Kényszer vagy Szerelem

35. rész

Alec

Maxra bíztam őt és a testőreire. Egyikük sem engedné, hogy az én nőmhöz bárki is hozzá érjen vagy akárcsak azt, hogy egy hajszála is meggörbüljön. Emiatt pedig el tudom intézni azt aminek, egy férfinak kötelessége. Megvédem a családom és a szerelmem, akkor is, ha ehhez be kell piszkolnom a tenyeremet.

Húsz perc alatt értünk haza. Én, Tomas és egy tucatnyi emberem. Egyből be is tereltük a házban dolgozókat a kertbe, akik értetlenül álltak a kissé hűvös időben vacogva. Arra sem kaptak időt, hogy kabátot vegyenek fel. De így jár az, aki át akar engem baszni.

A házban összesen tizenhárom állandó és kilenc bejárós személy dolgozik. Az állandóból tizenkettő őr, akik váltják egymást 12-24 óránként beosztás szerint. Mrs. Cortez a házvezetőnő, de ő kétséges, mivel kiskorom óta ismerem. Ő kapott egyedül kabátot. Kizártnak tartom, hogy ő lenne az áruló.

A kilenc bejárós között vannak takarítók, kertészes, futárok és egy gondozó a kutyáknak. Utóbbi kiesett, mivel ő általában a házba sem teszi be a lábát és úgy ismerem akár a tenyeremet. Így a kör húsz emberre zárul le. Tizenkét őr, egy futár, három kertész és négy takarító.

Tomas elővette mindegyikük papírját a kocsiban és átnézte. Itt pedig nem csak az önéletrajzról beszélek. Minden egyes emberről készítettem egy aktát. Háttér sztori, család, barátok, hobby, napi rutin és minden egyes kis infó, ami fontos lehet. Ilyenkor pedig ez eléggé hasznosnak bizonyul.

A kutyák bent vannak és átszimatolják a házat, majd annak területét. Szereztünk egy illatmintát idefelé jövet, mint kiderült ez a növény nagyon is ritka. Nem nő errefelé, szóval semmire sem hasonlít az illata. Ha az én otthonomban van, akkor hamar meg is találjuk.

Az aktákat átnézve leszűkítettem nyolcra a gyanús személyeket. Tomas pedig határozottan egyetértett velem. Bár ő inkább hétre szűkítette le, mivel a kertészeket véglegesen kivonta a számításból. Én fejben még ragaszkodtam a nyolchoz.

- A feleségem... -fordultam a dolgozók felé mosolyogva. –az életem. De ő nem csak a feleségem. A barátom, a bizalmasom, a társam, a másik felem, aki nélkül élni sem tudnék. Bármit kér, megkapja. Ha rá pillant valamire az máris az övé, és ha valaki ártani mer neki, az azt kívánja, bárcsak meghalna. –rájuk néztem és a mosoly helyét a vérfagyasztó állarcom vette át. A maffia főnök. –Olyanban lesz része a személynek illetve személyeknek, hogy könyörögni fog a haláláért. De egy esélyt még adok. Lépjen elő az áruló és mondjon el mindent, leplezze le a társait és ő kegyes gyors halált kap.

Mind rémülten néztek rám, de nem mozdultak. Egyesek keresztet vetettek félelmükben, de az most ide édes kevés lesz. Itt már elszabadult a pokol.

A kutyák kijöttek az örökkel. Az egyik kezében egy tasak volt, benne a kiszárított virággal. Átvettem a zacskót és biccentettem. Elengedték az egyik kutyámat és Leonardo pár pillanat alatt megtalálta a zacskó tulajdonosát. Hangosan felugatott és morogni kezdett az illetőre, aki egy takarítónő volt.

Füttyentettem egyet és a Leo visszajött a lábamhoz. Közben az egyik emberem előráncigálta a lányt, akinek könnyek szöktek a szemébe. Nem tudtam ki is ő, egészen addig amíg fel nem nézett rám a könyörgő és rémült szemeivel.

Vérfagyasztó mosollyal megragadtam a hajánál a fogva és a szemeibe nézve elmosolyodtam.

- Te vagy az, te kis kurva!