Korhatáros szerelem / Carlos Sainz FF. Befejezett /

14. Rész - Összetörve

-Akkor ezek lesznek! - Tette le a pultra Rebecca a ruhákat. - Olyan ismerős vagy nekem amúgy! - Nézett rám.

-Fernando Alonso a nagybácsim. Néztem rá majd beütöttem a kasszába az összegeket. - Összesen 16 euró lesz.

-Kifizetem. - Mondta Carlos.

-Hogy te milyen édes vagy, Mackó! - Mosolygott rá, erőltetetten rámosolyogtam én is és zacskóban tettem a ruhákat.

-Jut eszembe Carlos, a múltkor ezt nálam hagytad. - Vettem ki a zsebemből az egyik karkötőjét amit nálam hagyott, mindennap nálam volt mert reménykedtem benne, hogy valamikor eljön érte.

-Nálad? - Nézett rám Rebecca majd Carlosra aki nagy szemekkel nézett rám.

-Volt nálam egy kis családi összeröffenés és Fernando elhívta őt is. - Néztem a lányra, megnyugodva ölelte át Carlost.

-Köszi. - Vette el a pultról a karkötőt.

-Ugyan. - Mosolyogtam rá és a szemébe néztem, a szívem darabokban volt és legszívesebben letéptem volna róla ezt a lányt. Carlos nagyon szívtelenül bánt velem és most is képes volt ide jönni amikor annyi ruha üzlet van ebben a rohadt városban de neki pont ide kellett jönnie ezzel a nőcskével.

-Na akkor menjünk, mert záróra van. - Szólalt fel Lando az órájára nézve. - Örültem, hogy láttalak! - Mosolygott rám.

-Én is örültem nektek. - Mosolyogtam rá majd Carlosra.

-Lehetnénk barinők, tök kedvesnek tűnsz és amúgy is közel állsz a srácokhoz Fernando miatt. - Nézett rám Rebecca. - Sokat fogunk találkozni úgy is!

-Van elég barátnője, kicsim. - Mondta Carlos majd ránézett. - És neked is! Annyit azért nem fogtok találkozni, Olivia nem szokott nagyon eljönni a futamokra.

-Nem? - Döntöttem oldalra a fejemet. - De, elszoktam menni. - Mosolyogtam. - Legyünk barinők! - Mentem ki a pultból és átöleltem a kis idióta picsát.

-Tu serpiente.. - Tátogta nekem, szélesebben mosolyogtam rá.

-Juj, de jó! - Mosolygott rám. - Cseréljünk számot és akkor majd beszéljünk mikor lenne jó csajos napot tartani!

-Jó! - Mosolyogtam és elővettem a telefonomt. - Annyira jó lesz! - Mondtam magas hangon nevetve.

-Na akkor menjünk, ha meg van a száma. - Nézett rá Carlos majd rám.

-Na akkor majd hívjál! - Mosolyogtam a lányra.

-Mindenképpen! - Mosolygott ő is rám.

-Vigyázz magadra, szia! - Mondta Lando mosolyogva, kicsit elismerő volt a mosolya amit megértek.

-Sziasztok! - Mosolyogtam utánuk majd mikor elmentek a pult mögé mentem és megdörzsöltem az arcomat.

-A blokk ott maradt. - Jött vissza Carlos egyedül majd becsukta az ajtót maga mögött. - Te megőrültél?! - Nézett rám hülyén.

-Én? - Nevettem. - Minek jöttél ide az új csajoddal?

-Oda megyek ahova akarok, ez közterület.. - Nézett rám.

-Kisétáltál az ajtómon miután lefeküdtünk, soha többé egy büdös szót nem szóltál hozzám. - Néztem a szemébe.

-Sajnálom, nem kellett volna megtörténnie annak ami történt.. - Csóválta a fejét, állkapcsom megfeszült.

-Én meg azzal barátkozok akivel akarok és az új barinőm az a kis csajod lesz most. - Fogtam meg az állát és a szemébe néztem. - Velem nem szórakozol, Carlos.

-Nem gondoltam volna, hogy ilyen kígyó vagy. - Nézett rám halk nevetéssel.

-Hogy én? - Nevettem fel. - Ez jó, bár nem tudom akkor téged mivel lehetne jellemezni. - Néztem a szemébe.

-Via, tudom, hogy mérges vagy de lépj túl, ez köztünk nem működhetett volna úgy sem. - Nézett rám sóhajtva.

