Korhatáros szerelem / Carlos Sainz FF. Befejezett /

1. Rész - Vendégségben

Egy lapos talpú szandál és egy halvány rózsaszín combközépig érő ruha mellett döntöttem, örülök, hogy Fernando elhívott mert nagyon régen találkoztunk már. Én Londonban lakok ő pedig Madridban szóval tényleg nagyon messze. Igazából anyáékkal megyek, az én anyukám Fernando anyukájának a húga de ők nagyon sokat vannak együtt mivel az én szüleim is Madridban élnek. Londonba csak tanulni mentem már 13 éves koromtól, anyáék mindig is egyetemre akartak küldeni de ahhoz már 14 évesen emelt tantárgyakat kellett tanulnom. Most már a kis érettségire tanulok 18 éves koromig és utána tudok átmenni az egyetemre, természetesen, ha felvesznek. Bár Fernando azt mondta megtámogatja, hogy biztosan felvegyenek de inkább hülyére tanulom magam csak ezt ne kelljen bevetni. Londonban anya egyik barátnőjénél lakom, kedves család és már amikor kiköltöztem hozzájuk már akkor egy családtagként kezeltek.

-Mehetünk már? - Kopogott be anya. - Már Fernando hívogat, nagyon szeretne látni már téged!

-Készen vagyok! - Nyitottam ki az ajtót mosolyogva. - Jó leszek így?

-Jó, csak induljunk már. - Mondta apa az orra alatt motyogva.

-Mehetünk.

Fogtam meg a kis táskámat majd kimentem anyáék után a kocsihoz és beültem hátra, megnéztem a telefonomat és volt pár értesítésem. Kicsit izgatott vagyok mert ott lesz pár csapattársa is akikkel még személyesen nem találkoztam, nem is nagyon voltam még futamon sem az iskola miatt. Igazából az időm nagy részét így is tanulással töltöm, Tracyvel és Jasonel szoktam lógni hétvégente, ők a ,, testvéreim " . Mivel egy korosztály vagyunk így van közös érdekeltségünk, bár többnyire a pincéjükben szoktunk lógni. Berendeztük ilyen kis bandázós helynek, van tévé, kanapé ami kinyitható és egy billiárd asztal is van lent szóval elég menő.

Amikor oda értünk kicsatoltam a biztonsági övet és kiszálltam a kocsiból, már akkor hallottam a férfias röhögéseket a hátsó kertből. Anya belém karolt és így mentünk be a nagy kapun, apa mögöttünk kullogott.

-Na végre! - Szaladt oda hozzám egyből Fernando, megforgatott ahogy átölelt.

-Helló! - Nevetve fogtam meg a szoknyámat, hogy ne libbenjen fel.

-1 éve nem találkoztunk, mit tollászkodtál eddig? - Nevetve mért végig. - Kész nő vagy már, Via!

-Csinos akartam lenni. - Vontam vállat és körbe néztem a rengeteg pasi között, gondolom a barátnőik is itt voltak mert sok csaj is volt.

-Mindig is az vagy, kicsim! - Mosolygott anya. - Na én megyek keresni valami kaját, gyere apus! - Mondta apának és elmentek az asztalok felé.

-Bemutatlak a legjobb haveroknak! - Fogta meg a kezemet és szinte húzott maga után. - Na, srácok ő Olivia akiről annyit meséltem! - Mutogatott mintha valami kupa lennék.

-Sziasztok! - Intettem nekik, visszaköszöntek.

-Azt nem említetted, hogy Olivia ilyen csinos. - Nevetett Lando.

-Szemedet leveszed róla, Norris! - Nézett hülyén Fernando.

-Az biztos! - Vágta tarkón Luisinha aki a barátnője.

-Ez csak egy tény. - Forgatta meg szemeit.

-Na akkor most már ismersz mindenkit, gyere mutatok neked valamit! - Fogta meg a kezemet és ismét húzott maga után.

-Azt ugye tudod, hogy most pár napig itt leszek? - Nevettem. - Nyugi, van időnk mindenre!

-De ezt minél hamarabb akarom neked oda adni, már így is alig bírtam várni vele! - Húzott be a házba.

-A vendégeiddel kéne most lenned inkább, mi az ami nem várhat? - Nevetve siettem utána.

-Hát ez! - Mutatott a nagy ajándék dobozra.

