Ez a sztori Spacc hugáról fog szólni, aki egészen átlagosan élt, (ha már mondhatjuk így, ha egy sztár húga) ameddig életét teljesen fel nem borította a bátyja legjobb haverja. Saját felelősségre, lesz 18 !!
És lesz káromkodás is!
Nagy részt kitalác...
Egészen jól aludtam, amíg Laci fel nem keltett azzal, hogy lerántotta rólam a takarót...
- Ébresztő!! A Maricsék mindjárt itt vannak!
Még fordultam egyet-kettőt, majd pár perc múlva kimásztam az ágyamból. Megnyújtózkodtam és előkaptam pár ruhát a szekrényemből.
Így néztem ki:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Átsétáltam a fürdő szobába és gyorsan megmostam a hajam, még mielőtt a fiúk megérkeznének. Egy gyors fürdőzés és hajmosás után fel is raktam a sminkem, de csak tök keveset, tehát egy kis szempillaspirált és szájfényt. Tényleg nem extra. Visszaszaladtam a szobámba és gyorsan rendet pakoltam. Fel szedtem a szétdobált ruháimat a földről és a gimis tankönyveimet is egy kupacba rendeztem.
Lesétáltam a földszintre és éppen akkor jöttek meg a srácok is.
-Helló, Zoé!-ölelt át Peti.
Én is visszaöleltem őt.
-Szevasz!-ölelt meg Miló is. -Én puszit is kérek!-jött ide hozzám Manuel. -Azt nem kapsz!-mosolyogtam rá, de azért őt is átöleltem.
Ahogy arrébb álltak egy magas barna hajú fiú állt előttem. Biztosan ő Brúnó. Nagyon gáz, hogy eddig még nem láttam, de eddig mindig úgy hozta a sors, hogy nem találkoztunk.
-Szia, Brúnó vagyok!-túrt bele hajába. -Zoé. Laci húga-ráztam kezet vele, majd elmerültem a tengerkék szemeiben. -Sokat hallottam rólad....De nyugi, csak jókat-vigyorodott el. Ez rántott vissza a jelenbe.
A srácok leültek beszélgetni és kajálni. Egész nap fifázgattak, megbeszélték gondjaikat, stb.. Én a napom nagy részét tanulással és tiktokozással töltöttem. illetve chateltem barátnőimmel. Lujzával és Abival. Estefelé lementem hozzájuk felügyelni őket és a kanapén folytattam a telefonozást. Nem akartam részt venni a hülyeségeikben.. Egyszer csak Manu ugrott mellém.
-Mit nézel?-kérdezte, majd kikapta a kezemből a telefonomat.
Csak egy sminkes videót néztem, de hát ő nyilván nem ezért vette el az Iphone-om. A magasba emelte, és akárhogy ugráltam, sehogy sem értem el. Egy idő után beláttam, hogy semmi esélyem. Mindenki minket nézett és nevetett. Megpróbáltam elérni, de hát alacsony vagyok Manuelhez... Meg úgy bárkihez nagyjából..
-Manu add már vissza!
Ahogy megint ugrottam, meglöktem őt és a kanapé miatt nem tudott hátralépni, ezér hanyatt esett a párnák közé. Én meg rá.. Elvörösödtem. De nem a helyzettől, hanem, mert annyira mérges voltam.
-Uuuu.. -Forróbb lett a levegő, ti is érzitek?-nevetgéltek.
Gyorsan átmásztam Manuelen és elvettem tőle a telefonom.
-Olyan köcsögök vagytok!-vágtam hozzájuk és felmentem a szobámba.
Beugrottam az ágyamba és összekucorodtam. A dühömet mostmár a csalódottság vette át és sírni akartam. De nem tudtam. Csak néztem ki a fejemből és a tiktoktokat pörgettem.
