Agonizing nights [ skk • bsd ff. • HUN ]

|az éjszaka utóíze|

ఌ︎ꨄ︎༄꧁｡:ﾟﾟ:｡꧂༄ꨄ︎ఌ︎

Dazai egy szemhunyásnyit sem aludt, átvirrasztotta az egész éjszakát. Vagy a kis szuszogó törpéje loboncát bűvölte és fonogattta vagy csak szimplán bámult ki a fejéból és minden faszságon gondolkozott.

Már éppen, hogy pirkad és a sárgalázas napvilág akaratosan próbál átvágni egy gomor felhőn, mely szürkületet szül és vakító fényessége áztatja be a szobát szögtől-szegig. A tömör gézbe szorosan csomagolt férfi kómától részegesen nézte, hogy éled fel a város, hogy népesítik be az emberek az utcákat. Az éjjel kínzó, röpke csendjét elnyomja feltámadó, zajos metropolisz.

Ahogy éjjel forgolódott, gondolataival harcot vívva a fásli engedett így már csak hanyagul hulltak testére felfedve bőrének minden be vagy nem beforrt hegét. Szégyellte ezt is, de büszkeség mögé dugva szánalmát küszködött elhitetni magát azzal a kegyes hazugsággal, hogy teljesen jól van pedig databokra van törve. És saját szilánkjaiba tenyerelve keresi önmaga darabjait. Kétségbeesetten tapogatja a talajt a lába alatt ami mintha hirtelen vállt volna feneketlen kúttá.

Szemei is hasonlóan mélyen bámultak üresen, kihallt fénybe fulladva. Fátyol takarta tekintetében métereket tudna zuhanni az ember. Megkérdőjelezte magát. Az életét. Mintahogyan általában.

Végig nézett alkarján és fintorogva undorodott el magától. Minden heg egy sérelem egy újabb foka az addiktcíójának mely vágyik a fájdalomra. Hogy érezzen valamit. Csak közben tudomást nem vesz arról, igenis érez de nem azt amelyre mint kiéhezett vadállat vágyik. Az ürességet, szánalmat, félelmet, hogy nincs hová menekülnije. Kiszolgáltatott az késnek, és önuralmának. Megfogadta. Megígérte magának, hogy többet nem nyúl pengéhez. Ugyanakkor még is megnyugtatja. Megnyugtatja a gondolat, hogy még nem halt meg belülről. Noha célja nincs azon kívül persze, hogy meghaljon.

-Ne szégyelld. Minden karcolás tett téged azzá a Dazai Osamuvá aki mert változni. És ez közel sem baj. Klisésen hangzik. De hidd el. Ez nem olyan ami miatt undorodnod kéne magadtól. - hallott egy kómás, rekedtes hangot maga mellől. Meglepte hirtelen, mert Chuuyának jó alvókája van. Legalábbis ő így emlékezett rá.

-Ez nem azt jelenti, hogy nem talállak egy töketlen szarházinak, hogy itt hagytál miközben te miattad vagyok ott ahol, mármint egy normális életet is élhettem volna ha te nem jössz baszd meg oda tizenöt évesen a szigetre és nem keversz bele ebbe az egész őrületbe kihasználva az identitás zavaromat. Nem érzem, hogy hálásnak kéne lennem de sokszor nyeltem már le azt, hogy köszönöm. Viszont örülök neked bár mennyire is megvetlek amiatt amit tettél. Örülök, hogy találtál kiutat és látszatra boldognak tűnsz aztán meg ki tudja, számomra mindig is egy baszott nagy rejtély volt az érzelmi világod. Őszintén csak irigyellek, hogy volt rá lehetőséged, hogy szabadulj csak sajnos síkhülye vagy, hogy felfogd ez milyen érték... vicces, hogy minden hegednek tudod a jelentését és a történetét. De én lehetek -e az aki majd beköti neked őket, hogy elfogadd magad és mindent ami már megtörtént? Mert én iszok rá egy pohár bort és bontok egy Marlborot, nagy kaland s majd csak a sérelmek hűlt helyére nézek vissza, lásd különben nem fogadnám el a döntésed. - Dazai csillogó tekintettel halgatta a szentbeszédet ami passzív-agresszívan volt elismerő őszinteségtől már-már csöpögős, burkolt vallomás. Persze voltak még ki nem mondott szavak, amik nem hagyták el Chuuya száját de úgy érezte így is sokat beszélt kelletlen és Dazai sem erőltette, hogy kifojtsa a torkán a gondolatait.

ఌ︎ꨄ︎༄꧁｡:ﾟﾟ:｡꧂༄ꨄ︎ఌ︎

Dazai telefonja vibrálni kezdett az éjjeli szekrényen. Ő maga ugyan tudta ki zaklatja ilyen korai órákban hiszen kollégája terminátorként tartja be az órarendjét de jelenleg még a háta közepére sem kivánná.

