Hirtelen

25.

- Arina, kislányom! Hát te? 

- Szia anyu, szia apu. Meglepetés!? - a vállamat enyhén megvonva öleltem át mindkettejüket. - Korábban jöttem.

- Miért nem szóltál, hogy nem csak karácsonyra jöttök? Akkor előkészültünk volna és itthon vártunk volna...

- Mi értelme a meglepetésnek, ha előtte megmondom, mi lesz?

- Tényleg... Arthur is itt van? - a neve hallatán fájdalmasan dobbant a szívem, de igyekeztem ezt az érzést mélyen belül elzárni magamban, mielőtt még kiülne az arcomra és feltűnne azoknak az embereknek, akik ismerik minden rezdülésemet.

- Nem, ő Monacoban maradt, majd csak karácsonykor jön. - vagyis nem, de ezt ráér később is elmondani. - Elvileg. 

- Nagyanyádék átjönnek vacsorára, de szólok Mircoéknak is, hogy itthon vagy, hátha ráérnek. - anya egy szempillantás alatt a konyhában termett és előkészítette a hozzávalókat a vacsorához annak ellenére, hogy alig öt perce tette be a lábát a házba. 

...

2023.12.16.

A másnap délelőttömet a  szobám  átalakításával töltöttem. Átrendeztem a bútorokat, ágyneműt cseréltem és leszedtem a dekorációk nagy részét is eltettem, amik helyett  rendeltem másikat. Szükségem volt erre a frissítésre, így már kevésbé emlékeztetett az Arthurral itt töltött éjszakákra. Ebéd után végignéztem három részt a Brilliáns elmék első évadából, amit a Monacóból Genovába tartó vonatúton kezdtem el és teljesen beszippantott. Amikor pedig ezt is meguntam, magamra öltöttem a legkényelmesebb, de mégis kellően meleg ruháimat: egy vastag harisnyát, rá egy fekete leggingset, felülre egy szintén fekete garbót, arra egy sötétbarna kötött pulóvert, vastag fehér sálat, ugyanilyen színű sapkát és a fekete szövetkabátomat. A lábamra a fekete bélelt bakancsomat húztam és gyalog indultam el a pár utcányira lakó nagyszüleimhez. A fülemben a Coldplay számai szóltak.  

- Te valamit nem mondasz el nekem. - nézett rám nagy szemekkel Nonna Sofia, tekintete pedig a vesémig hatolt. Bárcsak ne látna át rajtam! A kandallóval szemben lévő kanapéra telepedtünk le, a doghányzóasztalra egy fahéjas keksszel telepakolt tányért helyezett. A kezünkben egy-egy bögre forró tea gőzölgött. 

- Mármint?

- Megérzés... Arthur nélkül jöttél, pedig sülve-főve együtt vagytok. Láttam, hogy viselkedtél a vacsora alatt... Teljesen más a légkör körülötted, melankolikus vagy és nem csillog olyan boldogan a szemed, mint nyáron. 

- Ezeket honnan...? - a szót is belém fojtotta az elméleteivel, amit sajna nemigen tudok tagadni.

- Látod a csápjaimat? Kettő van itt, a fejem tetején - a kezével imitálta és nem tudtam nem elnevetni magam a látványon, amint a nagymamám csigákat megszégyenítő "csápokat" csinált magának. - Ezekkel megérzem, ha apádnak, neked vagy Mirconak baja van. Komolyra fordítva a szót... Édes lányom, hallottál már az anyai ösztönről? Ugyanez létezik ám nagymamai kiadásban is!

- Ironikus... - mormogtam az orrom alatt, de úgy tűnik nem elég halkan, mert Nonna felkapta a fejét és még az eddiginél is furcsábbn kezdett méregetni.

- Tessék?

- Semmmi, semmi. Folytatsd csak nyugodtan.

- Amikor várandós lettem az apáddal, kialakult egy érzékem, mint minden leendő anyának. Azonnal megérzed, ha valami nincs rendben a gyermekeddel akkor is, ha a méhedben van és akkor is, ha felnőtt és naponta kitalál valmi baromságot.  

