Angel and Devil

Part 9: Shiro

H. Alex:

Éppen beléptem a szobába és meghallottam, hogy valaki becsukta mögöttem az ajtót. Hátra fordulva Alexel találtam szembe magam.
-Attól hogy most nem lett bajod még nem mehetsz ki többet.- mondta idegesen- Mondtam, hogy veszélyes és nem neked való.- már épp mondani akartam valamit amikor megelőzött.
-Akkor sem ha a világ legjobb kiképzését kaptad.
-Honnan tudod hogy mi való nekem és mi nem? Majd én eldöntöm hogy mint csinálhatok és mit nem.
-De pontosan tudom hogy mi jó neked és mi nem és nem hagyom hogy a kíváncsiságod miatt megsérülj vagy meghalj.
-Nem fogok se megsérülni se meghalni, ne becsülj ennyire alá.
-Nem becsülték alá csak én jobban tudom mi van odakint és nem éppen az a virágos rét amit csak láttál. Szóval kérlek nem menj ki többet vagy legalább egyedül ne.- nyugodt le a végére. 
Én csak elfordultam és az ablakon bámultam kifelé.
-Kérlek válaszolj.- fogta meg a vállam de én elrántottam.
-Oké.- mondtam halkan majd a könyvtárba indultam.
Úgy kezel mintha egy gyerek lennék. Annyira nem figyeltem a környezetemre, hogy valakinek neki mentem.
-Au... bocsánat.- álltam fel
-Semmi baj.
-Ó, bocsánat kisasszony.- hajtottam le a fejem
-Nyugi, tényleg nincs semmi baj.- emelte fel fejem-Miért vagy ilyen ideges?
-Alex úgy kezel mint ha egy gyerek lennék. Azt mondta többet nem mehetek ki, mert veszélyes, de én meg tudom magam védeni.- panaszkodtam
-Az unoka öcsém néha túlzásba megy, de csak azért mert nem akarja, hogy bármi bajod legyen. Te nem itt nőttél fel a nem tudhatod mi vár oda kint és ő nem akarja hogy megtud. Csak aggódik.
-De akkor sem tilthat meg valamit.
-Nem is akar, csak meg védeni- fogta meg a vállam- Most mesélek neked egy történetet, gyere- indult meg a palota nyugati szárnyába ami az ő lakrész
-Alexnek régen volt egy legjobb barátja. Mindig együtt voltak, sütve- főve. Bár érthető hiszen baba koruk óta elválaszthatatlanok voltak. Alex annyira kíváncsi volt a falon kívüli világra hogy addig győzködte barátját míg ki nem mentek.- mondta miközben belépet sötét szobájába.- Elcsodálkoztak a gyönyörű mezőn és csillogó patakon. Azt mondta Alex :" nem értem miért nem engednek ki hiszen nincs is itt semmi veszélyes". Majd elkezdték felfedezni a kinti világot. Egy kis faluhoz értek ami kihalt volt. Már kezdet esteledni. A fiúk szétnéztek az elhagyatott faluban addig nézelődtek míg a nap teljesen le nem ment és akkor kezdődött...- állt meg a mesélésben.
-Mi kezdődött?- kérdeztem
-Árnyak kezdtek feltűnni az ablakokban és egyre közeledtek. A fiúk megijedtek és futni kezdtek, de rossz irányba. Egy erdőbe keveredtek, ami sötét és hűvös volt. Az árnyak oda is követék őket és egyre többen lettek. Egy hatalmas fa odváig futottak. Az árnyak eltűntek, de..- állt meg újra
-De?- türelmetlenkedtem
-Tudod milyen nap volt akkor?
-Nem. Milyen?
-Alex 14.- dik születésnapja.- és akkor eset le.
-Átváltozott igaz?
-Igen.
-És mi történt?- kérdeztem de legbelül tudtam
-Pontosan az amire gondolsz. Megölte.
Így kimondva elégé lesokkolt a hír. Egy darabig csendben álltunk egy más mellett, de aztán Megumi elkezdett sétálni egy ajtó felé.
-Gyere!
Elindultam utána egy szobába értünk, mégpedig egy baba szobába.
-Utált téged azért mert hozzád kell mennie, Shiro helyett.
-Szerelmesek voltak?
-Igen. Én pedig megígértem hogy segítek nekik. Alex alig bírt várni így megcsinálta ezt a szobát. Tudod 6 éve nem láttam úgy nézni Alexet ahogyan rád néz. - fordult felém- Mostmár érted miért ilyen?
-Ez azt jelenti hogy szeret?
-Igen
Azonnal futni kezdtem. Muszáj tőle hallanom. A szobánkig futottam, kivágtam az ajtót és azonnal Alexhez rohantam.
-Szeretsz?
-Mi a baj? Úgy jöttél mintha valami hatalmas gond lenne. Jól vagy?
-Csak válaszolj. Szeretsz?
-Igen, de ezt már meg beszéltük.
-Nem úgy.
-Akkor hogy?
-Úgy mint Shirot.- mondtam ki végül
-Honnan tudod- fordult el
-Megumi elmondta- mondtam félve
-Értem.- mondta még mindig háttal nekem
-Szóval nem kellet volna mondanom. Értem.- indultam meg az ajtó felé, de elkapta a karom.
-Igen.
-Mi i- kérdeztem volna de hirtelen megcsókolt.