Szabadesés | ✓

🎄első fejezet🎄

❄❄❄

❄ Gale ❄

❄❄❄

Egy bólintással köszönt el a kifelé siető diákoktól. Némelyikük még odasietett hozzá a kurzus végeztével, hogy feltegyenek egy-egy kérdést a vizsgával kapcsolatban, de ahogy az utolsó kíváncsi szem is elhagyta a termet, a férfi fáradtan dőlt el a székében és egyenesen a tenyereibe temette az arcát. A szemeszter utolsó óráján volt túl, és ez meglátszott a diákokon is. Izgatottnak tűntek a közelgő ünnepek miatt, fejben már nem is a tanteremben jártak, hanem messze az otthonukban. Talán azon kattoghattak, hogy mit vegyenek a szeretteiknek karácsonyra? Vagy már a szilvesztert tervezgették? Lehet azon agyaltak kivel töltik majd az ünnepeket?

Rá ki várt az ünnepekor? Tara, a macskája és az édesanyja, ha minden igaz. A barátai mind elfoglaltak voltak, egyetlen egy szabad órájuk sem maradt karácsony környékén, amit Gale tökéletesen megértett. A legtöbbjüknek már gyerekei voltak, tervezték, hogy hazamennek a szüleikhez és mégis, hogy férhetett volna ebbe bele Gale?

Évek óta ez lesz az első egyedül töltött karácsonya. A tavalyit sajnos megfertőzte a válása, így még arra se maradt ideje, hogy a lakásában felállítson egy átkozott karácsonyfát, nemhogy feldíszítse a szekrénye mélyén lapuló fényekkel az ablakait. Pedig Gale szerette a karácsonyt, a hideget, azt, hogy ilyenkor mindenki megpróbált időt szakítani a másikra és összeülni legalább egyetlen egy vacsorára. De a válását követően még csak a karácsonyra se szeretett volna gondolni, nemhogy a Szilveszterre. Minden egyes zeneszámtól összeszorult a gyomra, és minden egyes karácsonyi dísztől hányingere támadt és mégis miért? Mert az ex-felesége persze, hogy a kedvenc ünnepét választotta arra, hogy bejelentse a híreket. Volt képe tönkre tenni a karácsonyát, pedig tudta, hogy mennyire sokat jelentett neki ez az ünnep, mindezt valami undorító bosszúból. Hálát adott az égnek, hogy véget ért a házasságuk, de a magányos ünnep gondolata még őt is megrémisztette. Kilenc kibaszott évet töltött el a nő mellett, hiszen még a gardróbja mélyén még mindig megvolt Mystra átkozott karácsonyi pulóverje. Hogy miért nem dobta ki? Még nem jutott el odáig. A lakása új volt, nyomát se mutatta annak, hogy egykoron nem csak egy agglegény és annak hűséges macskája lakta, hanem egy házaspár. Minden képet kihajított, minden ruhát eladományozott, nem szeretett a kapcsolatukra gondolni. A válás gondolata még egy év elteltével is kellemetlen érzelmeket keltett benne. Megijesztette. Hiszen kilenc évvel ezelőtt még szerelmes volt, megőrjítette az exének a gondolata és őszintén azt hitte, hogy sose fog valakit annyira szeretni mint Mystrát. Hogy történhetett meg, hogy kilenc évet követően így érezzen? Mi változott meg?

Ő.

Felnyíltak a szemei, felismerte mennyire is egyenlőtlen volt a kapcsolatuk. Most visszanézve már pontosan látta, mennyire engedte, hogy uralkodjon rajta a nő. Kihasználta, és mikor már nem talált benne semmi értékeset, egyszerűen továbblépett a következő áldozatára.

– Professzor úr? – Gale ijedten rándult össze és felnézett az asszisztensére. Molly egy bocsánatkérő mosollyal tartotta felé a rezgő telefonját. – Ne haragudjon, hogy zavarom, de az édesanyja keresi. Sürgősnek tűnik.

Zavartan kikapta a kezéből a készüléket.

– Köszönöm, Molly. Nem is tudom, hogy felejthettem az irodámba a telefonomat – motyogta zavartan a bajsza alatt.

– Ugyan, szóra sem érdemes.

Gale hálásan a lányra mosolygott, majd a füléhez érintve a készüléket meg is hallotta az édesanyja hangját.