-Mi ez? - Vontam fel a szemöldökömet majd közelebb mentem.

-Bontsd csak ki. - Mosolygott féloldalasan.

-Bocsi, csak azért jöttem be mert a nagy sietségben ezt elhagytad. - Jött be Carlos, a szívem majd kiugrott a helyéről, felém nyújtotta a telefonomat.

-Uh, köszi! - Vettem el tőle. - Látod, ez történik, ha ész nélkül rángatsz. - Csúsztattam a kis táskámba a telefont.

-Jó, na bontsd már ki! - Mutatott a dobozra. - Köszi Carlos, de most meglepi van!

-Na erre kíváncsi vagyok! - Nevetve támaszkodott mellém.

-Nem neked, majom. - Mondta Fernando.

-Na, akkor kibontom. - Forgattam meg szemeim nevetve és levettem a doboz tetejét. - Most ez komoly? - Néztem rá.

-Nem tetszik a színe? Kicseréltethetem! - Nevetett.

-Érdekes ez a mintázat. - Nevetett Carlos mellettem, közelsége furcsa érzéseket váltott ki belőlem.

-Hát, elég extrém. - Nevetve vettem ki a laptopot ami rózsaszín absztrakt mintás volt de ahogy megfogtam ketté tört amitől nagyon megijedtem, aztán észre vettem, hogy csak egy nagyon élethű torta.

-Jaj, de belefutottál. - Nevetett Fernando mire az arcába dobtam ami a kezemben maradt.

-Még mindig vicces? - Nevetettem, Carlos is elnevette magát.

-Hát, most már nem. - Mondta Fernando. - Megyek és átveszek egy másik pólót és megmosom az arcom. - Nevetve hagyott ott minket.

-A jó öreg bohóc, mostanában rákapott a szívatásokra. - Mosolygott rám Carlos. - Sűrűn említett téged, főleg mostanában.

-Jóban vagyunk eléggé, csak én Londonban lakom már régóta így keveset találkozunk. - Néztem rá és letöröltem a kezemet egy zsepivel.

-London jó messze van innen. - Nézett rám. - Mit csinálsz ott?

-Tanulok. - Néztem rá.

-Egyetem? - Mosolygott rám.

-Az majd csak két év múlva. - Mosolyogtam én is rá.

-Szóval akkor.. - Ráncolta össze kissé a szemöldökét.

-Igen? - Néztem rá kérdően, nem igazán tudtam mire akar kilyukadni.

-Tudom, hogy ilyet egy hölgytől nem illik kérdezni.. - Nevetett halkan. - De hány éves vagy?

-Számít ez? - Vontam fel kissé a szemöldökömet.

-Csak érdekel. - Vont vállat mosolyogva.

-16. - Sóhajtottam halkan. - Gondolom akkor itt véget is ért a beszélgetésünk..

-Valahogy úgy. - Húzta el a száját. - De örültem, hogy megismertelek.. - Hagyott ott engem.

-Nem is ismersz.. - Mondtam halkan és néztem ahogy kimegy.

-Amúgy ez csak poén volt. - Jött le a lépcsőn Fernando nevetve. - Itt van az igazi laptop, anyukád mondta, hogy a tied tönkre ment szóval használd ezt! - Nyújtotta felém a dobozt.

-Nem kellett volna, de köszönöm! - Öleltem át őt szorosan.

-Ugyan, megérdemled! Hallom nagyon jók az eredményeid, még a végén nem lesz szükség a támogatásomra! - Mosolygott.

-Ez lenne a cél! - Mosolyogtam rá.

-De ha bármikor szükséged van pénzre szólj, nekem annyi van, hogy azt se tudom mit kezdjek vele. - Nevetett. - Hát Carlos hová tűnt? Itt hagyott téged?

-Igen, csörgött a telefonja és kiment..

Erőltettem mosolyt magamra, nem akartam beégni és azt sem akartam, hogy feszültség legyen közöttük. Végül is nem csinált semmi rosszat Carlos csak az elején úgy tűnt bejövök neki de ahogy megtudta a koromat lerázott. Tudom, hogy ő 29 éves de én már lassan 17 leszek és szerintem ez nem olyan nagy korkülönbség de ha nem hát nem, inkább most rázzon le mint hogy behülyítsen.