A nővérem pasija || Marics Peti FF. ||

XVII. Fejezet - Nem fog menni..

Remegő tenyereimet néztem, apró vágások borították a lapok kitépése miatt. Csak térdeltem a földön még és néztem a matek könyvem cafatjait szanaszét a szobámban, megköszörültem a torkomat majd fel álltam és átmentem a fürdőszobába. Megmostam a kezeimet, néha felszisszentem mert a szappan csípte a vágásokat. A tükörben néztem magamat, beszívtam ajkaim és legszívesebben bele vágtam volna egyet ököllel a tükörbe de anya kinyírt volna érte szóval inkább nem, megmostam az arcomat is hideg vízzel.

***

-Nézhetem a könyvedet? - Néztem Laurára ahogy elővette a matek könyvét

-Persze. - Tolta középre.

-Tudnál adni egy tollat is? - Sóhajtottam. - Otthon hagytam a tolltartómat..

-Minden rendben? Olyan sápadt vagy.. - Nézett rám miközben adott egy tollat.

-Persze. - Vontam vállat majd kinyitottam a füzetemet.

-Had halljuk mi is miről sutyorogtok, Hanna. - Mondta a tanár.

-Csak otthon hagytam a könyvemet és egy tollat is kértem. - Néztem rá sóhajtva.

-Ne beszélgessetek.

Mondta majd tovább tartotta az órát, megforgattam szemeim és igyekeztem figyelni de már annyira éhes voltam. Hatalmasakat korgott a hasam de csak köhögtem vagy megköszörültem a torkomat, hogy ne hallják. Alig vártam már a nap végét, mint mindig.

-Nem jössz át hozzám egy kicsit beszélgetni vagy ilyesmi? - Nézett rám Laura miközben kifelé mentünk a suliból.

-Le vagyok maradva. - Mondtam halkan. - Majd máskor. - Mentem ki a nagy ajtón. - Ilyen nincs.. - Nevettem halkan ahogy Peti a kocsijának dőlve várt a suli előtt.

-Szerintem ez cuki.. - Kuncogott Laura. - Menj oda hozzá..

-Lehet nem is hozzám jött.. - Forgattam meg szemeim, mikor Peti intett egyet nagyot sóhajtottam. A hasam most már fájdalmasan korgott.

-De úgy tűnik. - Tolt meg felé Laura, cuppogva néztem rá majd oda mentem Petihez.

-Mit akarsz már megint? - Sóhajtva mentem felé.

-Látni akartalak, aggódom érted. - Nézett rám. - És mivel máshol nem lehet téged elérni csak itt ezért jöttem ide..

-Nincs kedvem ehhez.. - Mondtam halkan, a hasam fogtam ahogy görcsölni kezdett.

-Jól vagy? - Nézett rám.

-Ja, j..jól.. - Nyeltem nagyot, hirtelen forogni kezdett velem a világ. Az egyik pillanatban még Petit láttam, utána az eget aztán képszakadás.

* Peti szemszöge *

-Faszom.. - Mondtam ahogy nem tudtam elkapni Hannát, letérdeltem mellé és gyengéden megtámasztottam a fejét.

-Francba.. - Jött oda hozzám a barátnője is. - Hanna! - Rázta meg kicsit.

-Beviszem a kórházba. - Vettem őt fel menyasszonypózba, a csaj kinyitotta a hátsó ajtót és én betettem Hannát.

-Bemegyek veled. - Nézett rám. - Amúgy Laura vagyok és Hanna elég fura mostanában..

-Jó. - Mondtam és beszálltam, ő is majd a gázra léptem, folyamatosan a visszapillantóban néztem Hannát de persze az útra is figyeltem közben.

***

Fel alá járkáltam a sürgősségi ajtaja előtt, már eltelt egy óra és senki nem mondott semmit. Közben szóltam a szüleinek, mindketten dolgoznak és azt kérték várjam meg mit mondanak. Amúgy is megvártam volna.

-Tóth Hanna hozzátartozója. - Jött ki végre valaki azon a kibaszott ajtón, oda mentem.

