Angel and Devil

Part 8: Darkterrible

Már egy fél órája hallgatom az ország ügyeit. Semmi különleges nincs bennük csupa unalmas dolog. Csirke lopás, kevés búza és egyéb kis ügyek. De szerencsére mindjárt vége.

-Fiam!
-Igen apám?
-Ma érkezik a királynő és szeretném ha te fogadnád.
-Megtiszteltetés apám.

Ja, tényleg még nem is mondtam igazából nem az apám a király, hanem a keresztanyám csak neki nincsen gyereke így én és a testvéreim vagyunk az örökösök. Egyébként keresztanya se olyan rossz fej, ha itt van mindig játszik az öcsémmel, a húgaimmal is jól el van, nekem meg mindig hozz valami meglepetést vagy épp megtanít gitározni vagy íjászkodunk. Ebből is adódik, hogy amit tudok azt mind tőle tanultam a harctól kezdve a festésig. Na de szerintem róla most ennyit.
Egyébként épp a könyvtár felé tartok, hogy keresek valami olvasni valót. Miközben sétálgatok kinézek az ablakon. Még most is oly gyönyörű a táj, bár már annyiszor láttam. Mikor kisebb voltam mindig arról álmodtam, hogy egyszer a felhők fölött fogok repülni mint a madarak, de sajnos a családban csak nagyon keveseknek adatik meg hogy szárnyuk legyen. És igen bármilyen furán hangzik tényleg van olyan rokonom akinek van. Bár már csak egy, mert rajta kívül az utolsó kb. 50 éve halt meg. Apám úgy gondolja már nem is lesz olyan a családban akinek lesz szárnya, de én reménykedek.
Gondolataimból az egyik szolga rántott ki.

-Uram a királynő nemsokára megérkezik.
-Rendben. Már is megyek.- hát akkor nem olvasok.

-Az én kedvenc kereszt fiam. Úgy halottam megházasodtál. Igaz ez?~queen
-Szia keresztanya. Igen jól halottad tényleg megházasodtam.
-És meg se hívtál?
-Ha, ha. Tudod hogy nem jó kedvemből tettem.
-Ahhoz képest úgy halottam sikerült ellopnia a szíved.
-Ezt meg honnan veszed.
-Három csodaszép kismadár írta egy levélben.
-Valahogy éreztem hogy anyám és a húgaim bármilyen pletykát hallanak rögtön elmondják neked.
-Hisz tudod milyenek.
-Igen, tudom.
-Na és 10- es skálán mennyire volt unalmas a megbeszélés.- kérdezte vissza folytott nevetéssel.
-Egymilliárd. Azt hittem ott halok meg unalomba.
-( nevetés ) És hogy haladsz az edzéssel.
-Elég jól.
-Engem is le tudnál győzni?
-Téged az univerzum összes lénye se tudna.
-Hát azért ez nem igaz, de ha ez egy bók akart lenni akkor köszönöm.
-És most épp milyen küldetésről jössz?
-Ez most nem mondhatom el, de majd egyszer talán.
-Ne már, pedig tudod hogy imádom mikor a küldetéseidről mesélsz.
-A testvéreim is.
-Ez igaz.
-Jut eszembe. Remélem még megvan amit rád bíztam.
-Még szép hogy meg van. Tudod hogy vigyázok a fontos dolgokra.
-Igen tudom. Mielőtt megyek vissza kérném.
-Rendben. Apropó. Meddig maradsz?
-Majd még meglátom. Viszont most megyek  mert még apáddal is van megbeszélni valóm.
-Oké. Vacsoránál találkozunk.
-Még szép, tudod ha evésről van szó mindig ott vagyok.

Annyira jól elbeszélgettük az időt, hogy el is felejtettem megkérdezni hogy miért is jött.
Na majd vacsora után.

...

H. Alex szemszöge:
Vajon a testvéreim, hogy vannak levelet kéne írnom nekik, de mit írjak. Nem tudom. Kérdezem meg hogy vannak vagy írjak arról mik történtek velem? Oly régnek tűnik az az egy hét mióta nem láttam őket. Talán később írok egy levelet, de most inkább olvasok.
Ma mit olvassak?
Ez jó lesz.

Már fél órája olvasok és egy hangra felfigyeltem. Mit az ajtócsapódás. Nem foglalkozok vele csak olvasok tovább, majd kinyílt a könyvtár ajtaja és Alex lépet be rajta.
-Hallottad?- kérdezte
-A zajt? Igen.- válaszoltam.- Mi volt az?
-Nem tudom, de mindjárt kiderítem.- mosolygott rám.- Mit olvasol?
-Egy fantasy könyvet a boszorkányokról.
-Izgalmas?
-Ig- ezt a mondatomat már nem tudtam befejezni mert valaki kicsapta az ajtót.
-Uram!- egy 50- es éveiben járó férfi volt az.
-Mond Pörszi.
-A húgai már megint összevesztek. Kérem jöjjön, ilyenkor csak maga tudja megbékíteni őket.
-Már megint.- mosolyodott el.- Megyek! Vacsoránál találkozunk drágám.- fordult felém, majd kiment.
-Azt mondta drágám.- suttogtam magam elé.