A nővérem pasija || Marics Peti FF. ||

XIV. Fejezet - Utolsó csepp

Már majdnem leesett a fejem a helyéről annyira álmos voltam, muszáj voltam Nikiéknek lepasszolni Picúrt mert nem tudok még rá is figyelni. Az ajtóhoz mentem amikor kopogtak, a kezemben volt Milla is.

-Helló.. - Néztem Andira amikor kinyitottam az ajtót.

-Szia, húgi! - Mosolygott rám halványan, a kezében egy nagy zacskó volt. - Hoztam neked egy-két dolgot.

-Gyere csak be. - Néztem rá sóhajtva, félre álltam az ajtóból.

-Milyen nagyon nőtt már a kis unokahúgom! - Mosolygott. - Igazából kaját hoztam neked, meg egy pár kis rucit a hercegnőnek! - Tette le a szatyrot és körbe nézett.

-Honnan tudod hol lakom? - Néztem rá miután becsuktam az ajtót.

-Peti mondta. - Vont vállat. A gyomrom liftezni kezdett.

-Értem. - Mondtam halkan. - Beviszem a kis ágyba Millát. - Néztem rá.

-Rendben. - Nézett rám majd kipakolt a szatyorból, a kis szobába mentem és a kiságyba tettem Millát. Betakartam és megpusziltam a homlokát.

-Köszi de nem kellett volna semmit hoznod és ide jönni sem. - Néztem rá amikor a konyhába mentem. - Nem kell ez a színjáték..

-Nem színjátékozok. - Mosolygott rám. - Csak hallottam, hogy szét mentetek Petivel és beszéltem vele.. - Vont vállat.

-Szerinted nem vagyok így is elég szarul? - Nevettem halkan. - Húzz a picsába, ha csak azért jöttél, hogy örülj annak, hogy szét mentünk..

-Én mondtam neked az elején, hogy Petivel inkább ne kezdj mert úgy is mindig visszatér hozzám. - Sóhajtott. - Nem hallgattál rám Hanna..

-Nem tért vissza hozzád csak sok neki ez az apaság meg már nem jár annyi koncertre mint régen.. - Néztem rá, ő csak elmosolyodott.

-Emlékszel arra az estére amikor ő elment sörözni? - Nézett a szemembe.

-Elég sok ilyen este volt.. - Nevettem. - Mire célzol?

-Én arra az estére gondolok amikor apasági tesztet csináltattál vele. - Piszkálta az egyik kilógó cérnát a pulcsijából.

-Ő akarta de mindegy. - Néztem rá. - Bökd már ki, hogy mi a szart akarsz.. - Forgattam meg szemeim. - Különben is honnan tudsz te erről? - Kérdeztem halkabban.

-Én nem akarlak bántani mert a húgom vagy. - Nézett a szemembe. - De Petivel mi aznap este lefeküdtünk.

-Hazudsz. - Vágtam rá egyből.

-Sajnos nem. - Nevetett halkan. - Kérdezd csak majd meg tőle, ha esetleg szóba áll még veled..

-Menj el.. - Mutattam az ajtó felé.

-Sajnálom, húgi de Peti nem szeret téged még mindig.. - Ment az ajtóhoz. - Tényleg sajnálom.

Ment ki becsapva maga után az ajtót, nagyot nyeltem és próbáltam kitörölni a fejemből amit mondott de nem ment. Nem hiszem el, hogy lefeküdtek. Megint.

***

-Szia, Hanna! - Adott két puszit Milo, egy közeli kávézóban beszéltem meg vele egy találkozót. - Hát a kis hercegnő?

-Szia. - Néztem rá. - Peti szüleivel van.

-Oh! - Mosolyogva ült le velem szemben. - Hogy vagy?

-Magam sem tudom. - Nevettem halkan. - Fáradt vagyok, kimerült és.. - Gyűltek könnyeim, pislogva néztem fel.

-Rendben lesztek. - Fogta meg a kezemet sóhajtva.

-Igaz az, hogy lefeküdtek Andival? - Néztem Milora, az arca mindent elárult.

-Ezt.. Ezt meg honnan veszed? - Kérdezte halkan.