-Én vagyok, Marics Péter. - Néztem a nőre.

-Jöjjön be. - Mondta majd előre engedett, Hannára néztem aki fent volt.

-Ne, én azt hittem valaki más van itt.. - Mondta halkan.

-Sajnálom szívem de valakinek alá kell írnia a papírokat aki nem te vagy. - Nézett rám a nővér.

-Miért ájult el? - Néztem az orvosra majd rá, Hanna lehajtotta a fejét és a tenyerét nézte. Amikor megláttam az apró vágásokat állkapcsom megfeszült.

-Kiszáradás és már vagy egy hete nem evett. - Mondta az orvos. - Még pár órán át infúziót kap és, ha evett akkor haza mehet..

-Picsába, Hanna.. - Néztem rá, ő csak bámult maga elé. - Normális vagy?

-Minek vagy itt? - Nézett rám. - Kurvára miattad van ez az egész..

-A szüleid kértek meg, hogy várjak.. - Néztem rá fejcsóválva, aláírtam amit elém rakott a nővér.

-Emiatt nem kell maradnod, menj csak a dolgodra.. - Mondta halkan.

-Megfogom várni amíg eszel. - Nevettem fel. - Addig nézni fogod a pofámat. - Helyezkedtem el az ágy melletti amúgy kényelmetlen széken.

-Szóval akkor estig egyen, különben továbbra is bent tartjuk. - Mondta az orvos és meg egyszer leellenőrizte az infúziót majd kiment a nővérrel együtt, Hanna a plafont nézte.

-Különben is mi van a tenyereddel? - Vontam fel a szemöldökömet.

-Békén hagynál? - Nézett rám.

-Vágdosod is magad? - Kérdeztem halkan.

-Nem. - Nevetett halkan. - Szét téptem a matek könyvemet és megvágtak a lapok, ennyi.. - Forgatta meg szemeit.

-Miért nem eszel? - Néztem őt.

-Nem értem miért koslatsz utánam, ha a nővéremmel vagy. - Nézett rám. - Inkább te magyarázkodj mert én kurvára nem fogok, főleg nem neked..

-Figyelj, én tudom, hogy mennyire szar neked. - Mondtam halkan. - Nekem sem jó amúgy de ez nyilván nem érdekel kutyát se.. - Nevettem. - De nem teheted tönkre magadat, normális vagy? Nem eszel, nem iszol? - Néztem rá felvont szemöldökkel.

-Semmi közöd ahhoz, hogyan dolgozom fel a dolgaimat.. - Nevetett halkan. - Nekem nem megy olyan könnyen mint neked, hisz te nem szeretsz..

-A te nevedet mondtam szex közben Andinak. - Szívtam be ajkaim, nagy szemekkel nézet rám. - Gondolhatod mit kaptam.. - Ő csak felnevetett, halványan elmosolyodtam én is.

-Ez jó. - Mosolygott. - De mit kezdjek én ezzel? - Sóhajtott. - Peti, nagyon kérlek hagyj békén mert így nem tudlak elfelejteni, ha állandóan felbukkansz..

-Szóval folytatom a sztorit. - Néztem őt, megfogtam a kezét amit meglepetésemre hagyott. - Kurvára összevesztünk és rájöttem, hogy hülyeséget csináltam és veled akarok lenni..

-Hányszor játszod ezt még el velem? - Nézett rám.

-Befejeztem Andival, de most komolyan. - Néztem a szemébe. - Szeretlek. - Pusziltam meg a kézfejét.

-Nem tudom neked elhinni. - Mondta halkan. - Nem megy, annyira fájt amit csináltál, hogy nem is tudom, hogy fogom elfelejteni valaha.. - Suttogta, lesütöttem szemeim.

-Azon leszek, hogy elfelejtsd. - Néztem a szemébe. - Kezdjük újra, kérlek..

-Nekem ez nem fog menni.. Először csak legyünk barátok akkor.. - Mondta halkan, ezt most jól elbasztam. De helyre hozom.

-Jó, rendben. - Mondtam halkan.