A nővérem pasija || Marics Peti FF. ||

IV. Fejezet - Minden oda veszett

Arra keltem fel, hogy furcsa ropogást hallok halkan. Peti horkolt engem ölelve. Kimásztam mellőle és egy kicsit füleltem, próbáltam kiszűrni a férjem horkolását. Kinéztem az ablakon és a lábam a földbe gyökerezett.

-Peti.. - Mondtam. - Peti! - Mondtam hangosabban.

-Hm? - Fordult át a másik oldalára.

-Lángokban áll az udvar.. - Néztem rá, fel ült és ásítva nézett rám.

-Mi van? - Mászott ki az ágyból és oda jött hozzám. - Mi a fasz..

-Megyek a gyerekért. - Nyitottam ki az ajtót de hátrébb is álltam mert dőlt be a füst, köhögve léptem vissza. Elindultam volna újra de Peti átkarolta a hasamat és visszahúzott.

-Itt maradsz, nyisd ki az ablakot, elmegyek Milláért. - Fogta meg a telefonját, könnyeim gyűltek és az ablakhoz mentem amíg Peti kiment. Kinéztem az ablakon ismét és azon gondolkoztam, hogy a francba mászunk itt ki.

-Peti! - Kiabáltam az ajtót nézve, a szívem hevesen vert. - Peti! - Kiabáltam újra, a mellkasomhoz kaptam ahogy a mellkasán Millával bejött a szobába.

-Valahogy ki kell másznunk. - Nézett ki ő is az ablakon. - Fogd meg. - Adta át Millát, én az ablakhoz hajoltam, hogy ne a füstöt lélegezzük be. Milla sírt.

-Itt nem jutunk le.. - Néztem rá.

-Az a baj, hogy nem tudom mi ég lent. - Fogta a telefonját, hívta a segélyhívót.

-Ki kell jutnunk.. - Néztem rá ahogy a folyosót már megvilágította a tűz, nagyot nyeltem és becsuktam az ajtót bár így is a szobában is füst volt már. Leguggoltam az ablak alatt Millával, hisz a füst felfele száll.

-Figyelj rám. - Guggolt elém Peti. - Jönnek a tűzoltók de át kell mennünk a vendégszobába, az alatt az ablak alatt bokrok vannak! - Nézett a szemembe.

-De pont ott ég a tűz.. - Potyogtak könnyeim, Peti az ágyhoz ment és lehúzta a takarót és a plédet is.

-Bízz bennem. - Nézett rám. - Ezt tedd Milla fejére, hogy ne lélegezze be a füstöt te pedig ne vegyél levegőt, ha kimegyünk.

-Jó. - Mondtam halkan és eltakartam Milla fejét, nagy levegőt vettem ahogy Peti kinyitotta az ajtót, a kezemet fogta és szorosan a fal mellett húzva átjutottunk a vendégszobába. Milla ordított a pléd alatt. Szerencsére itt csak kevés füst szűrődött be az ajtó alatt, visszacsuktuk az ajtót és levettem Milla fejéről a plédet. - Semmi baj! - Vigasztaltam.

-Na, az lesz. - Nyitotta ki az ablakot és elvette tőlem Millát. Letette az ágy közepére.

-Mit csinálsz? - Néztem rá.

-Szépen kimászol, fogom a kezedet és lelógatlak, hogy minél kisebbet kelljen ugranod. - Nézett rám. - Utána leadom Millát és én is megyek, oké? - Nézett a szemembe.

-Oké. - Mondtam halkan és az ablakhoz siettem, Peti felé fordulva kimásztam. - Nagyon sír Milla.. - Sírtam én is már.

-Sietnünk kell, bébi! - Fogta meg a kezemet Peti. - Foglak! - Mondta és szépen lassan engedett le, a szívem kiakart szakadni a mellkasomból. - Elengedlek, próbálj úgy esni, hogy ne a talpadra!

-Oké. - Kissé sikítottam ahogy elengedett de nem is voltam annyira magason, a bokor felfogta az esést. Gyorsan körbe néztem és pont kint volt a nagy létra. - Itt a létra! - Kiabáltam és gyorsan elrohantam érte majd az ablakhoz támasztottam, felmásztam rajta és elvettem a gyereket Petitől, magamhoz öleltem Millát és mindketten lemásztunk.

