Agonizing nights [ skk • bsd ff. • HUN ]

|biztonságérzet|

Dazainak jó, hogy nem esett le az álla amint belülről is megszemlélhette a kisebb, finoman fogalmazva is "luxus" apartmanját. Még fűtés is volt!! Szidta a jó Istent, hogy ő nem keres annyit mint ez a törpe. Ez volt a hátránya, hogy lelépett a Dokk maffiától. Már rég megvett volna minden kurvát kilóra és a legborsosabb whiskeyket ihatná csapvíz helyett.

Amint Chuuya levágta a kabátját az egyik bárszékre, mert ugyan az a kisebb bárpúlt szolgált étkezőnek a konyhával összekötve, Dazai felé nézett és mutatott az egyik folyosóra
-Menj és vetkőzz.
-Ejhaa!~ Chuuya kicsit korai nem gondolod? Az előbb vágtam fel az ereimet! - mondta büszkén kihúzva magát miközben bézs ballonkabátját tette le a kanapé támlájára..."kezdődik"
-Nem úgy gondoltam de molyagyú! Perverz fasz. Úgy értettem húzzál fürdeni. Mindjárt megyek. - Dazai jól szórakozott. Örült, hogy Chuuya nem változott semmit és maradt az a kis arogáns kobold..

Chuuya közben vizet tett fel a konyhába és Dazainak melegeítette meg a vacsoráját aztán követve a kötszerest, ő is célba vette a fürdőt. Ilyen állapotban egyedül hagyni elég meggondolatlan húzás, kiszámíthatatlan mit tesz ez már csak ilyen íratlan szabály ha Dazai Osamuról beszélünk..

Dazai a tükör előtt állt. Most kötésektől fedetlen bőrét kisebb-nagyobb, már-már összeforrt sebek és hegek ékesítették, nyakát és csuklóit kötél marások nyomai dekorálták, nem beszélve a vénáján tündöklő kék-lila foltokról. Lőtt sérülések valamikori helye is színesítették hófehér, sovány, teste élénk palettáját. Bordái már kilátszottak jó, hogy nem szakították már át a bőrét. Körmeit kaparta míg néha rászánt két másodpercet, hogy szembesítsüljön azzal , hogy tette tönkre magát míg az összekép gúnyosan vigyorog rá a tükörből vissza. Chuuya elborzadva nézett végig a magasabbikon. Ő is kapott abból a vigyorból. Látta, hogy Dazait a rosszullét kerülgeti így melléállt és szembefordította magával. Szavak ugyan nem jöttek a nyelvére még is úgy nézett a másikra, hogy az rögtön biztoságban érezte magát a kék szemek közt. A kétségbe esett, barna, cikázó tekintet nyugodtsággal telt el és Chuuya nem képelne fel érte akkor most igazán magához ölelné..

-...Nem érdemellek meg. - hagyta el csupán ennyi a repedezett ajkait és a másik arcára simította kezét aki beleborzongott a hideg érintésbe
-Egyetértek. - nyersen fogalmazott mint mindig. Chuuya sosem volt a szavak embere és ez Dazait ugyan csak megmosolygta, hogy még így sem változott. Mert ha úgy nézzük még is elszaladt felettük hét esztendő.. tizenöt éves kamaszokból akik tegnap csak bebaszva ordítottak egy parkolóban és másokat fizettek le, hogy vegyenek nekik cigit a dohányboltból személyi híján ma már kettő felnőtt férfi akik még mindig egy slukkon osztoznak trehányság végett ilyen ami a tied azaz enyém alapon. Volt és van valami olyan a kapcsolatukban amit nem lehet egyszerűen megfogalmazni. Se nem barátok, ex-kollégák, valahai partnerek, ivó cimborák, vagy még plátói szerelmesek sem... Elröpült felettük hét év. Rengeteg minden változott körülöttük de ők nem.

-Na csüccs a kádba. - igazította vissza társát a már kínos szemezésből. A magasabbikkal maradt a fürdőben netalán tán meghalhatnékja lesz és belefojtja magát a vízbe. Miután Dazai fürcsizett és egy igen fájdalmas hajmosásban is tiszteletét adta neki a vörös azt követően, hogy majdnem letolta a torkán a szappant.