Fájdalmak és titkok

23 2 1
                                    

Menta hamarosan vissza tért a csapathoz és ott fojttatta a munkát ahol abba hagyta. Napjai a harmadik meteor helyének meghatározásával teltek. Ez segített neki elfelejtkezni a fenyegetésről ami őt éri. Viszont fájdalmai nem enyhültek, sőt inkább erősödtek. Napról napra egyre jobban és többet köhögött. Az étvágya romlott és aludni se igazán aludt. Nem volt jól de titkolta. Nem akarta, hogy aggódjanak érte.

Ez a nap is ugyan úgy kezdődött mint a többi. Reggeli után a csapat nagy része az udvaron játszott és beszélgetett míg Menta kutyiházába húzódva kereste a harmadik meteor helyét. Ebben nagy segítségére volt, hogy Rider, Rocky és Smeerder át alakították kutyi házát. Sok felszerelés került bele. Viszont az már kevésbé segítette munkáját, hogy hasában és tüdöjében hatalmas fájdalom volt.

-Semmi. - Mondta idegesen Menta. - Még mindig semmi.

-Ne add fel. - Bíztatta Harcos. - Meg lesz ha nem adjuk fel!

-Te meg segíthetnél többet! - Förmedt rá másik énjére.

Menta kezdte nagyon unni, hogy nem talál semmit és egyre jobban magába fordult. A fájdalmak kezdték felemészteni. Vett egy mély lélegzetet majd elkezdett maga elé bámulni. Nem tudta eldönteni igazából mi is a baja. Fájt mindene, nehezen lélegzett, vért köhögött, nem evett, és fáradt volt. De mi volt igazából a baja? Miért akarta annyira a nagy meteort? Mire kell neki igazából? Erre a választ még ő maga is várta.

-Nem bujkálhatsz öröké! - Törte meg a pár perces néma csöndet Harcos. - Ha akar itt is megtalál.

-Nem bujkálok. - Felelt Menta. - Amúgy is. Kiről beszélsz? - Értetlenkedett.

-Tudod te azt jól! - Jött az egyszerű válasz.

Menta rájött kiről is beszél Harcos. Nem akarta elfogadni. A halál nem kaphatja el. Még nem. Erre kéne neki a meteor? Hogy erősebb lehessen a Halálnál? Ennyire egyszerű lenne? Csak fogja a harmadik és egyben legnagyobb meteort és legyőzi a Halált? Szép álom, igaz? De egy próbát megér.

Ekkor gondolataiból kopogás hangja rántotta vissza a valóságba. Fejét hírtelen a hang irányába fordította és csendben nézte a bezárt ajtót. Nem kellet sokat várnia és a kopogó kutyi hangja is megérkezett.

-Be jöhetek? - Kérdezte az ajtó másik oldalán álló Jager.

-Gyere. - Válaszolt majd fordult vissza előre.

Jager kinyitotta az ajtót majd belépett rajta és bezárta maga mögött. Leült a műszereket bámuló Menta mellé.

-Itt lenne az ideje, hogy kimozdulj. - Nézett a mellette ülőre aki látszólag se volt a legjobb állapotban. - És enned se ártana. Alig eszel és mozogsz. - Menta nem reagált semmit. - Mi a baj?

-Semmi. - Reagált végre. - Mi lenne? Meg kell találnom a meteort amit elvesztettem és kész.

-Gyakorlatilag nem te voltál. - Próbálta felvidítani párját aki ismét nem reagált semmit.

Jager végig nézett Mentán. Csont és bőr volt szinte, szemei karikásak és hallatszott, hogy nehezen veszi a levegőt. Szinte ránézésre meg lehetett volna számolni mennyi bordája van és gerinc oszlopa is végig látszott. Jager bár enélkül is tudta, hogy nincs rendben valami ez csak megerősítette. Egyre jobban aggódott párja egészségéért. 

Néhány perc múlva Menta álmos szemeivel pillantott Jager-re, majd hozzá bújt.

-Fáradt vagyok. - Mondta őszintén a lány. - Nagyon fáradt.

A fiú magához húzta és átölelte. Számára most jött el az a pont, hogy mindenképp tudni akarja mi van Mentával. Eldöntötte, hogy addig nem engedi el a lányt míg mindent ki nem derít.

-Mi a baj? - Kérdezte meg ismét. Hangja nyugtalan és féltő volt. - Mond el mi történt. Kérlek.

Menta lehunyta szemeit és érezte, hogy már nagyon nincs jól. Ekkor ébredt rá, hogy tényleg haldoklik. 

-Éhes vagyok. De képtelen vagyok enni. - Mondta gyengén és erőtlenül. - Álmos vagyok de képtelen vagyok aludni. Képtelen vagyok menekülni.

Ekkor elkezdett köhögni. Jager bár meglepődött de nem érdekelte, nem engedte el a lányt. Ami viszont aggasztotta, hogy Menta ismét vért köhögött.

-Itt lenne az ideje, hogy egyél. - Mondta aggódva. - Ettől csak rosszabb lesz.

-Nem fog menni. - Menta egyre nehezebben vette a levegőt. - Jager.

-Mond. - Jager Menta hangjából a legrosszabbat szűrte le de gondolni se akart rá.

-É.. Én. - Menta hangja akadozott és egyre gyengébb volt. - Én fé.. félek.

Jager szívéről hatalmas kő esett le. Bár még mindig aggódott. Jobban magához húzta a lányt.

-Itt vagyok és megvédelek. - Suttogta a fülébe. - Megígérem. - A fiú gyorsan körbe nézett. Észre vett egy teli tálat és Menta elé tolta. - De most egyél. Kérlek.

Menta megadva magát enni kezdett. Minden falat hatalmas fájdalmat jelentett számára. Hatalmas kínszenvedések árán de végül megette a tál ételt, csak is Jager kedvéért. Bár valamivel jobban érezte magát de még mindig nem volt jól. A fiú ismét magához húzta és megcsókolta. Menta viszonozta a csókot. 

-Rád férne egy kis friss levegő. - Suttogta a lány fülébe. - És egy kis séta.

Ezzel fel állt és elindult az ajtó felé. Ott megállt és hátra pillantott. Menta fáradt tekintetével nézett rá. Egy kis hezitálás után Menta is fel állt és elindult Jager után. Kiléptek a kutyiház ajtaján majd Jager elindult. Menta gondolkodás nélkül követte. Nem figyelt semmire csak a földet bámulta és próbált nem össze esni. Mire észbe kapott már az őrtorony bejáratánál álltak amin épp Rider lépett ki.

Szupercsapat bevetésen - Az új szint (Mentaverse)Where stories live. Discover now