Korhatáros szerelem / Carlos Sainz FF. Befejezett /

19. Rész - Seventeen forever

-Most ez mi a büdös franc volt? - Jött oda hozzám Fernando. - Arról volt szó, hogy befejezitek, Carlos!

-Tudom, igazából Via kezdett ki velem.. - Néztem hülyén.

-Tu cobarde, Carlos.. - Nézett rám nevetve Via, a fejét csóválta. - Te is pont ugyan úgy akartad mint én!

-Várjatok, mi van? - Nevetve nézett ránk Charles, megdörzsöltem az arcomat.

-Carlos és Via kavartak.. - Forgatta meg szemeit Lando.

-Egy 16 éves lányról van szó. - Mondta Charles felvont szemöldökkel. - Aki nem mellesleg Fernando unokahúga.

-Nem gondolkoztam.. - Néztem magam elé sóhajtva. - Via egy nagyszerű lány, ti nem ismeritek.. - Néztem körbe a barátaimon.

-Ez tény de akkor is kis korú, ember.. - Mondta Ricciardo nagy szemekkel.

-Úgy csináltok mintha itt sem lennék.. - Nevetett fel Via. - Semmire nem kényszerített Carlos és én sem őt.. - Állt mellém. - Egyébként a mai elbaszott világban ezen már meg sem kéne lepődni szerintem..

-Hát, végül is.. - Nevetett halkan Charles.

-Ez akkor sem normális és nem szabadott volna megtörténnie.. - Mondta Fernando. - Viszont most Carlos jövőjéről van szó. - Nézett körbe. - És erre téged is megkérnélek Rebecca.. - Nézett rá ahogy feljött a fedélzetre. - Ennek közöttünk kell maradnia, ez csak egy félre lépés volt.. Egy hiba!

-Igen.. - Vágta rá Olivia és rám nézett, aprót bólintott.

-Igen? - Mondtam is meg kérdeztem is, nem úgy tűnt mint aki komolyan gondolja.

-A lényeg az, hogy ezt a sírba kell vinnünk.. - Sóhajtottam nagyot.

-Carlos jó ember, sosem csalna meg téged. - Ment oda Rebeccahoz Via. - Sajnálom, hogy kikezdtem vele de be vagyok rúgva.. - Nevetett halkan.

-Soha többet nem találkozhattok. - Nézett rám, átnézve Olivia válla fölött.

-Közösek a barátaink és Fernando is sokszor tart összeülést.. - Néztem rá. - Hogy kerüljük el egymást? - Vontam fel a szemöldökömet.

-Ha már a pasim zsebébe dugdosod a bugyidat akkor annyit igazán megtehetsz, hogy nem jössz el olyan összejövetelre ahol mi ott vagyunk. - Nézett Via szemébe. Rohadt életbe.

-Rendben van. - Mondta Via és Hardin mellé állt, ő átölelte a vállát mire állkapcsom megfeszült. Ez a srác nem fogta fel ami épp kiderült?

-Ezt azért nem várhatod el, hogy elküldjem a saját házából Oliviat, hogyha bulit rendezek.. - Nevetett Fernando Rebeccara nézve.

-Valamit valamiért.. - Nézett rá és átölelt engem. - Vagy kikotyogom ezt vagy nem látom többet az unokahúgicádat.

-Én erre inkább iszom. - Mondta Arthur és felbontott egy üveg pezsgőt.

***

Fél éve nem láttam Viat, a szívem szakad meg érte de így a legjobb mindenkinek. Tegnap volt a 17. születésnapja és nem tudtam felköszönteni őt mert nem akartam balhét Rebeccaval, eléggé megvan kötve a kezem mert zsarol engem elég erősen. Az ágy szélén ültem és a combjaimon támaszkodtam, hiányzik Via rohadtul. Hiányzik a hangja, az illata, az ölelése és a csókja is.

* Olivia szemszöge *

Az ágyamon ültem és a laptopon néztem összeválogatott vicces videókat Carlosról, már csak így tudom kitölteni azt az űrt amit hagyott maga útán. Csalódott vagyok mert azt hittem legalább Fernandon keresztül üzen nekem születésnapom alkalmából de nem üzent. Fél éve nem beszéltünk és nem is láttuk egymást, nagyon hiányzik. Kikapcsoltam a videókat és inkább elkezdtem Eminem zenéit hallgatni halkan, éjszaka van és Fernando biztosan alszik. A plafont bámultam és hallgattam a zenét, halkan énekeltem közben a szöveget. Az atjó felé néztem amikor kopogtak majd benyitott Fernando, még halkabbra vettem a zenét.