-Volt nálam Andi tegnap este. - Nevettem, könnyeim potyogtak. - De az arcod mindent elárult, jaj Milo.. - Zokogtam halkan, nem akartam feltűnést kelteni de nem bírtam tartani magam.

-Ne sírj, Hanna.. - Ült át mellém és átölelt, a hátamat simogatta. - Ha ez vigasztal Peti tök részeg volt és csalódott is..

-Kurvára nem vigasztal, Milo.. - Mondtam halkan. - Romokban a kibaszott életem, megint.

-Úgy sajnálom. - Simogatta a vállamat. - Miben tudnék segíteni neked?

-Nem tudom, hogy ezt megtudom-e bocsájtani Petinek.. - Mondtam halkan. - Annyi mindent lenyeltem már, ez már nem biztos, hogy menni fog..

-Azért adj időt ennek az egésznek. - Mondta halkan.

-Petit nem érdeklem és a gyereke sem.. - Néztem rá. - Hetek óta rá se nézett..

-Mert szerintem tőled fél.- Sóhajtott. - Nem mer eléd állni..

-Hát, azt nem csodálom. - Szipogtam halkan. - De a lányáról van szó..

-Megpróbálok majd vele beszélni.. - Simogatta tovább a vállamat.

* Peti szemszöge *

-Megjöttem! - Mentem be a házba, anya most hívott nem rég, hogy azonnal menjek haza mert segíteni kell apának.

-Szervusz, fiam. - Jött ki apa a nappaliból.

-Csá, fater! - Öleltem át őt. - Mit kell segíteni? - Néztem rá.

-A nappaliba menj. - Nézett rám de olyan fura volt, a nappaliba mentem de megtorpantam. Légzésem szaporább lett.

-Gyere csak. - Nézett rám anya, a kezében ott volt a lányom. Könnyeim gyűltek.

-Anya.. - Suttogtam, oda jött hozzám és felém nyújtotta Millát. A szívem összetört mert az anyját látom benne.

-Ő a lányod! - Nézett rám anya. - Fogd meg! - Szinte szótagolta.

-Nem megy.. - Fordultam el, a kandallóra támaszkodtam és könnyeim potyogtak.

-Így neveltünk téged? - Kérdezte apa.

-Nem tudok rá nézni, az anyja jut eszembe róla. - Mondtam halkan, lehunytam szemeim.

-Az is elfogadhatatlan, hogy Hannát elhagyod de, hogy a lányodat is? - Kérdezte anya csalódottan.

-Nyitom! - Mondta apa mikor kopogtak, halkan hallottam, hogy beszél valakivel. - Várj! - Mondta apa erélyesebben.

* Hanna szemszöge *

-Hát, hol van az én kis hercegn... - Torpantam meg amikor a kandalló előtt megláttam Petit.

-Nem küldted el az sms-t, Péter? - Kérdezte Kati nagy szemekkel a férjét nézve. - Hannácska, írt volna sms-t Péter, hogy később gyere..

-Nem számít. - Legyintettem, Peti megfordult. - Úgy is elválunk Petivel. - Néztem a szüleire.

-Mi? - Kérdezte halkan Peti, a szülei nagy szemekkel néztek rám.

-Még nem volt időm de holnap beadom a válópert. - Néztem Petire, nagyot nyelt.

-Nem elhamarkodott döntés ez, édesem? - Nézett rám Kati. - Beszéljétek meg!

-Nincs mit megbeszélnünk. - Mosolyogtam halványan. - Ugyan is Peti lefeküdt a nővéremmel, nem is olyan régen. - Nevettem halkan.

-Mit csináltál? - Nézett rá az apja.

-Peti.. - Mondta az anyukája, Peti leguggolt és az arcát a tenyerébe temette.

-Ez volt az utolsó csepp a pohárban, sajnálom tényleg de ezt már kurvára nem fogom megbocsájtani neked.

Néztem Petit, könnyeim gyűltek. Beszívtam ajkaim mert Peti sírt, leült a földre és zokogott mint egy kis fiú. Az anyukájára néztem és könnyeim lefolytak az arcomon, leült a fia mellé és vigasztalta őt. Én összeszedtem Milla cuccait és megfogtam őt, letöröltem a könnyeimet és kimentem Milo kocsijához.