Csendes az utca amióta elmentél,
Csak én maradtam itt, és a hideg szél.
Sötétbe borul az égbolt, s rád gondolok én,
Rólad mesélnek a csillagok, és a holdfény.
Magányosan, út szélén áll a autóm,
Ellepi a mező, körbeöleli a sötét árok.
Vörösre festi a lámpafény a benzingőzt,
Halkan jár a motor, de már elment a sofőr.
Törött a szélvédő, de az ajtó nyitva áll.
kesztyű az ülésen, kulcs a kapcsolóban vár.
De az ülés alatt fegyver villan, töltény a tárban.
S xanax levél is akad a szélvédő árnyékában.
Valami törtrént, valami szörnyűség talán!
Nyoma veszett neki, kit mindig haza vártál.
Érzed, többé nem nyomja meg a gázpedált,
Hátrahagyva mindent, rá egy új világ vár.
Fehér kopott boríték hever a műszerfalon,
Hogy tartalma micsoda számodra örök titok.
Ám vörösre festik a papírt a vércseppek,
Amelyek éppen most, a tükörről rácsöpögnek.
