Agonizing nights [ skk • bsd ff. • HUN ]

|válasz üzenet nélkül|

Dazai tekintete elsétált a járókövön a buszmegállóban. Szeme megállapodott egy törött piás üveg egy szilánkján. Retkes volt, nem egyszer taposhatták már meg. Nézte. Nézte, hátha ha mégegyszer megpróbálja akkor talán könnyebben aludhat el. Utána nyúlt és rámarkolt az üveg darabra. Tenyeréből kicsordult az első csepp vér és nézte hogyan folyik keresztül a karján még kötései fel nem szívták a karmazsin kötőszövetet. A géz a karján már ettől hamar átázott. Már nem cserélte oly gyakran a fáslit a kezén. Nem akart ránézni a hegeire.

Gondolkozott. Veszteni valója amúgy sincsen.

Szépen lassan elkezdte kezeit kihámozni a kötésekből. Hideg ujjaival végig simított a sértett bőrén. Vénájánál megállt. Megnézte honnan metszhet el nagyobb artériát. Majd fogta a koszos szilánkot és a karjába mélyesztette. Fájt neki. De egy ciccenés nélkül kezdte vagdosni magát, hol mélyebben, hol sekélyen csak karcolva a kezét. Szemeiben nem csillogtak az utcai lámpák a fénye, sem a néhai autók reflektora. Olyan sötétté merült, hogy a matt fekete sem állt tőle messze.

"Szánalmas."

Nosztalgikusan lapozta fel élete balladáját. Csak nem a végkifejlete hanem a cselekménye volt egészen tragikus. Szégyelte magát. Egoja alább hagyta. Ahogy jelenleg védelme, önbecsülése, büszkesége is... Chuuyat akarta a legjobban abban a pillanatban

Mindeközben az idegroncs kis maffiózó éppen egy remek évjáratú száraz vörös bort bontott fel, hogy nyugtázza hosszú hetét és leborulva, megpihenve kicsit szusszanjon. Épp poharába öntötte ki az italát mikor telefonja megszólalt mellőle a konyhája bárpultján. Mert ugye bár volt pénze mivel hencegthet, nem is sajnálta magától a luxust. Először figyelmen kívül hagyta gondolván ez az ő estéje és bárki beakarja hívni éjjeli műszakba vagy újabb papír munkát sózni rá az menjen a picsába. Az második pohár után még is rávette magát, hogy cselekedjen. Pislogva nézte a képernyőn virító nevet. Szíve nagyott ugrott, vagy lehet az csak a gyomra volt. Nem hiszem, hogy a pillangók miatt. Sokak tudták a maffiában, hogy Chuuya nagyon közel állt az akkori legfiatalabb végrehajtójukhoz, ahhoz a hülyegyerekhez aki szemrebbenés nélkül lőtt fejbe bárkit. A vörös viszont a társat látta benne, a támaszt, és azt a kamasz kisfiút akit megfosztottak attól, hogy gyerek legyen. Együtt tudtak érezni a másikkal. És megértették egymást. Nem csak az erejük volt stabilis hanem az érzelmi viszonyuk. Majd partnerekből lettek soha ki nem jelentett barátok és később valami sokkal több ami már az éjszakás kalandokat is megengette. Hogy a másikhoz bujjanak az éjjel, hogy törődjenek egymással, hogy vigyázzanak egymásra.. és te jó ég. Fel sem fogták, hogy szerelmesek. Kellett nekik, hét szájbakúrt év, hogy rájöjjenek arra ami mindig is nyilvánvaló volt.

A vörös törpike először azt gondolta a suicid buzi csak elírta az üzenetet és nem  neki szánta "Szép is lett volna." De amint meglátta az üzenet végét- "0/T" rögtön érezte, hogy gáz van. Azt viszont még sem tudta megfejteni, hogy ő mit érez az üzenet kapcsán. Előbb várt volna egy bocsánat kérést és egy rohadt erős indokot miért hagyta ott és akkor. Dühös, értetlen és feszült volt. "Megint mi a faszt csinált ez a marha"...Zsörtölődött magában, hogy ma sem lehet végre egy nyugodt estéje.