Álomvilágban/pető brúnó ff/18+

7. Alkohol....vagy mégsem? 2/2 16+

Mindenem fájt. Erőfeszítésembe került, hogy felüljek, ezért egy sóhaj mellett, lassan sikerült. Manuel óvatosan megfogta a vállaim, és visszatolt az ágyra.

-Nyugalom-mondta.

Hallottam, hogy ő is felmászott az ágyra. Elkezdtem kételkedni a dologban. 

-Nyugi, lazulj el-könyökölt felém.

Éreztem a lehelletét a nyakamon. Teljesen pia szaga volt.. Vagyis Manuel teljesen részeg.. Azért annak tudatában volt, hogy rosszul vagyok, ezért szépen lassan eresztette rám magát. Annira részeg volt, hogy ruhában próbált megfektetni. Lassan mozgott. Kezével benyúlt a pólóm alá.
Nem sok mindent tudtam tenni, ezért csak megkértem őt:

-Manu nee! Ne használj ki kérlek! Szólj Lacianak érted?

Amennyire csak tudtam, lelöktem magamról. Nem rakta be, ezért teljes erőmmel sikerült ellöknöm. A lehető legmesszebb másztam tőle az ágyon.

-Rohadj meg!-mondatm indulatosan.

Dühösen kiment a szobából, közben kacskaringós vonalakat követve. Egyre rosszabbul lettem. Jobbról, balra forgolódtam kínomban és még a szemem is könnyezni kezdett. Olyan lett, kívülről szemlélném a dolgokat, nehezen tudtam már felfogni mindent. Egy idő után Brúnó, Laci és Manuel nyitott be.

-Zoé hallasz engem?-kérdezte Laci.

Nem bírtam válaszolni, csak fájdalmamban nyöszörögtem.

-Ilyen állapotban nem maradhat itt. Az nagyon veszélyes lenne. Valakinek haza kell vinnie!-mondta Laci.
-Majd én hazaviszem-vállalkozott Brúnó.

Laci az ölébe vett és egészen Brúnó autójáig cipelt. A hátsó ülésre berakott és tartott bekötni a biztonsági övet. Kissé hülyén éreztem magam....
Brúnó is beült a kormány elé.

-Vigyázz rá!-szólt be Laci a lehúzott ablakon.
-Meglesz!-nyugtatta meg Brúnó.

**OTTHON**

Brúnó kiemelt az autójából és ő is az ölébe kapott. Ha nem lettem volna ilyen szarul, még örültem is volna, hogy ennyien az ölükbe vettek ma.

-Már itthon vagyunk, nincs gond-suttogta Brúnó.

Felnéztem rá, de teljesen homályos volt minden. Nem láttam tisztán az arcát, de rámosolyogtam. Felvitt a lépcsőn és óvatosan lerakott az ágyamba.

-Köszi-mondtam hálásan.

Válasz helyett lefeküdt mellém pedig hozzábújtam. Belefúrtam a fejem a mellkasába, majd mélyen beszívtam az illatát és szorosabban átöleltem. Elkezdte simogatni a hátam és lassan álomba merültem. Vártam, hogy elmúljon ez a sok fájdalom.

Ez már kissé "izgalmasabb" rész volt, remélem tetszett és várjátok a köviit