-Olivia, mondtam már. - Mosolyogtam csalódottan. - Na ide figyelj, Carlos.. - Csóváltam a fejemet. - Rohadtul átvertél, megaláztál és most is ezt csinálod.. - Néztem a szemébe.

-Olivia.. - Mondta.

-Fogd be. - Vágtam a szavába. - Meghallgatsz. - Néztem a szemébe. - Én senkinek nem mondtam még el, hogy lefeküdtél velem de, ha te nem mondod el Fernandonak akkor én fogom..

-Most fenyegetsz? - Nevetett.

-Visszakapod azt amit műveltél velem, kihasználtál. - Tártam szét karjaim nevetve. - Nekem már nincs veszteni valóm..

-De nekem kurva sok. - Nézett rám felvont szemöldökkel.

-Engem nem érdekel, ahogy te sem számoltál azzal, hogy mennyire megbántasz. - Néztem rá.

-Nem fogjuk elmondani senkinek ami volt.. - Emelte fel a hangját.

-Na most már kiabálsz is velem? - Nevettem. - Nem kellett volna megdugni és faképnél hagyni..

-Már bánom is, hogy lefeküdtem veled.. - Nézett a szemembe. - Már akkor rohadtul megbántam, ki sem kellett volna kezdenem veled mert egy kibaszott gyerek vagy és úgy is viselkedsz ezzel a hozzá állással..

Beszívtam ajkaim és egyszerűen nem tudtam mit mondani, a gyomrom görcsbe rándult és rettenetesen rosszul esett amit mondott. A szám elé kaptam a kezem és próbáltam visszafogni könnyeim de lefolytak az arcomon, Carlos a falba ütött szapora légzéssel. Elfordultam és a falat bámultam, homályosan láttam a a kiragasztott plakátokat könnyeim miatt.

-Minden rendben? - Jött be Lando. - Rebecca a kocsiban vár, sikerült rá beszélnem..

-Menjünk. - Mondta Carlos remegő hanggal.

-Via? - Kérdezte Lando.

-Nincsen Via, húzzunk a picsába Lando. - Mondta neki Carlos.

-De hát zokog.. - Mondta neki Lando. - Mi a faszt műveltél, Carlos? - Hallottam egyre közelebb a hangját.

-Nem, nem mész oda hozzá. - Mondta neki.

-Nem mondod meg mit csinálok. - Emelte fel a hangját és oda jött hozzám, maga felé fordított.

-El ne merd neki mondani.. - Mondta Carlos teljesen kifordulva magából, tényleg megbánta ha még Lando sem tudja.

-Carlos te megőrültél. - Nézett rá Lando és átölelt. - Húzz a francba a csajodhoz, én biztos nem hagyom őt itt ilyen állapotban. - Mondta és átölelt, a mellkasába bújtam és csak zokogtam.

-Rohadt életbe. - Mondta majd kiment becsapva az üveg ajtót maga mögött.

-Semmi baj! - Simogatta a hátamat Lando.

***

A kanapén ültem a pokrócba csavarva mint egy tortilla, a teámat szürcsölgettem ami még gőzölgött olyan forró volt. Lando és Fernando a konyhában beszélgettek, ide hozott engem Lando mert nagyon kibuktam.

* Fernando szemszöge *

-Fogalmam sincs mi történt, bementem és Via zokogott Carlos szemei pedig vérben forogtak..

-De nem bántotta őt ugye? - Néztem rá feszes állkapoccsal.

-Fizikailag biztos nem. - Sóhajtott nagyot. - Nagyon kibukott szegény, jobbnak láttam ide hozni.

-Helyesen tetted, és köszönöm! - Öleltem át Landot.

-Most viszont húzok haza, kemény este volt.. - Nevetett halkan. - Meg leszel?

-Meg, köszi még egyszer! - Kísértem őt az ajtóhoz.

-Szívesen de azért majd írj, hogy jól van-e. - Nézett rám majd elment, kifújtam magam és a nappaliba mentem.

-Jobban vagy? - Néztem rá és leültem vele szemben az üvegasztalra, kinyírom Carlost.

-Egy kicsit. - Mondta halkan és a teába ivott lassan és rám nézett.  -Lefeküdtem Carlossal. - Mondta halkan, lehajtottam a fejemet mert tudtam, hogy ezt fogja mondani csak nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan kiböki.