Nem démon! Sárkány, ha mondom! (Dabi x Reader, Hawks x Reader)

3. fejezet

Toga és Twice még mindig a yakuzáknál vannak, de Shig szerint már nem sokáig. A pénzt átadom Atsuhiro-nak, hisz képességével ő jól tudja tárolni, majd felhívom Giran-t, hogy lenne némi eladható értékem. Úgy érzem most egy ideig sikerül fedezni ezzel a Liga étkezését és orvosi költségeit. Fáradt vagyok, de a bróker kérte, hogy vigyem el neki a szajrét még ma. Shiggy-re nézek, aki bólint, hogy menjek csak.

- Én addig elhúzok aludni. – Ásít Dabi és már menne is a szobák felé.

- Hé, várj már! Nem akarod elmesélni mi volt? Sikerült mindenkit kiiktatni? – Kiált utána Spinner.

- Persze, hogy sikerült. Egy ember se maradt, aki még képes lenne levegőt venni. Aki megúszta a tüzet, azt ez az őrült bige kinyírta. – Mutat rám mire durcásan felfújom az arcomat.

- Kikérem magamnak! Én támadtam előbb és te takarítottál a kis lángjaiddal. – Morgok rá, mire csak sóhajt.

- Akkor legyen úgy. A lényeg, hogy mindenki meghalt. Más számotokra érdekes nem történt. – Egy pillanatra összeakad a tekintetünk, mire elpirulok és inkább az ajtó felé veszem az irányt.

- Inkább megyek. Gyors meg akarom járni. – Motyogom és már repülök is ki az ajtón.

Repülés közben próbálom lehűteni a fejem. A többiek számára valóban nem történt ezen felül semmi érdekes, de számomra. Nagyokat sóhajtok. Nem tudom, hogy lesz ezután. Tudunk-e elég időt együtt tölteni. Tudunk-e párként létezni, vagy csak ennyi lett volna az egész? Leadom Giran-nak a cuccot és már visszafelé suhanok. Fáradt vagyok. Legszívesebben, ahogy vissza érek, bemásznék Dabi mellé az ágyba és nem törődve semmivel durmolnék mellette. Azonban nem remélem, hogy ez megtörténik. Nagyon távolságtartó lett, ahogy visszaértünk.

Nyúzottan nyitok be a búvóhelyre. Intek a többieknek és lemondóan megyek a szobám felé. Benyitok az ajtón és meglepetésemre az ágyamon fekszik valaki. A romos széken meglátom párom kabátját, mire majdnem felsikítok örömömben, de inkább csak gyorsan bezárom az ajtót. Veszek egy nyugtató, mély, remegős levegőt és miközben kifújom lekapom kabátom. Lerugdosom csizmáimat is és az ágy mellé lépek.

Dabi nekem háttal fekszik és horkol. Elmosolyodom, néha olyan hangja van, mint egy démonnak. Biztos a sérülései miatt. Óvatosan felmászok a matracra és besurranok a takaró alá. Egy pillanatra még feltámaszkodom, hogy megnézhessem nyugodt arcát, majd egy széles mosollyal elfekszem mögötte. Homlokomat hátának támasztom és mélyen beszívom illatát. Nekem már ez is elég lenne, de ekkor felriad álmából és megérzi, hogy a közelében vagyok.

- Kissárkány? – Motyog és már fordul is felém. – Visszaértél?

- Vissza. – Súgom halkan. Kicsit fészkelődik és kitárja karjait.

- Gyere! Bújj ide! – Hangja fáradt, de érzem rajta, hogy hiányolt.

Kérnie sem kellene már bújok is az ölelésébe. Eligazgatom magunkon a takarót, szárnyamat ránk terítem és már durmolunk is kényelmesen. Még nem tudom, hogy fogjuk ezt kimagyarázni. Jelenleg nem is érdekel. Egyszerűen csak élvezem szerelmem közelségét és ölelését.

A nap második felében hiába ébredünk fel semmi kedvünk kidugni az orrunkat a szobából. Halljuk, hogy Mr. néha bekopog Dabi szobájába, hogy nem akar-e végre kimászni onnan, de hozzám senki nem kopog, így nyugton lehetünk. Csöndben incselkedünk egymással, beszélgetünk és igazából ezzel el is megy a nap. Este felé azért kinézünk a többiekre. Persze úgy, hogy ne tűnjön fel, hogy egyszobából jöttünk.

Shig és Spinner épp játszik. Egy darabig figyelem őket, aztán én is beállok, miután elkértem Mr.-től a gépem. Nem tudom hány meccset játszunk, de mire felnézek, már hármunkon kívül senki sincs a közösségi térben, még Dabi sem. Shiggy asztalt bont mondván, lehet holnap dolgunk lesz. Visszabattyogok a szobámba remélve, hogy párom megint ott lesz, de csalódnom kell. Lefekszem az ágyra és próbálok pihenni.