Hirtelen

16.

Arthur Leclerc

2023.08.11.

Azon a délutánon elérkeztünk a kapcsolatunknak egy olyan mérföldkövéhez, amit márciusban csak a csukott szemhéjaimon keresztül, álmaimban láttam. Amikor Ari bemutatott a családjának, úgy éreztem, hogy a kapcsolatunk egyre szilárdabb és szilárdabb alapokon áll. Mint egy erős vár - kemény, stabil alapokra építették, így képes befogadni a háború elől menekülő lakosokat. Akárcsak mi - ha valamelyőnknek biztonságra vagy védelemre lenne szüksége, menekülhet a várunkba, ahol majd a másik teljes mellszélességgel mögé áll és segít neki.

Ilyen undorítóan szerelmes és költői dolgokon gondolkoztam, amikor üveg sörrel a kezemben kiültem a hátsó terasz lépcsőjére, hogy egy kicsit kiszellőztethessem a fejemet. Akármennyire is szeretem a családomat, most mégis egy kicsit sok volt az a másik - rajtam kívül a - nappaliban egymást túlkiabáló tíz ember. Kortyoltam egyet a zöld üvegből, tekintetemet a medence tükörsima türkizkék vizén pihentettem.

"2023.07.09.,

Silverstone

Este az ágyba bedőlve sem tudtam elvonatkoztatni a képektől, amelyek bevillantak a futam utáni pillanatokról. Vagyis nem egészen azokról, hanem Arináról... Mert olyan érzelmeket vált ki belőlem, amelyekről eddig nem is tudtam, hogy léteznek egyáltalán. A lány éppen fürdött, a szobába behallatszott a vékony fallal elválasztott fürdőszobából a víz csobogó hangja. Eljátszottam a gondolatta, hogy bemegyek hozzá és valóra váltom, amit már lassan két hónapja érlelgetek a fejemben, de elvetettem az ötletet, mert tudom, min ment keresztül és soha a büdös életben nem akarnám, hogy elcsesződjön, amit hosszú hónapok alatt felépítettünk. Felráztam a párnáinkat és kinyitottam az ablakot, hogy kényelmesebben aludhassunk, amikor megjelent Ari a hálószobában egy szál bő pólóban.

Befeküdt mellém, közelebb bújt hozzám. Kirázta a hideg, éreztem a bőrének érdes tapintását.

- Fázol?

- Csak egy kicsit. Megyek és becsukom az ablakot. - kibújt a takaró alól és az ablakhoz lépve becsukta azt, majd lábujjhegyre állva megigazította volna a sötétítő függönyt,ha nem akadt volna be a görgő a rejtett karnisban. Szinte megbabonázva figyeltem a mozdulatait. Ahogy nyújtózkodott, a pólója felcsúszott formás feneke alá, így belátást engedett a fekete parányi fehérneműjére. Kikászálódtam a takarók közül és szorosan mögé léptem. Egyik kezemet a derekára simítottam, másikkal pedig egy erősebb mozdulattal megrántottam a drapériát, ami egy kisebb reccsenő hanggal jelezte, hogy a varrás feladta a szolgálatot.

- Komolyan képes voltál elszakítani a függönyt? - kérdezte hitetlenkedve.

- Igen. De nem érdekel. - Ari nemhogy elhúzódott volna, de közelebb is nyomta testét az enyémhez, mire halkan ugyan, de felmordultam. Nyakát nyálas csókokkal kezdtem behinteni, mire őt ismét kirázta a hideg. Megfordult a karjaim közt, az övéit a nyakam köré fonta és a lábait a derekam körül kulcsolta össze. Iszonyatosan élveztem a helyzetet, de nem hittem volna róla, hogy van egy ilyen vadóc oldala is, de tetszett. Nagyon is.

Ajkaink követelőzően tépték egymást, mintha nem lenne holnap. Onnan az ágy felé cipeltem a lábaival még mindig a derekamat szorító lányt és a hátára fektettem. Apró kezeit a pólóm alá csúsztatta, úgy akart megszabadítani a pólómtól, de egy reszelős sóhajt kieresztve nagy nehézségek árán sikerült megálljt parancsolni magamnak.