Szabadesés | ✓

🎄epilógus🎄

2 évvel később

Gale bakancsa alatt hangosan ropogott a hó, míg a kezeit a zsebeibe rejtette a hideg elől. Astarion egy hatalmas vigyorral szaladt előre, fél kézzel a pórázt szorongatva. Scratch hangosan ugatva tört előre, mit sem zavarta a vastag réteg hó.

– Gyere már! – kiáltott hátra Astarion és tovább szaladt, egyenesen az úton lefelé, a tó irányába. Gale elnyomta a vigyorát és egy drámai sóhajt követően utánuk vetette magát. A fagyos levegő csípte az orrát, és biztos volt benne, hogy az arca vörös színben tündökölt, de mindez megérte, mikor a tó partja mellé érve maga előtt láthatta Astarion boldogságtól vöröslő arcát. Rászorított a zsebében pihenő apró kis dobozra.

Ez volt a tökéletes pillanat. Scratch farkát csóválva terült el a puha hóban, míg Astarion mellé térdelve megcirógatta a kutyájuk vastag bundáját. A tó ezüstös fényben tündökölt, a csillagok, sőt a telihold fénye egyenesen szikrákba borította a tó befagyott felszínére hullott havat. Frissen hullott hó borította be a fenyveseket, amelyek mohón törtek felfelé a kivételesen tiszta égbolt felé. A levegő csípős volt, de friss. Egy mély lélegzetet vett és összeszedte a bátorságát. Hiszen nem először csinálta ezt. Egyszer már térdre ereszkedett valaki előtt, egyszer már végig csinálta ezt az egészet, de mégis másnak tűnt ez a két helyzet. Akkor majdnem belefulladt a saját félelmeibe, és még maga a leánykérés is inkább tűnt egy gyenge próbálkozásnak, hogy az exe kegyeibe férkőzzön. Míg most inkább boldog izgatottság rágta a csontjait. Látni szerette volna Astarion gyönyörű mosolyát, végignézni az arcára kiülő érzelmeket és a karjai közé zárva megcsókolni őt.

Biztos volt benne, hogy jól választott.

– Gale?

Pislantott és a gondolat odalett. Astarion összevont szemöldökkel figyelte őt. Vastag sálja féli eltakarta az arcát, de Gale ismerte annyira, hogy tudja, a férfi idegesen rágta az ajkait.

– Hmm? – térdelt le mellé és ő is megcirógatta a kutyájuk hosszú, fehér bundáját, majd egy gyengéd mosolyt követően felnézett a szerelmére.

– Minden rendben?

– Persze – nevette el magát megkönnyebbülten. – Csak-csak néhány gondolat fullasztotta meg az elmémet, de most már itt vagyok.

Astarion lehúzta a tenyeréről a kesztyűjét és óvatosan a füle mögé tűrt néhány barna hajszálat, majd áthajolva a lihegő állaton, egy csókot nyomott az ajkaira.

– Azt hiszem észrevehetted, hogy nem voltam nagyon magam a mai napon – ismerte be zavartan Gale, az ujjai izzadtak a kesztyűje alatt és másodpercenként szeretett volna a zsebébe nyúlni, hogy megbizonyosodjon, vajon továbbra is ott volt a gyűrűje. – Túl sokat keringtem a gondolataim körül, és talán érdemes lenne megmagyaráznom miért voltam ma olyan más, ha szabad így fogalmaznom – nevette el magát szégyenlősen. Scratch türelmesen figyelte őket, mintha sejtette volna, hogy ez a pillanat súlyosabb volt a többinél. – Szeretlek, Astarion. Jobban mint valaha bárkit is szerettem. Te pedig bebizonyítottad többször is az irántam érzett szerelmedet, mint azt bármelyik kiváló matematikus valaha képes lenne megszámlálni. Így reménykedve teszem fel neked ezt a kérdést. – Hatalmasat nyelt és mikor előhúzta a vörös, bársony dobozt a zsebéből Astarion hitetlenül felnevetett. Gale zavartan kapta fel a tekintetét. – Astarion, hozzám jönnél férjül? Ha nem szívleled az ilyen ceremóniát, felejtsük el az egészet, elég nekem az, ha tudom mellettem lehetsz...

– Ó, drágám, csak egyszer maradnál csendben! – nevette el magát vöröslő szemekkel és egy szégyenős mosollyal az ajkai szegletében. – Feltettél egy kérdés, nem igaz? Illene rá nekem választ nyújtanom – mosolyodott el gyengéden, majd átlépve a csaholó kutya felett, két keze közé kapta az arcát és mélyen belenézett a szemeibe. – A válaszom igen. Soha nem akartam jobban mást, mint ezt.

– Igazán? – nyíltak el a szemei.

– Szeretlek, drágám. Hiszen te mondtad helyettem. Talán meglepődtél?

Gale szavak helyett magához ölelte a férfit és összenyomta az ajkaikat, mintha egyetlen csókba bele lehetett volna sűríteni mindazt, amit a másik tudtára szeretett volna adni.

– Hallod ezt Scratch? Megházasodunk! – kacagott fel a férfi egy újabb és újabb csókkal megpecsételve az ígéretüket.

Astarion karjaiban már semmi sem tűnt rémisztőnek. A gyűrű tökéletesen passzolt az ujjaira, és kéz a kézben tértek vissza az édesanyja házába, oda, ahol mindez egy bugyuta félreértéssel elkezdődött. 

és vége is!

köszönöm-köszönöm mindenkinek, aki velem tartott! ha bennetek ragadt egy kis vélemény szívesen fogadom :)

puszi kira!