Ez a sztori Spacc hugáról fog szólni, aki egészen átlagosan élt, (ha már mondhatjuk így, ha egy sztár húga) ameddig életét teljesen fel nem borította a bátyja legjobb haverja. Saját felelősségre, lesz 18 !!
És lesz káromkodás is!
Nagy részt kitalác...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A bulira 2 autóval mentünk, Brúnóéval és Petiével. Én a bátyámmal és Brúnóval utaztam együtt. Ők ültek elől, én hátul. Egész kényelmes autója van Brúnónak... 15 perc után meg is érkeztünk Manu HB-jába. Miló és Peti előttünk érkeztek. Odabentről kiszűrődött a zene és a fény.
-Csak semmi hülyeség!-figyelmeztetett Laci, majd Manuel nyitott nekünk ajtót.
-Szia Manu!-öleltem át.
(Gondolom feltűnt, hogy vele kicsit közvetlenebb a kapcsolatom. Régen ő volt a barátom. 15-16 éves koromban meghülyített és mondhatni együtt voltunk... De most már semmi nincs köztünk, szimplán csak a sima fiú-lány barátság. )
Amint beléptünk hamarosan szétrebbent a társaság, mindenki ment csajozni, piálni stb.. Az irányt én is először az italok felé vettem, hiszen nagyon régen már...Valakinek mindig kell vigyáznia a fiúkra otthon.. A pulton Peti feküdt full részegen és a csajok öntötték a szájába a piát..Rosszallóan rá néztem, de ha akartam volna, sem tehettem volna semmit.
-Jézusom....-jegyeztem meg halkan, mikor elmentem mellettük.
Töltöttem magamnak egy kis vodkanarancsot. Tudom, erős kezdés, de mindegy, egyszer élünk. Sétálgattam, beszélgettem és néha összefutottam a srácokkal. Jó hosszat társalogtam Sofival és Fannival is, rég láttam őket. Közösen nevetgéltünk is a fiúkon. (Ők idősebbek mint én.)
Ahogy járkáltam, iszogattam, néha kezdett elmosódni a kép. Elkezdtem fázni és az egész testem remegett. Nem értettem mitől, hiszen eléggé meleg volt idebent. A következő tünet amit tapasztaltam, hogy el kezdett fájni mindenem, és már csak homályosan láttam...Nem rugtam be, az más. Nem tudtam mit tegyek, elindultam megkeresni Lacit, hogy segítséget kérjek tőle. És persze most sehol egy ismerőst sem találtam. Kicsit szédülni is kezdtem, alig bírtam állni a lábamon. Azután egyszer mintha Manuel körvonalát pillantottam volna meg.
-Manu! Segíts meg keresni Lacit, nagyon szarul vagyok! -Elnézést lányok!-mondta a körülötte legyeskedő ribiknek, majd az ölébe kapott engem.
Egy fokkal jobb volt, mivel már nem kellett állnom a lábamon, hanem elengedhettem magam. Homályosan láttam a világot, semmi sem volt éles. Manuel felvitt egy szobába és finoman lerakott az ágyra.