-Faszom.. - Fújta ki magát Peti, lassan már az egész kert lángokban állt. Millát öleltem, könnyeim potyogtak és Petire néztem majd a lángokban álló házunkra. Halkan hallottam a szirénákat a távolban már.

-Menjünk arrébb, nehogy bajunk legyen a füsttől. - Ölelte át a vállamat Peti és méterekkel odébb mentünk.

-Oda az otthonunk.. - Mondtam halkan.

-Ne aggódj, meg lesz a tettes úgy is. - Puszilta meg a homlokomat majd átölelt minket úgy, hogy Milla volt közöttünk. Közben megérkeztek a tűzoltók és egy mentő.

-Van még valaki a házban? - Jött oda hozzánk egy tűzoltó.

-Nincsen! - Mondta Peti, a tűzoltó visszament és elkezdték a tűz oltását.

-Jó estét! - Jött oda hozzánk egy mentős. - Jöjjenek oda a mentőhöz, megvizsgáljuk Önöket!

-A babával kezdjék! - Néztem rájuk majd Millára aki látszólag jól volt de inkább vizsgálják meg.

-Rendben. - Vette el tőlem óvatosan, megugrottam ahogy egy robbanás történt a garázsnál. Gondolom a kocsi.

-A drága kocsim. - Fogta a fejét Peti.

-Azt hiszem jobb lenne értesíteni a hatóságokat is. - Jött oda hozzánk a tűzoltó parancsnok. - A hátsó udvarban le van taposva a bokor és tele van a kert égés gyorsítóval és nagy mennyiségű gyufával. - Gondolom nem maguk tették oda.

-Nem, dehogy. - Mondta Peti majd rám nézett.

-Nem is tartunk ilyeneket itthon. - Sóhajtottam. - Beépített grill sütőnk volt a konyhában. - Néztem a tűzoltóra.

-Akkor viszont valaki gyújtogatott szándékosan, ezt bizonyítja az is, hogy a bokor hátul a kerítésnél teljesen le van taposva. - Van bárki aki rosszat akarna Önöknek?

-Nézze, híres vagyok.. - Nevetett halkan Peti. - Nyilván vannak rossz akaróim..

-Minden rendben a kis lánnyal, egy kevés füstöt nyelt de nem veszélyes számára. - Jött oda hozzám a mentős. - Oxigén palackon van, hogy tisztuljon.

-Menj te is vizsgálatra. - Nézett rám Peti.

-Oké. - Mondtam halkan és mentem a mentős mellett. Ki a franc akart minket felgyújtani?

***

-Jaj, kis fiam! - Mondta egyből Kati ahogy kiszálltak a kocsiból.

-Édes istenem. - Nézett az apja a házra. Már amennyi maradt belőle, időközben világos lett.

-Jól vagytok, gyerekek? - Kérdezte Kati sóhajtva, Milla hátát simogatta ahogy oda jött hozzám.

-Valaki gyújtogatott. - Nézet Peti az anyjára. - De jól vagyunk, igazi akció filmes jelenet volt, ahogy kimentettem a családomat.. - Nevetett halkan.

-Büszke vagyok rád, fiam! - Veregette vállba az apja. - Az a lényeg, hogy jól vagytok.

-Igen. - Mondtam halkan. - Csak oda mindenünk.. - Sóhajtottam.

-Hol fogtok lakni? - Nézett ránk Péter.

-Apa, nem tudom. - Sóhajtott Peti. - Minden pénzem ebben a házban volt szinte..

-Gyertek akkor hozzánk. - Mondta Kati. - Legalább pár napra.

-Nikiék felajánlották az új házukat, hogy legyünk ott. - Néztem Petire. - Még meg van Niki lakása, addig ott fognak lakni Eddyvel.

-Akkor inkább oda megyünk, nem akarunk a nyakatokra menni. - Nézett a szüleire Peti. - Minden oda veszett szóval cuccunk sincs. - Sóhajtott.

-Ami kell nektek vagy a gyereknek azt megvesszük. - Mondta Kati.

-Rendben, ez hatalmas segítség. - Mondtuk szinte egyszerre Petivel.