Angel and Devil

Part 6: na milyen?

Alexander Dust

Mikor már ép indultam volna a szobámba a húgom elém ált és kérdezet.
-Szereted?
-He, ez most, hogy jött?
-Csak válaszolj. Szereted vagy nem?
-Csak akkor mondom el ha ez köztünk marad.
-Oké. Ígérem.
-Lehet.
-Komolyan?
-Igen, vagyis nem tudom
-Akkor tuti, hogy érzel valamit.- állapította meg
-És ezt te honnan veszed?
-Húgi megérzés.
-Értem szóval húgi megérzés.
-Szerintem beszéljétek meg.
-Nem. Először szeretném eldönteni, hogy mi van.
-Hát te tudod.

Amint megbeszéltem minden Izivel mentem is a szobámba. Ahol az ablakban ülő Alexra néztem.
-Alex. ~ A. D.
-Igen.
-Bírsz engem?
-Mi?
-Mármint nem úgy csak legalább nem utálsz-e?
-Nem. Érdekes személyiség vagy de nincs okom utálni téged.- mosolygott rám
-Ennek örülök.
-Hm- nézet kérdőn rám
-Azért együtt kell leélnünk az életünk, mégse lenne jó ha nem bírnánk egymást.- erre nem kaptam csak egy bólintást szóval jobbnak gondoltam terelni a témát.- És milyen a második nap itt?
-Kellemes csalódás.- elmélkedett
-Azt hitted rossz lesz?
-Nem csak hogy sokkal furább, azért mégis csak sokban különbözik az otthonomtól.
-Értem.
-Ma találkoztam egy cicával. Ő is itt lakik?- terelte el a témát
-Milyen színű volt?
-Fekete. Miért?
-Akkor az az öcsémé. Van egy aki mindig beszökik és kaját kórincsál.- meséltem
-Remélem adtok is neki.- vont kérdőre, de láttam a szeme sarkában hogy mindjárt elneveti magát.
-Igen.- mosolyogtam- Miért, ha nem adnánk mit tennél?- játszottam tovább
-Hé, ez most azt jelenti, hogy gyenge vagyok?- durcázot be
-Talán.- nevetem
-Hogy mi?- háborodott fel- Csak közlöm hogy erősebb vagyok mint látszik.
-Igen?- húztam tovább
-Igen.- fordult az ablak felé
-Jó nem úgy értetem ne durciz.- fordítottam magam felé.
-Nem durcizok.- mondta halkan, kicsit sem durcás hangon, inkább komoly volt.
-Akkor mi a baj?
-Csak gondolkodtam.- mosolygott lágyan- Ha nem bánod én alszok.- sétálta az ágy felé
-Oké.- mentem utána.

2024.02.27.