-Ne haragudj, azt hittem halk! - Néztem rá sóhajtva.

-Nem volt hangos, igazából csak vízért mentem le és hallottam, hogy fent vagy még. - Jött be. - Mi a baj?

-Csak nem tudok aludni. - Néztem rá.

-Úgy látom más sem. - Ült le az ágyam szélére.

-Hogy érted ezt? - Ültem fel.

-Kaptam az előbb egy üzenetet de neked szól. - Nyújtotta felém a telefonját, elvettem tőle és elolvastam az üzenetet.

~Carlos kérte, hogy írjak a nevében: Boldog születésnapot kíván Vianak utólag 🤭

-Ez kedves tőle! - Mosolyodtam el halványan Lando üzenetén, jól esett, hogy Carlos rajta keresztül üzent.

-Igen, figyelmes tőle! - Nézett rám. - Rebecca rövid pórázon tartja.. - Csóválta a fejét sóhajtva.

-Az én hibám. - Sóhajtottam halkan.

-Közös, ez mindkettőtök hibája mert felelőtlenek voltatok és nem gondoltatok bele a következményekbe.. - Bökte meg az oldalamat.

-Na! - Kaptam oda nevetve.

-Most már én sem tudok aludni. - Sóhajtott.

-Ne haragudj. - Néztem rá.

-Menjünk el kocsikázni, mit szólsz? - Tűrte el a hajamat.

-Merre? - Mosolyodtam el.

-Majd meglátod, na öltözz fel. - Ment ki mosolyogva.

***

-Ez nem illegális? - Néztem rá ahogy leverte a lakatot egy nagy kővel a kerítésről.

-De. - Nevetett és kinyitotta a kaput nekem.

-Baszki.. - Sikítottam fel ahogy elém ugrott Lando.

-Boldog születésnapot, csajszi! - Nevetett és átölelt.

-Na jó! - Nevetve öleltem vissza. - Ki fog még elő ugrani a bokorból?

-Leclerc tesók is csatlakoznak. - Nevetve jött elő Charles és Arthur.

-Még valaki? - Nevetve öleltem át őket is, felcsillantak szemeim ahogy hirtelen fény lett a vidámparkban ahogy Fernando felnyomta a biztosítékot.

-Feliz cumpleaños, Via! - Szólalt meg mögöttem Carlos, a szívem zakatolni kezdett.

-Nem kerülsz bajba? - Sóhajtva fordultam meg.

-Itt akartam lenni a születésnapodon. - Nézett rám vállat vonva. - Hisz eddig sem érdekeltek a következmények, tudod.. - Nevetett halkan.

-Tudom.

Mosolyodtam el halványan, örültem, hogy itt van. Kicsit meglepődtem ahogy jöttek a csajok is és még jó pár ember, Fernando csak kamuból vágta le a lakatot, kibérelte az egész vidámparkot Carlossal együtt. Jól éreztük magunkat, buliztunk és fel ültünk mindenre. Időközben megjelent pár ember is akik itt dolgoznak és irányították amikre fel ültünk, egy kicsit ittunk is de nem vészesen.

-Ez életem legjobb születésnapja! - Mosolyogva mentem oda Fernandohoz és átöleltem őt boldogan. - Mindenki itt van aki számít!

-Az az Carlos. - Nevetve nézett rám.

-Nem csak ő, de örülök, hogy itt van! - Mosolyogtam rá. - Jó őt látni ennyi idő után újra..

-Menj, beszélj vele pár szót de semmi bonyolultabb mert azonnal vége a bulinak. - Nézett a szemembe.

-Jól van, nyugi! - Nevetve forgattam meg szemeimet és Carlos felé mentem aki egy üveg sörrel a kezében Landoval beszélgetett.

-Akkor én lépek is. - Mondta Lando mosolyogva és ott hagyott minket.

-Szia. - Mondta halkan Carlos.

-Szia. - Mondtam én is halkan és megpróbáltam összeszedni a gondolataimat.