Kényszer vagy Szerelem

36. rész

Egész nap a kórházban voltunk és vártuk a doki mikor mond pontosan áment arra, hogy a drága anyósom hazamehessen. Mi délután kettőkor mentünk a kórházba és az orvos este félnyolc után hozta az örömhírt. Ezek után nem csoda, hogy nyolckor már náluk voltunk és egy rögtönzött vacsorát hoztunk össze együtt.

Mivel nyakunkon a Halloween én és Dia sütőtökös pitét csináltunk és pár rémes kinézetű, de éppen annyira finom muffint készítettünk. Csontváz, tök, szellem, boszorkány, pók, pókháló és sok más témájú született, amíg a sütőben elkészültek a pizzák.

Ezek után mondanom sem kell, hogy vacsora után mind a hasunkat fogva dőltünk el a kanapén. A tv-t néztük, amiben egy régi horrorfilm ment, de ez inkább vicces volt, mint ilyesztő.

- Paradicsomszószt használtak vérnek? –nevetett fel hangosan Max a filmet nézve.

- Az hagyján a pasi kezét nézd, amit levágtak, olyan, mint egy csirkeláb! –mutatott a tévé felé Tomas és mind majd megpukkantunk a nevetéstől ezt látva.

- Bírom a régi filmeket. Annyira más volt minden régen. –mondta egy muffint tömve magába Dia. Amilyen vékony ez a lány pontosan annyit eszik. Az ünnepek miatt jött haza, mert különben még mindig az egyetemen lenne. Párizsban.

- Milyen a suli? Milyen Franciaország? –kérdeztem tőle terelve a témát a filmről. Ő pedig csillogó szemekkel nézett rám.

- Imádom! A város, a fények, a divat és az emberek egyszerűen elképesztőek. –mesélte izgatottan.

- Majd elmegyünk. Úgy tudom ott szép a tél. Mit szólsz Bellaza? –kérdezte és lágy csókot hintett nyakamra.

- Rendben, majd ha lecsitultak itt a dolgok, akkor menjünk el. –mondtam és ő egyből biccentett is. Dominic pedig a feleségét magához ölelve meredt előre.

- Nem maradhat büntetlenül. A feleségem és a menyem... -nézett fel egyenesen a fia szemébe. Alec pedig egyből bólintott.

- Az anyám és a feleségem. Nem ússzák meg ezt élve. –felelte egyetértően. Mi pedig Sachával összenéztünk és tudtuk, hogy hamarosan el kell köszönnünk a férjeinktől. Ha ők vadászni mennek, akkor addig a nők uralkodnak a palotájukban.

- Van bármi nyom? –kérdezte Lucy, aki Tomasnak dőlve eszegette a Popcornt. Ő is szép adagokat tud enni, pedig ki se nézné belőle az ember.

- Kicsit később megyünk a cirkuszba, de addig boldogulnak a fiúk kint az új barátainkkal. Nem kell aggódnod Estimado! –válaszolta meg a kérdését Tomas, majd homlokon csókolta őt.

- Hugicám, meg kell szoknod neked is. A nagyfiúk játékaiba nem szólhatunk bele. Mi a társaik vagyunk és a támaszuk, de alapjáraton ők intézkednek. –néztem rá komoly tekintettel, mire az anyósom felnevetett.

- Bizony, mi az otthont nyújtjuk nekik. Ránk támaszkodhatnak, ha erősek, ha gyengék. De a hatalom az ő kezükben van. –értett velem egyet, mire Lucy csak elismerően bólintott. –Ez a feleség, a társ dolga.

- Az előbbi még korai, de az utóbbi megfelelő szó. –vágtam közbe gyorsan, mire ők felnevettek. Láthatóan Lucy elkezdett vörösödni kissé ezt hallva, de Tomas csak nevetett miközben magához ölelte a húgom. Valamit súgott a fülébe és biztos voltam Lucy reakciójából, hogy valami nagyon nem illő dolgot mondott neki.

- Gerlepár szobára! –mondta a cukorkáját eszegetve Max, majd elégedetten elmosolyodott a húgom szégyenlős arcát nézve.

- Ők legalább szoktak menni. Nálad mi a helyzet a jégkirálynővel? –terelte el a szót a férjem, aminek hatására az anyja majd kiugrott a bőréből. Az apósom nem győzte a helyén tartani őt.