A nővérem pasija || Marics Peti FF. ||

XVI. Fejezet - Semmi nem fájt még így

-Mert beszélni akarod veled de te sosem reagálsz.. - Sóhajtott, végig mért engem.

-Mert én nem akarok veled beszélni. - Nevettem halkan. - Ennyire egyszerű az egész.. - Néztem őt. Annyira vágytam a csókjára mint még soha.

-Csak megakartam veled beszélni a dolgokat. - Mondta halkan. - Hogy sajnálom, szakíthattam volna veled korrekt módon is..

-Mi? - Kérdeztem halkan. - Ja, hogy emiatt.. - Nevettem fel. - Komolyan ide jöttél még egyet belém rúgni? - Emeltem fel kissé a hangomat, hátrálni kezdtem. Már nem vágytam a csókjára.

-Furdalt a lelkiismeret, nem tudtam mi van veled és gondoltam ide jövök beszélni.. - Mondta halkan.

-Bár ne tetted volna. - Sóhajtottam. - Mert ez így még szarabb most, nagyon kérlek hagyj békén.. - Hajtottam le a fejemet ahogy könnyeim potyogtak, mintha a szívemet tépné ki minden szavával.

-Jól elvoltál Kevinnel? - Kérdezte halkabban, elnevettem magam.

-Jól. - Néztem rá. - Mi közöd van hozzá? Na és te a nővéremmel?

-Jó de ő a csajom volt te meg már aznap este más palival voltál.. - Vonta fel a szemöldökét mire én is.

-Kérdezem még egyszer.. Mi közöd van hozzá? - Néztem rá nevetve. - Húzzál vissza a nővéremhez és többet ne gyere a közelembe, azt sem értem most minek jöttél ide.. - Mondtam majd elindultam haza felé kikerülve őt.

-Mert nem tudom jól döntöttem-e.. - Mondta és jött mögöttem, állkapcsom megfeszült.

-Döntöttél már, köztünk vége.

Mondtam halkan és ott hagytam őt, egész úton hazáig sírtam. Sosem sírtam még így senki miatt, nagyon fájt ez az egész, hogy újra láttam Petit. Haza érve a suliból bementem a házba, felakasztottam a kabátomat miután levettem és a cipőimet is lerúgtam a lábaimról. Féltem, hogyha egy szót is mondok zokogásban török ki szóval csak intettem anyáéknak akik a tévét nézték a kanapén ülve majd felmentem a szobámba. Leültem az ágyam szélére és lehunytam szemeim, arcomat a kezeimbe temettem és némán sírtam. Ledőltem és a fal felé fordultam, magamhoz öleltem szorosan a párnámat és álomba sírtam magam.

***

Amikor kinyitottam szemeim sötét volt a szobámban, már majdnem este tíz óra volt. Megdörzsöltem a szemeimet és a hasamra tettem a kezemet, nagyot kordult de nem akarok enni. Úgy sem menne le egy falat sem a torkomon. Fel ültem az ágyamon és megfogtam a telefonomat, volt pár üzenetem és értesítésem amikre reagáltam. Megdörzsöltem a tarkómat és kimásztam az ágyból, nyújtóztam egy nagyot és lementem a lépcsőn halkan abban reménykedve, hogy a szüleim már alszanak.

-Hanna, maradt még a vacsorából. - Nézett rám anya ahogy éppen kapcsolta ki a tévét a nappaliban. - Egyél, szívem..

-Nem vagyok éhes, anya. - Mondtam majd a hűtőhöz mentem, kinyitottam és kivettem belőle a kólát. A szénsav majd enyhíti az éhségemet.

-Nem ettél mióta haza jöttél, voltam fent nálad de aludtál. - Nézett rám, én közben öntöttem magamnak kólát. - Voltak itt Andiék is..

-Basszameg.. - Motyogtam halkan ahogy kiöntöttem a kólát a pultra véletlen, gyorsan felitattam kéztörlővel. - Mikor? - Néztem anyára.

-Amikor pont aludtál. - Nézett rám. - Mondtam én kis lányom, utálom, hogy mindig igazam van de én tudtam ezt sajnos, hisz mindig ezt csinálják..

-Nem akarok erről beszélni.. - Ittam a kólámból majd letöröltem a pultot még egyszer.

-De..

-Anya, nem! - Néztem rá. - Nem akarok és kész, leszarom az egészet..

Mondtam majd feltrappolva a lépcsőn visszamentem a szobámba, becsaptam az ajtómat és légzésem szaporább lett. Itt voltak, együtt. Körbe néztem a szobámban és arra jutottam, hogy semmi nincs amit tönkre tehetnék szóval feltúrtam a táskámat és az összes tollamat és ceruzámat szét törtem. Közben zokogtam. Megfogtam a hülye matek könyvet és elkezdtem kitépni a lapjait, összegyűrtem és a falhoz vágtam őket.