Kényszer vagy Szerelem

21.rész

- Sajnálom... Bellaza csak hallgass meg! Kérlek! –nézett rám Alec kérlelően. Én az Oroszokra néztem. A férfiak sajnálkozva néztek rám, de a nők jól szórakoztak. Különösen Alina. Az az önelégült mosoly! Nem Alec nem csalt volna meg! Sosem tenne ilyet!

- Nem csaltál meg! Ugye nem... -emeltem rá a tekintetemet. Ő egyből hevesen megrázta a fejét.

- Nem sosem tennék ilyet, ezt te is tudod! –vágta rá. Nekem egy kő leesett a szívemről ezt hallva.

- Akkor mi történt? –néztem rá már nyugodtabban. Ő megfogta a kezem és arrébb húzott egyenesen ki egy erkélyre ahol senki sem volt. A hideg levegő jólesett a felhevült bőrömnek. Megfogtam a korlátot és ott támaszkodtam meg idegesen.

- Bellaza... -lépett mögém Alec. Kezét a vállamra tette, de lesöpörtem.

- Mi történt? –akadtam ki. –Beszélj már!

- Szerdán, amikor később értem haza. Emlékszel milyen állapotban voltam? –nézett rám kérdőn. Én egyből gondolkozni kezdtem a szerda estén.

- Fáradt voltál és lázas. Reggelig szinte le sem ment a lázad. Én ápoltalak egész este. Mi történt azt hittem betegség, de ezek szerint más állt a dolog mögött. –válaszoltam idegesen.

- Igen, mert elintéztem egy ellenséges feltörekvő klánt. Nem volt nehéz, gyors meló volt. De akadt egy kis komplikáció az akció alatt... -vakargatta meg a fejét idegesen.

- Micsoda? –néztem rá. Szinte már idegtépő volt a várakozás.

- Volt egy kis kábító gáz. Alig tudtam talpon maradni és összeestünk az embereimmel. Egy nő volt a vezérük. Neki én eléggé bejöttem ezért kikötözött egy székhez engem és benyugtatódott. –mesélte és én aggódva léptem hozzá.

- Megerőszakolt? –akadtam ki és ő elmosolyodott ezt hallva.

- Úgy nézek én ki, mint aki ezt hagyja Bellaza? –nevetett fel.

- Akkor én már tényleg nem értem... mi történt? Befejeznéd végre a történetet? –akadtam ki.

- Azt tenném, ha a gyönyörű feleségem nem szakítana félbe. –válaszolta és megcsókolt. –Fogdosott, de nem tett semmit sem velem. Amíg be nem rágott rám és el nem kezdett nyúlkálni. De semmit sem tett, mert a fiúk szétlőtték a fejét. –magyarázta el.

- Oké és ebben a történetben mi volt az, ami miatt nem akartad, hogy tudjam mi történt? –néztem rá értetlenül.

- A fiúk először dokihoz vittek. Kiderült, hogy nem altató vagy nyugtató volt, hanem méreg. De kaptam ellenszert. De utána is alig álltam a lábamon. Aztán bejött a szobámba Alina. Paróka volt rajta és olyan ruha amit te szoktál hordani. Kába voltam, sötét volt és nem láttam tisztán, azt hittem te jöttél be... -fogta két keze közé az arcom. Hátrálni akartam, de nem hagyott.

- Mit csináltatok? –kérdeztem remegve. Nem akarom hallani, ne mond ki! Kérlek ne!

- Ha hozzám ért vagy megcsókolt volna egyből rájöttem volna, hogy nem te vagy. Ezért ő egyből lejjebb haladt. Elkezdett szopni... -nyögte ki nehezen. –De egyből leesett, hogy nem te vagy. Ellöktem magamtól még kábult állapotban is, ami miatt elterült a földön. A fiúk meghallották és kivitték. Haza vittek és nem is emlékeztem sok mindenre másnap, de az emlékek szépen lassan visszajöttek. Aztán a fiúk is elmesélték a hiányzó részleteket... Bellaza... -nézett rám könyörögve. Mit reagálhatnék erre? Szinte megerőszakolta vagy bántalmazta a férjemet, amíg ő a méreggel küzdött a testében.