Angel and Devil

Part 5: " lehet ismétlem, lehet"

A történet mondás után következett a vacsora. Ami elég csendesen telt. Utána viszont Corey ( kori ( az öcsém )) szépen kisajátított és kardoztunk. Persze fa kardal.

A. H. Szemszöge:

Amíg Alexander az öcsével kardozott én Izabellával beszélgetem.
-Szerintem aranyosak vagytok.~ Izi ( Izabella )
-Tényleg? Nem tudom.
-Gondolom hülyeség lenne megkérdezni, hogy szereted-e?~ Izi
-Hát ami azt illeti talán. Nem tudom. Még csak 2 napja ismerem, így elég nehéz megállapítani.
-Értem. Várj, tetszik?- ujjongott
-Talán. Nem tudom.- hajtottam fejem kezeimbe.
-Hé, miről beszélgettek?~ Annabella ( Izi ikertestvére. Bellának becézik )
-Lehet, hogy Alex szerelmes a bátyánkba.~ Izi
-Komoly. Ez szupi.- ujjongott ő is
-Hé, én is itt vagyok. És egyáltalán nem biztos, hogy szeretem.
-Oké, oké.- higgadt le kicsit Izi
-Hé, kihagytok a lányos csevejből. Ó, nem úgy értetem.~ Heden ( királynő )
-Édesanyánk. Üdvözöljük.~ Izi és Bella
-Na, miről beszéltek?~ Heden
-Elmondhatjuk?~ Izi
-Igen.- adtam meg magam sóhajtva
-Na, a lényeg, hogy Alex lehet, hogy érez valamit a bátyánk iránt.- ujjongott még mindig Bella
-Ez csodálatos.- mosolygott rám Hedan
-Hé, de ez tényleg nem biztos, csak lehet.
-Értem. Majd rájössz mit érzel.- fogta meg a vállam Hedan- Na, de nekem és a lányoknak még van egy kis dolgunk.- köszönt el

Elővettem a könyvem amit reggel kezdtem olvasni és a kert nyugodt zajai között folytattam. Olyan gyönyörű ez a kert, a sokféle különleges virág és növény. Mint ha egy mesekönyvből lenne.
Ámulatomból egy macska szakított ki. Fekete színű volt egy fehér folttal a feje tetején.
-Szia cica.- simogattam meg. Az elején még kicsit félt, de aztán már egyre bátrabban bújt tenyerembe.
-Úgy látom tetszel neki.- hallottam meg egy ismerős hangot magam mögül.
-Lehet.- fordultam hátra mosolyogva
-Na és mi az első benyomásod a családról?~ Jonaten
-Érdekes, de mégis varázslatos és kedves.- mondtam még mindig a macskát simogatva
-Ezt most az egész családra érted vagy csak Alexre?
-Hm, inkább a helyre.- mondtam némi gondolkozás után
-Csak a palota és a kert ilyen szép. A kapun kívül csak halál és szenvedés van.- fogta meg vállam- De vissza térve, hogy érzed magad köztünk?
-Kedvesek és törődőek vagytok. Azt hiszem könnyű lesz megszokni.- válaszoltam őszintén
-Ennek örülök. Remélem tényleg így lesz.- mosolygott rám majd ott hagyott. Kezdet kicsit hűvös lenni szóval úgy döntöttem a szobámban folytatom az olvasást.

2024.02.20.