbálja.
Kiyozumi szemszöge:
3 nap múlva itt a végső kiválasztás. Át kell mennem!és ehhez gyakorolnom kell! Már rég kombináltam Kanroji-san rugalmas kardjával a csillag légzés, és már egész jól megy minden. De nem elég! A végső kiválasztáson démonok ellen kell harcolnom, és nem szalmabábúk ellen! Amíg nem megy tökéletesen, addig nem lehetek benne biztos hogy átmegyek, és amíg ebben nem vagyok biztos, addig nem indulok el.
Újra és újra megpróbáltam a légzésem különféle stílusait, napról napra egyre jobban. Kanroji-san is segített, hogy mit kéne jobban csinálnom. Egészen addig míg el nem jött az idő...indulnom kell... mit ne mondjak, nem számítottam rá, hogy ennyire nyugott leszek. Egyeltalán nem félek. Úgy érzem, készen állok!
Ismét egy time skip: (írói megj.: Majd egy külön részben összefoglalom amit Kiyozumi tanult az alatt az öt év alatt, és azért ilyen hosszú idő, mert ugye neki a légzesét még kombinálnia kellett mitsuri kardjával, és mitsuri közben küldetésekre ment)
Lilaakác lep el mindent. Jó illatuk van. Megnyugtat. Annak ellenére is, hogy én gyakorlatilag nem vagyok ember. Én egy démon vagyok. Jut eszembe.. biztos jó ez így? Démonvadász és démon egyben? Mi van ha valaki rájön? A vérdémon művészetemnek köszönhetően nem égek el a napon. Bár nagyon kimerít a használata.
Már meg is érkeztwm? Hogy repül az idö. Már néhányan itt vannak. Megakadt a szemem égy lanyon. Úgy 3 évvel lehet nálam idősebb. Mimt mimdenki más.. én vagyok a legfiatalabb. De az a lány olyan fura...a tekintete teljes nyugodtságot tükröz. Mintha nem is lennének érzelmei. Habár mosolyog, olyan mintha csak egy bábú lenne. Egy bábú, amelynek mosolyt rajzoltak az arcára. A lánynak frufruja van, és haja oldalra van kötve, melyben egy pillangó díszeleg. Csodaszép. Itt van még egy csomó ember. Mellettem egy vörös hajú, fülbevalós fiú áll, elszántsággal szintén vörös szemeiben. Van még egy lenyírt hajú vágasokkal teli fiú. Ilyesztő. Egyértelműen csak a düh, és a pusztítás vezérli. Meg van egy szőke fiú, aki úgy retteg, mintha halálra ítélték volna. Hát nem lőtt nagyon mellé. Kanroji-san szerint ez egy nehéz vizsga. A gondolataimból két, szinte teljesen egyforlma lány zökkentett ki egyszerre, egyforma hangon beszéltek. Üdvözöltek mindenkit, és ismertették a szabályokat. Bent kell lennünk öt napig a lilaakáccal védett erdőben, és enni amit találunk. Meg persze démonokkal harcolni.
Kinyitották a kapukat, és mindenki beözönlött. Én mélyeket lélegezve besétáltam, és vártam az első démont, mely nemsokára fel is tűnt. Körbenéztem, hogy meggyőződjek a környezetem ről. Ahogy Kanroji-san tanította minden harc előtt körbe kell néznem, hogy fel tudok e használni valamit, meg persze, hogy meg kell e menteni valakit. Nem volt sok időm gondolkozni, mert a zöld hajú démonnő, indákat küldött felém, melyeket az utolsó pillanatban kerültem ki. Csak ekkor vettem jobban szemügyre a nőt. Sotétzöld haja, és vörös szeme volt. Ruháját nem láttam, mert testét és környezetét indák vették körül. Az indák azomban nem üresen álltak. Halott testeket láttam, melyeket az indák folytottak halálra. Szemtanúlya is lehettem egy szerencsétlen lány halálának. Az egyik inda elfogta, és addig szorítoota, mig a lány leejtette kardját, majd később a lány teste élettelenül csuklott össze. Lefagytam ez rémes. Az indák ledobták a testet, és felém nyúltak. Későn reagáltam, de időben ahhoz, hogy elvágjam az indákat.
-Menekülj!-hallottam egy éppen megfulladó fiú utolsó szavait.
Tényleg menekülnöm kéne? Mennyire lehet erős? Ahogy látom eléggé! A vizsgázok legalább egy harmada itt van holtam előttem. De hisz ez lehetetlen!
A démont valahogy így képzeljétek el!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