- Kirúgtak a munkahelyemről, januártól már hivatalosan nem vagyok az iroda alkalmazottja.

- Mikor? Miért nem mondtad el? Anyádék tudják?

- Csak Bianca tudja, és mostmár te. Tegnap. Azért menesztettek, mert kialakult egy helyzet, ami bár most még nem egészen aktuális, de hiába bíztam meg a főnökömben, nem akart felesleges köröket futni és még délután aláíratta velem a felmondólevelemet, aztán úgy tűntette fel a helyzetet mindenki szemében, mintha önként léptem volna ki. És azért nem mondtam el, mert nem akartam megmérgezni a hangulatot a sajnálkozásommal. 

- Ezen kívül is van még valami. Arina Moretti, másnak hazudj, ne nekem!

- Nonna, én babát várok! Aztán elmondtam Arthurnak, összevesztünk és szakítottunk. Beleestem, aztán pofára. - egy háborgó vulkánként robbant ki belőlem minden. Bár tudnék parancsolni a számnak és bárcsak visszaszívhatnék mindent!

- Ezért rúgtak ki? - bólintottam és igyekeztem visszanyelni a könnyeimet, ami a vártnál nehezebb feladatnak bizonyult. - Arina... Az Alpok egyik részén lehetetlenül meredek és magas hegyek vannak. - Ráncos tenyerével a hátamat simogatta, amíg nem rendeződött a legzesem. - Építettek oda egy vasutat, ami összeköti Bécset Velencével. Megépítették a síneket, pedig még nem is létezett az út megtételére alkalmas vonat. Miért építették meg? Hát mert tudták, hogy egy nap megérkezik a vonat. - Értetlenül néztem rá. - Miért mondom ezt neked? Mert azt akarom, hogy legyen hited és légy kitartó. És a hitet nem Istenre vagy egy vallásra értem, hanem arra, hogy higgy magadban! Higgy benne, hogy megoldod, akármi is történjék. És soha ne feledd, hogy mi itt vagyunk neked. A nagyapád, a szüleid, a testvéred és én is. Bármikor számíthatsz ránk, azt remélem tudod. Születésünkkor mindenki vállal egy feladatot. Mindenkinek megvan a maga keresztje, de nem muszáj egyedül cipelnie egész életében. Azért abba a családba születik valaki, azért azok a barátai, akik, mert ők segítenek neki. És ez kölcsönös.

- Imádom, hogy mindig lelket tudsz önteni az emberbe! Köszönöm, Nonna. 

- Semmiség, szerinted miért én vagyok a nagyanyád? Én a keresztednek ezt a részét segítem vinni, mindig is ezt tettem. A szerelmi életedre pedig még kitérünk, de most nem hinném, hogy erre van szükséged.

- Számítottam rá. És értékelem a lelki fröccsöt, de tudom, hogy honnan van a vonatos hasonlat.

- Honnan?

- Napsütötte Toszkána. De találó és hatásos, azt hiszem. 

- Na, ugye? Akkor már ezért a pár mondatért megérte leforgatni a filmet. 

...

Kedves Mindenki, aki ezt olvassa!

Először is, boldog új évet!

Nagyon sajnálom, hogy több, mint egy hónapja nem publikáltam, de több ok is húzódik a háttérben. A kötelezettségeim teljesen lefoglaltak/lefoglalnak (határidők, vizsgák, stb.), ha pedig volt egy kis szabadidőm és írni kezdtem, azt azonnal ki is töröltem, mert nem voltam megelégedve a minőséggel. Ennek a résznek ez már a negyedik verziója, ami november óta született. Sajnos nem tudom megígérni, hogy ezentúl gyakrabban lesznek részek, csak annyit, hogyha az időm engedi, dolgozok majd a következő fejezeten. 

Szerintetek hogyan halad tovább Arina és Arthur élete? Találkoznak még? Lehet egyáltalán közös jövőjük a történtek fényében vagy Arthur elásta magát a lány szemében?

Addig is jó olvasást!

H.

TikTok: hqnna.writer