-Ki az a vadbarom kollégád akinek háromnegyed hatkor az első dolga téged felhívni? Mennyire kell valakinek ennyire részegnek lennie vagy elborultnak?
-...Hát..meg sem merem kérdezni mennyi volt neked a telefonszámlád azon a héten mikor eltűntem, mert egész nap csörgött a telefonom és már úgy voltam vele tiltalak.
-....na elmehetsz a faszomba.
-Inkább a seggedbe.

Ekkor Chuuyának már nem volt lehetősége válaszolni ugyanis felvette a telefont de én megesküszöm az életemre, hogy elküldte volna a halálfaszára. Ez csak mimikája, anomális szüleményének látványában fogalmazódott meg mindössze. Persze közben tátogott mivel tisztában van azzal, hogy Dazai képes szájról olvasni és még ha nem is engedheti hangját a szabadnak még így is sikerült valamennyire levezetnie a benne felgyülemlett, gyilkos flusztrációt melyet ex-társa szüntelen generál.

Chuuyának azért nem adatott lehetősége a visszapofázásra mert felvette a kitartóan tárcsázó zaklatót.

A telefonfél a szöszi, seggtörlős hajú másik idegroncs volt. Titkon Dazai pedig mindig is vágyott arra, hogy ezeknek végig üljön egy mentális leépülést avagy hallgassa, ahogyan ez a két jómadár 'beszélget'.

-Dazai már megint, hol vagy te világi idióta?!
-Nálam van tedd, már magad üresbe. Vegyél be pár nyugibogyót, xanaxból hármat nincs ennek marhána-
-Ki vagy és mit csináltál vele?!! - Chuuyában már ekkor csak gyűlt és gyűlt a düh. Mindig is kicsapta nála a biztosítékot ha valaki félbe szakítja. Dazai a paplan alá menekült és várta mikor borul ki a bili és robban fel a házisárkány.
-....
-....
-Megbasztam. - és ekkora Chuuya kinyomta a hívást. Feje már vöröslött, homloka pedig ráncos gimaszra torzult. Dazai pedig csak pislogott értetlenül végül hangos kacagásban tört ki.

ఌ︎ꨄ︎༄꧁｡:ﾟﾟ:｡꧂༄ꨄ︎ఌ︎

Szokatlanul nagy volt a csend a kötszer-huszár jelenlétét figyelembe véve így meglehetősen aggasztó volt. Sokszor be nem tudja fogni a lepénylesőjét de jelenleg kussban ült az egyik bárszéken. Nem tudni Chuuya csicskította be ennyire, hogy katonás fegyelembe van tartva vagy csak neki sincs hangulata a faszságaihoz és az ilyen fajta piros napok a naptárban szökőévente csak egyszer fordulnak elő.
A kertitörpe viszont nem volt rest, nekiállt valamit alkotni a konyhában. Ő sem egy konyhatündér meg kell hagyni, de tejbedarát azt nagyon tud.

-Írd meg a szöszkének, hogy ma nem mész be. Ki- és beszámíthatatlan vagy. Én meg az évben először kiveszek egy szabit. Ha nem figyelek rád ne adj Isten megint begyógyszereznéd magad.
-Eddig amúgy is csak ötször mentem be dolgozni a hónapban.
-...te- aztakurva.
-És tudom hova tetted a gyógyszereid. Ott a szekrényed felső polcán. Csak azt nem sikerült megfejtenem te azt, hogy érted fel.
-Szádra ne üljek.
-Ha ez a jutalmam akkor egész nap pofázok neked.
-Felképellek.
-Csak ha felérsz~.... (nem akarjuk tudni mi lett ezek után Dazai sorsa<3)

ఌ︎ꨄ︎༄꧁｡:ﾟﾟ:｡꧂༄ꨄ︎ఌ︎

HELO! ne haragudjatok a késői rész miatt!! sokáig ültem felette, és persze mondhatnék kifogásokat mert, hogy- ünnepek és félévzárasi hajsza meg központi..egyszerűen csak kurvára nem voltam abban a hangulatban, hogy most nekiüljek ennek a résznek. nem is vagyok vele megelégedve de ez most egy kis sztereótípikus silly skk rész lett. ez van, ezt kell szeretni.
viszont, téli MondoConon is kint leszek, Ranpo cosplayben valószínűleg, de instámon- '@_.atsu_._' (itt promózom magam beszarás) mindenről értesültök. ha pedig következő részt még szombatig kiteszem (ami remélhetőleg a story szempontjából ennél tartalmasabb lesz) akkor mindenképpen ide is rakok fel képet, hogyan találtok majd meg. tapasztalatból mondom, hogy ne féljetek odajönni hozzám, nem harapok (kivéve Huntert)
nagyon kaotikus free hug táblám lesz felfogtok ismerni szerintem. a culttal (magyar bsd közönség legjavával) leszek, tehát ha láttok egy csoport bsd-st azok mi leszünk. remélem jól telt a szünetetek! :D