Szabadesés | ✓

🎄hatodik fejezet🎄

– Megbántál valamit?

– Dehogy! – vágta rá azonnal, a férfi mellkasába fúrva az arcát. – Nem, dehogy. Csak nehéz elhinni, hogy mindez megtörtént. Olyan szürreális.

Beleegyezően hümmögött, az ujjait Astarion fürtjeibe fúrva. Gyengéden cirógatta a fejbőrét, és a férfi egyenesen a másik testébe olvadt.

– De attól még, hogy szürreális lehet jó, nem igaz?

– Több mint jó – súgta halkan, reménykedve benne, hogy a hangja nem árulja el az érzéseit. Mert egy dolog volt teret engedni a vágyaknak, a közelségnek, és más dolog volt beszélni róluk, az érzelmekről, amelyek a tetteket szülték. Astarion nem állt készen rá, abban se volt biztos, hogy valaha készen fog állni rá. De előtte tudnia kellett, hogy mindez több volt, mint egy magányos férfi játéka. Addig is magába szerette volna inni Gale melegét, a csókjait, csakhogy magányos óráiba visszajátszhassa őket az emlékeiben.

– Boldog karácsonyt – motyogta bele a fürtjeibe. Astarion elnevette magát és megfogadta, hogy egy napra megfeledkezik az érzelmekről és csak eljátssza milyen volna, ha mindez igazi lenne. Ennyit csak megérdemelt, nem? Ha minden másról le is kell majd mondania.

– Boldog karácsonyt, drágám – súgta a szavakat Gale ajkaira. A reggel első csókja. Szégyenlősebb volt, de még így is képes volt pocsolyává olvasztani a sejtjeit. Izgatottan húzta fel az orrát egyenesen Gale mézbarna szemeibe pillantva. – Ajándékozunk?

– Hmm, csak még öt perc – nyögött fel újból lehunyva a szemeit. Astarion felnevetett de engedte, hogy az arca visszataláljon a férfi mellkasára.

Miután sikeresen kimásztak az ágyból és megküzdöttek felnőtt módjára a fürdőért végül kéz a kézben battyogtak le a lépcsőn. Tara dorombolva üdvözölte őket, míg Morena a karácsonyfa mellett ügyeskedett, elhelyezve a frissen csomagolt ajándékokat.

– Kedveseim! Boldog karácsonyt! – mosolyodott el szélesen majd az asztalhoz tessékelte őket.

Megreggelizve, majd elpakolva a mosatlan tányérokat mind a karácsonyfa tövéhez gyűltek. Astarion az ölében hordva a tarka cicát, miközben izgatottan figyelte a becsomagolt ajándékát. Gale gondosan bontotta fel a csomagolópapírt, és elrendezgette a darabokat a térde mellett, fél kézzel meg-megcirógatva a doromboló macska hosszú bundáját.

Az ajkaiba harapott. Sokat gondolkodott, hogy mit adhatott volna a férfinak karácsonyra, bármire gondolt azonnal eszébe jutott, hogy Gale-nek már megvolt. Végül egy kézműves sakk készletre esett a választása, mert a férfi már hónapok óta rágta a fülét arról, hogy elvesztett néhány sakkfigurát köszönhetően a macskájának, így ki szerette volna cserélni a meglévőt. Astarion nem nagyon értett a sakkhoz, de még ő is különösen szépnek találta az egyedi mintázatú figurákat. Egyenesen érezni lehetett minden egyes gondosan faragott ívből, hogy akárki készítette rengeteg energiát fektetett bele. Gale arca egyenesen felderült. Hitetlenkedve forgatta meg a kezei között a sakktáblát, majd egy letörhetetlen vigyorral fordult felé.

– Köszönöm. – Rászorított az ujjaira. – Gyönyörű, de ez rengeteg pénzbe kerülhetett – rázta meg a fejét hitetlenül. – Köszönöm. – Egy gyengéd csókot hintett a kézfejére, majd felé tolta a saját ajándékát, ami sokkal kisebb volt az övénél. Astarion korántsem volt annyira óvatos a kibontásnál, darabokra szaggatta a csomagolópapírt és az ölébe fektette az apró kis dobozt.

– Kicsit korai a legénykérés, nem? – kacsintott a férfire. Gale megforgatta a szemeit, de azért tovább figyelte. Egy gyűrű volt benne. Egy robosztus ezüst gyűrű, egy oroszlánfejjel, durva kézimunka eredménye volt, gondosan kidolgozott és egyedi. Pont az ujjára illet. Astarion rajongott az kiegészítőkért és ez a darab gyűrű pont a gyűjteményébe illett, csak sokkal drágább lehetett. – Egyedi?