Kényszer vagy Szerelem

32. rész

- CHRISTINA! –indult meg ő és lánya is sebesen felém gúnyos mosollyal és kitárt karokkal. Ösztönösen húzódtam össze. Nem akarom, hogy hozzám érjenek. Ezt valószínűleg a többiek is látták.

- Ott álljátok is meg szépen! –állt be elénk Serena a két idősebbik húgommal fenyegetően.

- De mi köszönni akarunk neki és... -tiltakozott Megara, de nem engedték, hogy végigmondja.

- Persze azok után, hogy kipakoltátok a szekrényét otthon. Látom mennyire hiányzott nektek. –vágott a szavukba élesen Lucy. A nézése és az él a hangjában, pont olyan, mint Tomasé. Meglepve meredtem rá, de ő csak büszkén nézte párját. Rájöttem mennyire is kiegészítik egymást. Tomas sokkal, élettel telibb. Lucynak pedig kinőtt a gerince és képes megmutatni a karmait.

- Mi a fenét kerestek ti itt? –akadt ki Vi rájuk förmedve.

- Hallottam, amikor apuci beszélt a cseléddel arról, hogy idejön ma este a család. –magyarázta el Megara majd vádlón ránk nézett. –A mi meghívónk valahogy biztosan elkeveredett.

- Nem! –vágta rá derűsen Alec. De ez a mosoly olyan hideg volt akár a jég, még engem is kirázott kissé a hideg. –Nem látunk titeket szívesen.

- De hát a család tagjai vagyunk. –akadt ki Meg. Na, már megint kezdődik.

- Ezt akkor is így gondoltátok, amikor minden szó nélkül le akartátok nyúlni a nővéreim ruháit, ékszereit és cipőit. Na, nem mintha rátok ment volna. –fejezte be gúnyosan Lucy ezzel pedig mindünkből kicsalt egy kis mosolyt. –Meg persze a temetése szervezését se felejtsük el.

- Mi? –szólaltam meg most először kissé rekedten. Mindenki aggódva meredt rám, hátha sokkot vagy rohamot kapok.

- Sok idő telt el Christina és az embereknek tovább kell néha lépni. A többiek nem akartak és ez segített volna nekik... -kezdett el érvelni Megara.

- Éppen úgy, mint apa és anya temetése is. Igaz? –találtam meg a hangomat. –Azt is te szervezted meg.

- Szükség volt a lezárásra, akkor és most is... -meredt rám szigorúan.

- De én élek, ha nem látnád. –mosolyogtam rá ridegen.

- Christina! –lépett elő Josh, a férje óvatosan. Ezzel megtörte köztünk a gyilkos pillantásokat. –Mi csak azért jöttünk, mert mi is aggódtunk érted. Nem akarunk rosszat, és ha akarod, elmegyünk. –nézett mélyen a szemembe.

Hát, ő sosem ártott nekem. Próbált kedves lenni a maga fura módján. De mindenhol vannak furcsa családtagok. Emiatt pedig nem érdemli meg, hogy elküldjem őt.

- Rendben, maradhattok. –válaszoltam végül és Alecre néztem. Ő bólintott, majd a fiúkra nézett. Maradhatnak, de figyelni fogják őket, mint a kopók kint a házat.

- Köszönjük. –nyújtotta felém Josh a kezét és pedig megfogtam. Ő erre mosolyogva megsimogatta és elengedte egy kicsivel később. –Örülök, hogy újra itt vagy épségben.

- Köszönöm Josh. –biccentettem. –Mrs. Cortez még három főre terítsen, kérem!

- Azonnal Mrs. Garzia! –hajolt meg és már sietett is a konyhába. Mire pedig az étkezőbe értünk már tökéletesen meg is terített.

Mindenki leült a helyére. Alec természetesen az asztalfőre én pedig az ő jobb oldalára. Velem szemben Tomas és Lucy ült, mellettem pedig Vi. Az előétel egy kis forró leves volt ami nagyon jól esett ebben a hidegben. A második pedig egy könnyed fogás. Saláták és húsok. Én lehet kissé kevesebbet mertem mint mások és ezt észre is vették. De nem szóltak semmit. Valószínüleg örültek, hogy eszem.